Sankt Lambrecht 450 kilométerre van Budapesttől, kényelmes tempóban négy és fél óra alatt ideér az ember autóval, Stájerország déli fertályára, a muraui járásban fekvő grebenzeni síterepre, ahol kedden és szerdán a magyar alpesi síbajnokságot rendezik. Itt van mindenki, aki számít, a pekingi olimpián járt versenyzőink is; Tóth Zita február 12-én érkezett meg, Kékesi Márton és a két síző edzője, Szepesi Bertold csak vasárnap, úgyhogy utóbbi két úr még javában küzd a jet laggel és az álmossággal. Az osztrák A3-as autópálya mellett 1,72 euróért árulják a 95-ös benzin literjét, az testvérek között is 620 forint – szívják is a fogukat az autósok, cserébe viszont nem mennek tönkre a benzinkutasok, mint a Lajtától keletre...

A grebenzeni büfében magyar a szakács/pultos/pénztáros – nálunk minimum három ember látná el a fiatalember bokros teendőit –, igazából nincs is szükségünk itt a németre vagy az angolra, mintha ki sem mozdultunk volna otthonról. Hiszen magyarok a versenyzők, az edzők, a szülők, a rendezők, csak a hegyek és a hó osztrák, illetve bocsánat, a hó is csak részben természetes, mert a hóágyúk is besegítettek a pálya elkészítésénél. 

Napközben négy-öt fok van itt, már napon, mert árnyékban didereg az ember. Nincs ebben semmi meglepő, végtére is ez az Alpok, nem Varadero, nem windsurf országos bajnokságra jöttünk, hanem az alpesi sízés két technikai számában, kedden az óriás-műlesiklásban, szerdán a műlesiklásban mérik össze tudásukat a sportemberek.

Akik közül már az előzetes latolgatások alapján is kiemelkedő esélyes volt Tóth Zita és Úry Bálint, és magabiztos versenyzéssel aranyéremre is váltották esélyességüket. Az alpesi síben 21 év a felnőttkor alsó határa, a még utánpótláskorú 2002-es születésű Zita és a 2003-as Bálint is begyűjtötte előbb a felnőttek, majd az ifjúságiak aranyérmét a keddi óriás-műlesiklásban. 

Úry Bálint, a Fullsport SE klasszisa még csak decemberben múlt tizennyolc éves, de már sokadik felnőtt bajnoki címét szerezte, most a két futam alapján 96 századmásodperccel előzte meg az olimpikon Kékesit, a DVTK 26 éves versenyzőjét és Trunk Tamást (Callberg).

A pálya nem volt különösebben embert próbáló, és mivel reggel friss hó esett, ezért kemény sem volt, szóval alig esett ki egy-két síző, nem rostálta meg a mezőnyt a lejtő.

Úgy mentem, ahogy a csövön kifért, nem óvatoskodtam

 – mondta Úry.

Nem úgy, mint Tóth Zita (Vasas) a hölgyeknél. A csupa mosoly 19 éves pekingi olimpikon a biztonságra helyezte a fő hangsúlyt, mint mondta, csak arra ügyelt, hogy megszerezze klubjának – és persze saját magának – az országos bajnoki címet, az aranyérmet. Ez meglett, összesítésben 89 századdal előzte meg Junia Brigittát, a Snowline sízőjét és további másfél másodperccel Majtényi Hannát a Callbergből. 

Feltétlenül említést érdemel, hogy mind Úrynak, mind Tóthnak Szepesi Bertold az edzője, a korábbi remek versenyző trénernek sem akármilyen.

A síszülők között felfedeztük az „örökös” Dakar-résztvevő autóst, Szalay Balázst, akinek Laura lánya a serdülők U14-es korosztályában bronzérmet szerzett.

A délután második felében az ifjúságiak versenyeztek. Úrynak itt még könnyebb dolga volt, több mint egy másodpercet vert Trunkra, a kosaras termetű Hozmann Rudolf lett a bronzérmes. 

Most csak az első futamban kockáztattam, a második már biztonsági futás volt, nem az idő, hanem a győzelem volt a fontos

– magyarázta Úry.

Tóth Zita is behúzta az aranyérmet, de nem minden izgalom nélkül. Az első futamban ugyanis az történt, amire nagyon kevesen számítottak: Junia 26 századdal gyorsabbnak bizonyult egy évvel fiatalabb riválisánál. Aztán a másodikban helyreállt a világ rendje, ekkor Zita 74 századot rávert Juniára, és végül ugyan a vártnál szorosabb küzdelemben, de nyert, és ezúttal is Majtényié lett a bronz. 

A jelen lévő szakemberek és síszülők véleménye megoszlott arról, hogy előrevivő-e ilyen, viszonylag könnyű pályát kijelölni. Tény és való, kevesen estek ki, másfelől viszont egy technikásabb pálya jobban próbára tette volna a sízőket, még ha kevesebb is lett volna a célba érkező. Végtére is a felzárkózást a nemzetközi élvonalhoz nemzetközi színvonalú pályákon kellene elkezdeni.

Hogy is szokták mondani? Teher alatt nő a pálma.

(Borítókép: Pataki Katalin Anna. Fotó: Papajcsik Péter / Index)