Összetartás, összekovácsolt csapatteljesítmény és a sok éven át befektetett rengeteg munka – foglalta össze egy mondatban az Indexnek Hódos László, a Csíkszeredai Sport Klub elnöke a Rico Rossi vezetőedző irányította csíkiak kettős sikerének titkát.

Első pillantásra ennyire egyszerű ez, de a valóságban azért ennél valamivel bonyolultabb. Először is nézzük az anyagi hátteret, mert anélkül hiába a lelkesedés és az igényes szakmai munka, a profi sportban az esetek többségében a pénz beszél.

Három pillére van a Sport Klubnak – részletezte az elnök. – A román sportminisztérium – magam is a minisztériumtól kapom a fizetésem, az ő alkalmazottjuk vagyok –, a csíkszeredai önkormányzat és néhány helybéli vállalkozó. Ebből a három forrásból jön össze az a kicsivel több mint egymillió euró, amennyiből egy évben gazdálkodunk. Ez nem kevés, de vannak az Erste Ligában olyan klubok, amelyeknek nagyobb a büdzséjük.

A Csíki-medencében amúgy a hoki nem sport, hanem vallás. 1929-ben alapította meg a legendás Vákár Lajos a barátaival a helyi hokiklubot, majd két évvel később, 1931-ben játszották Csíkszeredában az első hivatalos jégkorongmérkőzést. Vákár Lajos hős volt: a második világháborúban, amikor Észak-Erdély négy éven keresztül újra Magyarországhoz tartozott, zászlósi rendfokozatban a Gyimesi-szorosban védte a hazát. 1993-ban hunyt el, a helyi aréna, a Vákár Lajos Jégcsarnok az ő nevét viseli. 

Ha már az imént szóba került a román sportminisztérium, ne feledjük, hogy a román sportminisztert Novák Károly Eduárdnak hívják, vele is beszéltünk.

Nem vagyok jégkorongszakember, de természetesen pontosan tudom, hogy a Sport Klub megnyerte az Erste Ligát, és a Gyergyóval vívta a román bajnokság döntőjét. Komoly támogatásban részesítjük a csíki egyesületet, és a klubelnök a minisztériumunk alkalmazottja. Nekem személyesen is öröm ez az eredmény, hiszen Csíkszereda a szülővárosom – mondta a kerékpárban paralimpiai bajnok Novák Károly Eduárd.

A Sport Klub derékhadát csíki hokisok alkotják, akik között akad magyar válogatott (Sofron István), olyan játékos, aki már volt magyar válogatott, de most nem az (Becze Tihamér), olyanok, akik szeretnének magyar válogatottak lenni, de nem férnek be, viszont a román válogatottban nem akarnak játszani (például Adorján Attila kapus). Aztán vannak román válogatottak, akikkel a mieink szembekerülnek májusban, a ljubljanai világbajnokságon (Fodor Csanád, a Rokaly testvérek, Gecse Hugó és Láday Tamás, bár ő sem akar játszani a román válogatottban). Komoly erősítést jelentenek a csíkiaknak az orosz és a cseh KHL-es veteránok, a hátuk mögött több száz mérkőzéssel a világ második legerősebb hokiligájában. A csapat a következő idényben egyébként jogosult az indulásra a Kontinentális Kupában.

Láday, Becze, Fodor, a két Rokaly, Farkas Tamás, Péter Andor, továbbá a Gyergyó csapatából Vincze Péter, Imre Patrik, Szabó Krisztián mind-mind Kercsó-fiókák. 

De ha már szóba került Kercsó Árpád, akkor boncolgassuk egy kicsit, mennyire volt botrányos az Erste Liga döntője, mennyire fenyegették a ferencvárosi játékosokat a székely szurkolók – adott esetben zsebből előhúzott, kinyitott, villogtatott bicskákkal –, ahogy azt az FTC ügyvezető alelnöke szóvá is tette. Az igazság ezúttal is, mint oly sokszor, valahol félúton van. 

Én láttam a döntő valamennyi mérkőzését, igaz, nem voltam ott a helyszínen – mondta erre Kercsó. – Egyvalamit azonban tudok, mert engem sem kell félteni, ahogy a legényeket sem: a székely, ha fenyeget, akkor szúr is. Márpedig tudtommal senkit sem szúrtak meg.

A magyar szövetség egyik vezetője, aki maga is ott volt a finálé utolsó, ötödik meccsén a Vákár Lajos Jégcsarnokban, annyit mondott: azon az összecsapáson nem volt semmi gond, fesztiváli hangulat uralkodott a nézőtéren. Az igaz, hogy Nagy Gergő valahányszor koronghoz ért, pfujoltak a nézők, de ez annyiból érthető, hogy ő volt az, aki Salló Alpárnak súlyos fejsérülést okozott a döntő első mérkőzésén. Azonban azt sem szabad elhallgatni, hogy az első két, budapesti mérkőzésen a Fradi szurkolói konzekvensek románozták a székely hokisokat, akik számára ennél nagyobb sértés nem létezik. 

Beszéltünk egy másik, hivatalos minőségben jelen lévő magyarországi szemtanúval, akinek az elbeszéléséből azért kitűnik, hogy a székely szurkolók sem ma született bárányok.

A drukkerekkel úgy általában nem volt semmi probléma, sajnos azonban a fradisták szállásán, a Hotel Fenyőben megjelent körülbelül tucatnyi kapatos helyi szurkoló, és ők valóban fenyegették a magyarországi hokisokat – mondta a szemtanú. – És az is igaz, hogy nem tudtak pihenni a fradisták, mert a vendégek zajos bulit csaptak a szállodában. Salló Alpár sérüléséről annyit, hogy a játékvezetők szerint nem történt szabálytalanság Nagy Gergő részéről, nem is ítéltek büntetést. Más kérdés, hogy a fegyelmi bizottság – vélhetően engedve a közvélemény nyomásának – a következő három mérkőzésről eltiltotta a Ferencváros hokisát, aki legközelebb csak az ötödik, utolsó összecsapáson léphetett jégre. 

Megkérdeztük Todor Etelkát, a Hotel Fenyő igazgatónőjét, aki az alábbi, dodonai információt adta az Indexnek az állítólagos incidensről.

Mi igyekeztünk a legjobb ellátást nyújtani a Ferencváros csapatának – mondta. – Évek óta itt szállnak meg a Sport Klub ellenfelei, és szeretnénk, ha ez a jövőben is így történne. Különteremben étkeztek a magyar jégkorongozók. Ha történt is bármi, a szállodánk ezektől az eseményektől elhatárolódik. Jómagam a kérdéses időpontban nem tartózkodtam a szállodában, így nem tudok állást foglalni az ügyben.  

Epilógusként egy örvendetes hír: Salló Alpár szépen gyógyul. Kovács Zoltán, a magyar szövetség szakmai alelnöke és Hódos László is meglátogatta a kórházban. Ha minden jól megy, a játékos felépül maradandó károsodás nélkül.

(Borítókép: Becze Tihamér, a Csíkszereda játékosa a jégkorong Erste Liga döntőjének ötödik mérkőzésén az SC Csíkszereda–FTC-Telekom összecsapáson Csíkszeredában 2022. április 9-én. Fotó: Veres Nándor / MTI)