Volodimir Vasziljovics Bezszonov – aki annak idején a magyar sajtóban oroszos átírással Vlagyimir Besszonov néven futott – minden idők legjobb szovjet jobbhátvédje, 79-szeres válogatott volt. Amúgy tőről metszett ukrán, olyannyira, hogy 64 évesen önként beállt a hadseregbe, és Kijevet védi az orosz agresszorok ellen. Lánya, az olimpiai bajnok ritmikusgimnasztika-versenyző büszkén rakta ki édesapja fotóját az Instagramra.
Ismerkedjenek meg, ez itt az édesapám, Vlagyimir Vasziljevics Besszonov, a Dinamo Kijev legendás labdarúgója, aki ezekben az órákban a házunkat védi. Az egész világ a mi oldalunkon áll. Az emberek szenvednek. Vessünk véget a háborúnak!
A fenti sorok Anna Besszonova Instagram-profilján olvashatók. A 37 éves hölgy Vlagyimir Besszonov, az egykori 79-szeres szovjet válogatott labdarúgó, a Dinamo Kijev olimpiai bajnok, Eb-ezüstérmes lánya maga is nagyszerű sportoló volt, ritmikus gimnasztikában olimpiai bajnok. Anna édesapjáról rakta ki ezt a fotót, az idősödő férfi – aki történetesen ma, március 5-én ünnepli hatvannegyedik születésnapját – beállt az ukrán hadseregbe, tudván, hogy amikor a haza szólít, akkor menni kell. Akár a válogatottról van szó, akár a honvédelemről.
A fotót egyébként egy grúz (georgiai) ökölvívó ismerősöm Facebook-profilján fedeztem fel, aki költői kérdést tett fel Besszonov egykori játékostársainak, akikkel együtt futballozott az öreg (ma már...) annak idején a szovjet válogatottban:
Magyarul nagyjából ez a szöveg:
Hol vagytok ti, Oroszország polgárai – Rinat Daszajev, Vagiz Higyijatullin, Viktor Paszulko, Szergej Dmitrijev? És hol vagytok ti, Belarusz polgárai – Szergej Alejnyikov, Szergej Gocmanov? Hol vagytok most, amikor a fiaitok és az unokáitok bombázzák Kijevet? Azt a várost, amelyet a testvéretek és egykori játékostársatok, Vlagyimir Besszonov védelmez?
A harkivi születésű Besszonov – maradjunk ennél az írásmódnál – már az 1977-es első U20-as világbajnokságon képviselte a Szovjetuniót, és mindjárt aranyérmes is lett, nem akárhogyan: a döntőben úgy játszott 2–2-t a Szovjetunió Mexikóval, hogy mindkétszer a jobbhátvéd egyenlített, majd a tizenegyespárbajban is értékesítette a saját rúgását, így győzött 9–8-ra a szovjet válogatott.
Utána három felnőtt vb-n szerepelt – 1982-ben, 1986-ban és 1990-ben –, az utóbbi, olaszországi világbajnokságon búcsúzott el a szovjet válogatottól, amellyel 1988-ban Európa-bajnoki ezüstérmet szerzett, a Dinamo Kijevvel pedig 1986-ban elnyerte a Kupagyőztesek Európa-kupáját, a döntőben 3–0-s győzelmet aratva az Atlético Madrid felett.
Egyik emlékezetes mérkőzése a válogatottban az 1986. június 2-án Irapuatóban játszott világbajnoki összecsapás volt, amelyen 6–0-ra legyőzték a Mezey György irányította Magyarországot.
(Borítókép: Irapuato 1986. június 2. A magyar (b) és a szovjet csapat hallgatja a himnuszokat a Szovjetunió–Magyarország mérkőzés előtt a mexikói labdarúgó-világbajnokságon. A magyar csapat b-j: Péter Zoltán, Róth Antal, Esterházy Márton, Bognár György, Sallai Sándor, Kiprich József, Détári Lajos, Garaba Imre, Kardos József, Disztl Péter, Nagy Antal. A szovjet csapat b-j: Anatolij Gyemjanyenko, Rinat Daszajev, Szergej Alejnyikov, Vaszilij Rats (Rácz László), Pavel Jakovenko, Vlagyimir Besszonov, Oleg Kuznyecov, Igor Belanov, Nyikolaj Larionov, Alekszandr Zavarov és Ivan Jaremcsuk. A végeredmény 6–0. Fotó: Németh Ferenc / MTI)