Anatolij Gavrilov hosszú ideig az Erdei Zsolt nevével fémjelzett Madárfészek Ökölvívó Akadémia edzője volt, tavaly tért vissza hazájába, Ukrajnába. A 62 éves sportember – fittyet hányva életkorára – fegyvert fogott, bár nem állt be a hadseregbe, és ahogy az Indexnek elmondta, szükség esetén használni is fogja AK–47-es mintájú Kalasnyikov géppisztolyát.
Anatolij több évig dolgozott a Madárfészek Akadémián, kicsit megtanult magyarul is, angolul sem lehet eladni, de amikor szerdán Messengeren felhívtuk otthon, a nyugat-ukrajnai Vinnicjában, a gimnáziumban tanultakat felelevenítve oroszul beszélgettünk a keménykötésű, bár nem éppen óriástermetű boksztrénerrel. Róla tudni kell, hogy korábban évekig az AIBA (ma már IBA), a Nemzetközi Ökölvívó-szövetség félprofi csapatbajnoki ligájában, a World Series of Boxing (WSB) elnevezésű sorozatban volt az ukrán franchise, az Ukraine Otamans másodedzője a főedző Valentyin Szoboljevszkij mellett, és ebben a minőségében az olimpiai aranyérmes és később profi világbajnok Olekszandr Uszik és Vaszil Lomacsenko trénere volt.
Nos, Anatolij – akiről például Kiss Hunor Levente, a jelenlegi legjobb magyar nehézsúlyú is felsőfokban beszélt az Indexnek – tavaly, a koronavírus-járvány idején hazautazott Ukrajnába, közelebbről lakóhelyére, Vinnicjába. A 62 éves sportembert február 24-én ott érte a hazája elleni orosz invázió megindulása. Anatolij egyetlen percig sem habozott,
fegyvert fogott, bár nem lépett be a hadseregbe.
Anatolijt Messengeren hívtuk fel.
Dobrij gyeny, hogy van?
Jól, mivel a front még messze van innen, Vinnicja 120 kilométerre délnyugatra van Kijevtől. Egyelőre még nem jöttek el idáig az oroszok.
Már önmagában az a tény, hogy hallom a hangját, azt jelenti, életben van, aminek nagyon örülök. Oroszul beszélgetünk, ez az anyanyelve?
Igen, az édesanyám és az édesapám is orosz nemzetiségű, természetesen én is orosz vagyok, ugyanakkor a független Ukrajna polgára, bár nem igazán beszélem az ukrán nyelvet.
Ne haragudjon, de orosz létére hogy éli meg mindazt, ami most történik az országban?
Most már teljesen egyértelmű és világos az álláspontom. Megmondom őszintén, Volodimir Zelenszkij elnök sokáig nem volt rokonszenves nekem, de ahogy Vlagyimir Putyin megtámadott bennünket, villámgyorsan minden az ellenkezőjére fordult. Még az addig oroszszimpatizáns ukrajnai polgárok is egy emberként sorakoztak fel az elnökünk mögött, akit most már hősnek tartok. Az orosz csapatok meg takarodjanak el Ukrajnából, a mi hazánkból, nincs itt semmi keresnivalójuk!
Nem közeleg a front Vinnicjához?
Szerencsére egyelőre nem. Mi itt békében éltünk egymás mellett, orosz és ukrán ajkú lakosai az országnak, és továbbra is a hazánknak tekintjük Ukrajnát, és meg is védelmezzük.
Olekszandr Uszik az Ukrán Atamánok szerelésében
Mit szól hozzá, hogy egykori bokszolói, Olekszandr Uszik, Vaszil Lomacsenko, no és a Klicsko fivérek – akik persze nem dolgoztak az ön keze alatt – beálltak az ukrán hadseregbe a hazát védeni?
Mit szólnék? Teljesítik a kötelességüket, a haza ezt el is várja tőlük.
Szokott beszélni a magyarországi ismerőseivel?
Hogyne, napi kapcsolatban vagyok Wida Józseffel, a Madárfészek Akadémia ügyvezetőjével, és Madárral, Erdei Zsolttal.
Folyamatosan követjük az orosz–ukrán háború eseményeit, percről percre frissülő cikkünket itt találja.
(Borítókép: Anatolij Gavrilov)