Januárban nagy sikerű konferenciát szervezett Rátgéber László, a Nemzeti Kosárlabda Akadémia szakmai és stratégiai igazgatója Pécsen, az ország kiemelkedő sportági műhelyében. Az eseményen személyesen vagy internetes kapcsolaton keresztül világhírű edzők osztották meg gondolataikat a kosárlabdasport keretein túlmutató témában (Új határok a sporttudományban és a gyakorlatban).

Július 23-án és 24-én folytatódik a konferenciasorozat még nagyobb sztárelőadókkal. A húzónév természetesen Nick Nurse, a két évvel ezelőtti NBA-bajnok Toronto Raptors szakvezetője, abban az idényben Az év edzője cím elnyerője, de az ínyenceknek talán még „ízletesebb” csemege lesz Bob McKillop fellépése. Az észak-karolinai Davidson Wildcats vezetőedzője három éven át Stephen Curry mestere volt a főiskolai bajnokságban (NCAA), és ha ő nincs, akkor talán el is veszett volna a sportág számára a törékeny, akkoriban mindössze 183 centis, 70 kilós nyeszlett, kölyökképű srác, és ma aligha tisztelhetnénk benne az NBA-alapszakasz kétszeres MVP-jét, pontkirályát, a kosárlabdázás forradalmasítóját.

McKillop – akárcsak Nurse – Németh László, a Magyar Kosárlabdázók Szövetsége korábbi elnöke, az angol és a brit kosárlabda-válogatott egykori szövetségi kapitánya hívására érkezik júliusban Pécsre. Addig is a 71 éves edzőlegenda Németh közbenjárására exkluzív interjút adott az Indexnek.

Mennyire elégedett a 2021–2022-es évaddal?

Megnyertük a csoportunkban az Atlantic-10 konferenciában az alapszakaszt 27–7-es mérleggel, de a konferenciadöntőben 64–62-re alulmaradtunk a Richmonddal szemben. Ennek ellenére meghívást kaptunk az országos NCAA-torna mezőnyébe, ahol sajnos kikaptunk a 7. kiemelt Michigan State-től, hatalmas balszerencsével 74–73-ra.

Szombat délután beszélgetünk telefonon, hamarosan kezdődik a San Franciscó-i Chase Centerben a Golden State Warriors–Denver Nuggets NBA-mérkőzés a keleti főcsoport negyeddöntője rajtján. Ebben a pillanatban még nem tudjuk, hogy Steph Curry felépült-e sérüléséből, fog-e játszani. (Játszott, csereként, és 16 pontot szerzett, a Warriors pedig simán győzött.) Mikor találkozott legutóbb egykori tanítványával?

Három hete. Akkor még lábadozott, de teljesen biztos volt benne, hogy felépül a playoff kezdetére. Egyébként Steph élete első playoffmeccsét éppen a Nuggets ellen játszotta 2013-ban, igaz, azt a meccset elvesztették, de a sorozatot 4–2-re megnyerték.

Milyen volt a hangulata?

Nagyszerű, mint mindig. Stephből folyamatosan sugárzik az életöröm, látszik, hogy számára a kosárlabdázás nem munka, hanem a boldogság forrása. Én még nem találkoztam hozzá hasonlóan pozitív életszemléletű emberrel, mindig képes megtalálni a jót, az előremutatót. Akkor is ilyen volt, amikor egy egész szezont ki kellett hagynia sérülés miatt. Mindig bízott a sikeres visszatérésben. A Nuggets ellen korlátozni fogja Steph játékperceit az edzője, Steve Kerr, hiszen ez lesz az első mérkőzése hosszas bokasérülése után. (Tényleg csak csere volt, és mindössze 21 percet játszott, de így is 16 pontot szerzett.)

Mit szól a Warriors mostani szezonjához? Megnyerhetik a bajnokságot?

Nagyszerűen kezdték az idényt, megvolt a játékukban a folyamatosság, a ritmus, elkapták a flow-érzést. Én is egy kicsit úgy éreztem magam a játékukat látva, mint 2015 és 2019 között, amikor ötször egymás után döntőt játszottak, és háromszor nyertek is.

Aztán jött a hullámvölgy.

Igen, mert megtört a ritmusuk a sok sérülés miatt, és Klay Thompson, valamint Draymond Green visszailleszkedése sem ment zökkenőmentesen. Folyton kiigazításokat kell eszközölnie Steve Kerrnek. De a szezon végére kiegyenesedett a csapat, és most már Steph is játszik, ha mindenki egészséges marad, akár bajnokok is lehetnek. Megvannak hozzá a sztárjaik, Curry, Thompson, Green és most már Jordan Poole. Ezt mi úgy mondjuk, hogy star power. És ha elkapják a ritmust, a fonalat, akkor senki sem állíthatja meg őket.

Még az uralkodó MVP, Nikola Jokics sem?

Na, ez fogós kérdés. Jokics ugyanis jelenleg a világ legjobb kosarasa, nálam idén is ő lenne az alapszakasz MVP-je, egyébként még simán lehet is. Két hete jelen voltam a Charlotte Hornets–Denver Nuggets-mérkőzésen, amikor a Hornetsnek élet-halál kérdése volt a győzelem, a Nuggetsnek pedig már tulajdonképpen mindegy volt. És Jokics kivágott egy tripla-duplát, benne 19 lepattanóval. De annak is szemtanúja voltam, amikor március elején a New Orleans elleni hosszabbításos meccsen 46 pontot, 12 lepattanót, 11 gólpasszt, 3 labdaszerzést és 4 dobásblokkolást hozott össze. Én még életemben nem láttam ilyet egy centertől. Úgy lát a pályán, mint senki más, halálos nyugalommal játszik, a nyomás szó hiányzik a szótárából, finom csuklója van, a triplái is életveszélyesek, de ami számomra a leginkább lenyűgöző, az a helyezkedése. Ha egyszer elfoglalja a számára kedvező pozíciót, onnan egy buldózer sem tudja kitolni. Olyan, mint egy szikla. Zseniális. A kosárlabda-IQ-ja páratlan.

Európai iskola, nem? Mit szól ehhez?

Teljesen igaza van. Nem véletlen, hogy a négy legnagyobb esélyes közül az idei MVP-címre – Jokics, Jannisz Antetokounmpo, Joel Embiid és Luka Dončić – egyik sem amerikai, és a kameruni Embiidet leszámítva valamennyien európaiak. Én egyébként mindig sok európai, nemzetközi játékost toboroztam a Davidson csapatába, a most befejeződött idényben is volt dél-koreai, új-zélandi, dán, angol, izlandi és osztrák kosarasom. Az NBA mára teljesen nemzetközivé vált, és ez nagyszerű.

Németh Lászlóval hogyan ismerkedett meg?

Ennek már legalább huszonöt éve. Tudja, én már akkor is toboroztam külföldi kosarasokat, elmentem Angliába körülnézni. Az igaz, hogy Anglia nem volt egy kimondott kosarasország, de tudtam, hogy a Brit Birodalom idején rengetegen érkeztek a világ minden tájáról, Nigériából, Kenyából, Ausztráliából, Kanadából, a Karib-szigetekről, és nagyon jó a kosaras-alapanyag. László volt a szövetségi kapitány, összeismerkedtünk, és azóta tart a barátságunk. És akkoriban amerikai edzők is dolgoztak már a brit kosárlabdában, bár nem nagyon szerették őket.

Miért nem?

Mert úgy érezték, hogy az amerikai edzők lenézik őket, és ez nem csupán egy érzés volt az angolok részéről, hanem sajnos sok esetben igaz is volt. Az amerikai edzőkről sugárzott, hogy egy magasabb kosárlabda-kultúrából érkeztek, és ezt sajnos éreztették is. Pedig az európai kosárlabdaedzők semmivel nem maradnak el az amerikaiak mögött szaktudásban, negyven éve tartom a kapcsolatot velük, nagyon jók a tapasztalataim. És László az egyik legjobb közülük, akivel volt szerencsém találkozni. Megvan benne a vízió, a tudás, az aprólékos rendszeresség, és emberileg is egy óriás. Szerencsés vagyok, hogy ismerhetem. Ha ő hív, nem is kérdés, hogy megyek!

Azt hallottam, hogy járt már Magyarországon, igaz ez?

Persze, nem is egyszer, legalább négyszer, ötször. Először akkor, amikor egy hajókirándulásra a Davidsonon végzett tanítványaimat vittem el. Így érkeztem Budapestre, és akkor találkoztam Lászlóval. Egyébként nem is olyan régen volt egy magyar kosaras a Los Angeles-i UCLA-n, hogy is hívták?

Golomán Györgynek.

Igen. Na, mindegy. És azt tudta, hogy két volt játékosom a Davidsonról egy darabig Magyarországon volt profi?

Nem én! Kicsoda?

Ian Johnson és Brendan Winters is a paksi atomerőmű csapatában játszott a 2010–2011-es szezonban.

Beszéljünk egy kicsit Steph Curryről, hiszen ő az ön legnevesebb tanítványa. Hogyan ismerte meg?

Ó, máz tízéves kora óta figyeltem. Kevesen tudják, hogy gyerekként nagyszerűen baseballozott, és golfban is remek volt, alapvetően fantasztikus gömbérzékkel rendelkezett. Tudja, az apja, Dell Curry NBA-sztár volt a Charlotte Hornetsben, és a mi iskolánk is Észak-Karolinában van, szóval szükségképpen keresztezték egymást az útjaink. De nemcsak az apja volt remek sportember, hanem az édesanyja, Sonya is. A Virginia Tech főiskola kiemelkedő röplabdasztárja volt, ott ismerkedett meg Steph apjával, aki szintén oda járt. Azt mindenki tudja, hogy Steph öccse, Seth is nagyszerű NBA-kosaras, azt már kevesebben tudják, hogy a húguk, Sydel is kiváló röplabdázó volt.

No de hogy is került Steph a Davidsonra?

Elég jó kosaras volt a középiskolában, de egyik egyetem sem akarta felvenni őt, mert alacsony volt, akkoriban csak 183 centi, és olyan sovány, hogy szinte elfújta a szél, legfeljebb hetven kilót nyomott. Én azonban láttam benne a tehetséget, és elhívtam a Davidsonra. Olyan munkamorállal rendelkezett, amihez hasonlót senkinél sem tapasztaltam. És olvasta a játékot, látott a pályán, továbbá megvolt az a páratlan képessége, hogy ha elrontott valamit, nem rágódott rajta, hanem azonnal továbblépett. A múlt nem létezett számára, csak a jelen és a jövő. Ez a tulajdonsága emelte kétszeres MVP-vé. És ezzel tudta átvészelni az egyéves sérülése nehéz időszakát. Ráadásul ideális csapatember, önzetlen, szeret passzolni, önbizalma határtalan. És alázatos, cseppet sem nagyképű. Nem is tudok rosszat mondani róla. Sok nagy sztár arrogáns, most nem akarom őket felsorolni, úgyis tudják. De Steph a végtelenségig szerény.

Ismeri a családját?

Persze hogy ismerem, Dellt, Sonyát, mindenkit. Steph külön szerencséje, hogy ilyen nagyszerű családból származik.

A mai napig nem tudtam feldolgozni, hogy elbukták a 2016-os NBA-döntőt azok után, hogy máig fennálló rekordként 73 meccset nyertek az alapszakaszban, és már 3–1-re vezettek a Cleveland Cavaliers ellen a döntőben. Önnek van erre magyarázata?

Van. 3–1-es állásnál LeBron Jamesék elkezdtek keményen, már-már durván játszani, és ezzel szétzilálták a Warriors csapatjátékát. Ez nem ízlett Curryéknek, ezért sikerült a Cavaliersnek a történelmi fordítás.

Azt még nem kérdeztem meg, Steph milyen diák volt a Davidsonon?

Kiemelkedő. Igaz, a harmadik év után elment az NBA-be, de hamarosan megszerzi a diplomáját. Már csak egy-két kreditet kell megszereznie, szociológia és politológia a szakterülete.

Végül jól tudom, hogy Mike Krzyzewski visszavonulása után ön a legrégebb óta egy helyen dolgozó főiskolai edző?

Majdnem jól tudja, hiszen 33 éve vagyok a Davidson vezetőedzője. De Jim Boeheim 1976 óta a Syracuse főnöke! Azaz 46 éve! Igaz, ő már 78 éves, és meg csak 71. Az idő nekem dolgozik...

(Borítókép: Bob McKillop 2022. március 13-án. Fotó: G Fiume / Getty Images)