Napra pontosan 126 évvel ezelőtt született meg Magyarország első újkori olimpiai aranyérme – sőt rögvest jött a második is.
Az olümpiai játékokat az ókori Görögországban hívták életre Zeusz tiszteletére időszámításunk előtt 776-ban, és egészen Krisztus után 394-ig állt fenn, amikor I. Theodosius római császár rendelete alapján betiltották.
1500 évet kellett várni az olimpiai eszme visszatérésére, amikor is a Pierre de Coubertin báró által szervezett párizsi közgyűlésen megalapították a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, majd kitűzték az első modern játékok időpontját és helyszínét: 1896, Athén.
Az első újkori olimpián még csupán 14 nemzet vett részt 241 férfi versenyzővel, kilenc sportágban 43 versenyszámot rendeztek meg.
Az első magyar aranyéremre (valójában a győztes ekkor még ezüstöt kapott) az április 11-én rendezett úszószámokig kellett várni, amikor Hajós Alfréd a megalakuló 100 méteres gyorsúszás első olimpiai bajnoka lett, 1:22.2-es idejével hat tizedet adott a másodikként beérő osztrák Otto Herschmann-nak.
Ugyanő az 1200 méteres úszást is megnyerte, 18:22.2-es idejét megközelíteni sem tudták a riválisok, Jannisz Andreu 21:03.4-gyel lett a második.
Ezzel a két elsőséggel Magyarország lett az első olimpia legsikeresebb úszónemzete, hiszen ekkor még csak négy versenyszámot rendeztek meg, 500-on Paul Neumann révén osztrák diadal született, a görög matrózok részére kiírt 100 méteren pedig Jannisz Malokinisz lett a győztes.
Az összetett éremtáblán egyébiránt az Egyesült Államok végzett az első helyen (11 arany, hét ezüst, két bronz), megelőzve a rendező Görögországot (10, 18, 19).
A mieink két arannyal, Dáni Nándor 800 méteres síkfutásban szerzett ezüstjével, valamint Szokolyi Alajos (atlétika, 100 méter), Kellner Gyula (atlétika, maratoni) és Tapavicza Momcsilló (tenisz) bronzérmével a hatodik helyen zártak.
(Borítókép: Hajós Alfréd. Fotó: Wikipédia)