Bár Arvydas Sabonis 1988-ban olimpiát nyert a Szovjetunió kosárlabda-válogatottjának vezéregyéniségeként, a 221 centis litván óriásnak mindig lesújtó véleménye volt az oroszokról. A ma már 57 éves legenda az ukrajnai háború kapcsán nem köntörfalazott, hanem kijelentette: az oroszoknak egy szavát sem szabad elhinni, hazudnak, mintha könyvből olvasnák!
Arvydas Sabonis, a nyolcvanas, kilencvenes, sőt a kétezres évek zseniális litván kosarasa sohasem imádta az oroszokat – miért is imádta volna, amikor 1940-ben bekebelezték a hazáját, és 61 éven keresztül, függetlenségétől megfosztva a Szovjetunió egyik tagköztársaságává züllesztették –, de most, hogy idestova hat hete tombol az ukrajnai háború, elérkezettnek érezte az időt, hogy hallassa a szavát.
Sohasem szabad hinni ezeknek a hazudozóknak – nyilatkozta a Litván Kosárlabda Szövetség korábbi elnöke a 15min.lt című litván portálnak. – Oroszország lenne a béke szószólója? Hát hol van itt béke?! Gyerekeket bombáznak, megszállnak egy szabad, független országot?! Nem találok szavakat! Nem is akarok szóba állni az oroszokkal. Mit kezdjek egy olyan néppel, amelynek a lakossága, legalábbis a közvélemény-kutatások adatai szerint 70 százalékban, támogatja a háborút? Csak remélni tudom, hogy ez az adat hamis, és kevesebben háborúpártiak Oroszországban.
Köztudott, hogy az Euroliga kizárta a három orosz résztvevőt, a CSZKA Moszkvát, az UNICS Kazanyt és a Zenit Szentpétervárt.
Nem kérdés, hogy az oroszokat ki kellett zárni – folytatta az 57 éves, 221 centis óriás, minden idők egyik legjobb centere. – Fogalmam sincs, mikor lehet egyáltalán visszaengedni őket. Nehéz elképzelni ilyen forgatókönyvet. Szlávok gyilkolnak szlávokat. Az egyik szláv nemzet megtámadta a másikat. Testvérek gyilkolják egymást. Szörnyű.
Sabonis kezdettől fogva figyelemmel kíséri a háború alakulását. Amikor Vlagyimir Putyin bejelentette a televízióban, hogy az orosz csapatok megkezdték a „különleges katonai műveletet”, Sabas azonnal felhívta egykori játékostársát, Alekszandr Volkovot, akivel együtt nyertek olimpiát 1988-ban, Szöulban, a szovjet válogatott tagjaiként. Volkov ukrán nemzetiségű, és 1999-től 2000-ig az ukrán Állami Sportbizottság elnöke volt, gyakorlatilag sportminiszter.
Nos, a Sabonisszal egyidős Volkov fegyvert ragadott, és beállt az ukrán hadseregbe a hazát védeni!
Sabonis játékos korában – a Žalgiris Kaunas sztárjaként – megannyi csatát vívott a szovjet bajnoki címért a hadsereg csapatával, a CSZKA Moszkvával.
Ennek a párharcnak külön pikantériát kölcsönzött, hogy a CSZKA a Sabonis hazáját megszálló Vörös Hadsereg szimbóluma volt, no meg természetesen a hadsereg sportklubja.
Ezek a mérkőzések inkább háborúra hasonlítottak, semmint kosárlabdameccsekre. Az egyik oldalon Sabonis mellett olyan világsztárok a legendás Vladas Garastas által edzett Žalgirisban, mint Valdemaras Chomicius, Sergejus Jovajsa, Rimas Kurtinaitis, a másikon Alekszandr Gomelszkij edző gárdájában Vlagyimir Tkacsenko, Szergej Tarakanov, Alekszandr Volkov, Valerij Tyihonyenko. Micsoda névsor!
És 1985-től 1987-ig három éven át a Žalgiris legyőzte a CSKA-t, a kaunasiak voltak a Szovjetunió bajnokai!
Később Sabonist kiengedték Spanyolországba, a Forum Valladolid, majd a Real Madrid csapatában játszott, de 1991-ig, a Szovjetunió felbomlásáig le kellett adnia a fizetése 70 százalékát!
Aztán kiszerződött az NBA-be, és a Portland TralBlazers sztárja volt, egészen 2004-ig, negyvenéves koráig.
(Borítókép: Arvydas Sabonis 2018. március 22-én. Fotó: Emilio Cobos / Euroleague Basketball / Getty Images)