A Bayern München szombati, Borussia Dortmund elleni győzelme azt is jelenti, hogy a német klub az első a történelemben, amely a topligákat figyelembe véve sorozatban tíz bajnoki címet tudott nyerni.
Ahhoz, hogy megértsük, mikor, honnan és hogyan, illetve kik tették le azt az alapot, ami miatt a bajor klub mára egyeduralkodóvá vált a Bundesligában, érdemes legalább 15 évet visszautaznunk az időben. A 2006–2007-es idényben a Bayern a csalódást keltő negyedik helyen végzett a bajnokságban, így hosszú idő után lemaradt a Bajnokok Ligájáról is, és csak az UEFA-kupában indulhatott.
Felix Magathot még a szezon közben menesztették, 2007 nyarán pedig a vezetőség nagyobb változtatásokra szánta el magát, szerződtette Luca Tonit, Miroslav Klosét és az Olympique Marseille 24 éves csillagát, Franck Ribéryt. Ottmar Hitzfeld vezetőedző irányításával új lendületet vett az együttes, amely a bajnokságot simán megnyerte és elhódította a Német Kupát is.
Hitzfeldet aztán 2008-ban Jürgen Klinsmann, a németek világbajnoki aranyérmes labdarúgója váltotta, aki 2006-ban szövetségi kapitányként a bronzéremig vezette a Nationalelfet a hazai vb-n. A projekt azonban alaposan besült, Klinsmannt kilenc hónappal később kirúgták és a szezon végéig Jupp Heynckes ugrott be, őt pedig 2009 nyarán Louis van Gaal követte.
A holland tréner volt az, aki a mai sikercsapat alapjait letette.
Beépítette a csapatba az akkor 20 éves Holger Badstubert és Thomas Müllert, akik aztán a dél-afrikai világbajnokságon Joachim Löw alapemberei közé tartoztak, sőt, utóbbi aranycipős is lett. Van Gaal masszív csapatot épített, ekkor kelt életre a „Robbéry”, avagy Franck Ribéry és Arjen Robben legendás duója. A francia a pálya bal, a holland a pálya jobb szélén varázsolt. A müncheni szurkolók hamar a szívükbe zárták a két labdarúgót, azonnal közönségkedvencek lettek.
A 2009–2010-es idényben végül a bajnokságban és a Német Kupában is brillírozott a Bayern, amely 2001 után ismét bejutott a Bajnokok Ligája döntőjébe. A madridi fináléban – amit Ribéry eltiltás miatt hagyott ki – a José Mourinho vezette Inter azonban 2–0-ra nyert, így a triplázás elmaradt – a németek részéről.
Emlékezetes pillanat, amikor 2010. május 9-én, egy nappal a Bundesliga utolsó fordulója (Hertha–Bayern 1–3) után Van Gaal kissé spiccesen anyák napja alkalmából a müncheni édesanyáknak is köszönetet mondott a bajnoki ünneplésen a város főterén, a Marienplatzon. Ekkor teljes volt az összhang csapat és szurkoló között, de ez sem tartott már túl sokáig.
A Van Gaal vezette Bayern rosszul kezdte az új szezont, hét forduló után csak két győzelme volt, a tavasz elején pedig a kupából és a BL-ből is búcsúzott, így az edzőnek is mennie kellett. Beugróként ezúttal a segédedző, Andries Jonker vette át a kormányrudat, a bajorok pedig a harmadik helyen végeztek a bajnokságban.
Nyáron Jupp Heynckest nevezték ki a gárda élére. A rutinos tréner legnagyobb feladata az volt, hogy minél hamarabb vezesse vissza a csúcsra a Bayernt, amely ekkoriban csak árnyék volt a Jürgen Klopp vezette Borussia Dortmund mögött.
A fekete-sárgák uralták a német futballt, és ez így volt a következő, 2011–2012-es idényben is. A BVB megvédte címét a bajnokságban, a kupadöntőben nemes egyszerűséggel lemosta (5–2) a Bayernt. A bőrnadrágosoknak a hazai BL-döntő jelenthetett volna vigaszt. A Finale Dahoam azonban amilyen jól kezdődött, olyan borzalmas véget ért, legalábbis bajor részről.
Münchenben mindenki május 19-ét várta, az újságok „Egy nap az örökkévalóságnak” felütéssel jelentek meg, az Allianz Arénában pedig az „A mi városunk, a mi stadionunk, a mi trófeánk” feliratú hatalmas molinó várta a csapatokat. A végeredmény ismert, Thomas Müller hiába szerzett vezetést a 83. percben, nem sokkal később Didier Drogba egyenlített, Arjen Robben a hosszabbításban tizenegyest hibázott, Bastian Schweinsteiger kihagyott büntetője pedig szög volt a koporsóban, a Bayern a saját pályáján elbukta a BL-döntőt.
Az idényben tehát trófea nélkül maradtak a piros-fehérek, Münchenben pedig hatalmas volt a keserűség. Később Schweinsteiger – akit arrafelé csak Fussballgottnak, azaz a futball istenének neveznek – úgy nyilatkozott, a kudarc adott nekik erőt ahhoz, hogy aztán közösen megalkossák Európa, sőt az egész világ legjobb csapatát.
Merthogy a következő idényben a Bayern ellenállhatatlan volt, Heynckes csapata a mai napig rekordot jelentő 91 ponttal, +80-as gólkülönbséggel lett német bajnok, közben pedig egymás után döntötte meg a rekordokat. Ribéry szinte újjászületett, az Aranylabda egyik legnagyobb várományosa volt, ám végül nem kapta meg az elismerést.
A Bayern viszont sziporkázott, a Német Kupát is behúzta, a Wembley-ben pedig csúcsra ért, miután a BL-elődöntőben a Barcelonát 7–0-s összesítéssel kiejtette, a Dortmundot 2–1-re legyőzte. Robben a 89. percben döntötte el a találkozót, ekkor kapta a holland a Mr. Wembley becenevet a szurkolóktól.
Heynckes tehát ismét csúcsra vezette a Bayernt, amely két idény után ismét felült a trónra Németországban. Nyáron Pep Guardiola csúcsgázsiért vette át az együttes irányítását, a hazai porondon pedig továbbra sem talált legyőzőre a bajor csapat.
A katalán trénert többször is kritika érte, amiért túlságosan „tikitaka” stílusban futballoztatta a Bayernt, amely ugyan három év alatt rendre spanyol csapat ellen vérzett el a BL-elődöntőben, a Bundesligát gond nélkül megnyerte és a kupában is kétszer diadalmaskodott.
Guardiola garancia volt a sikerre, hamar megszerették a szurkolók, németül is megtanult. Az Oktoberfesten a bőrnadrág is jól állt neki. Emlékezetes meccsek fűződnek a nevéhez, Robert Lewandowski 2015 szeptemberében kilenc perc alatt öt gólt szerzett a VfL Wolfsburg ellen, Guardiola pedig két kézzel fogta a fejét, ő sem hitte el, ami történt.
A Bayern 2016-ban sorozatban negyedszer lett bajnok, és már ez is rekordnak minősült, hiszen korábban egyetlen csapatnak sem sikerült egymást után ennyiszer elhódítania a Salátástálat. Guardiola az idény végén olajra lépett és más kihívást keresett, a Premier League-ben szereplő Manchester Cityhez igazolt.
A müncheni vezetőség megegyezett Carlo Ancelottival, és bár a legendás olasz edző a bajnokságot megnyerte, a BL-ben és a kupában is elhasalt, a rutinos sztárjátékosok megfúrták, így második idénye elején mennie kellett.
Willy Sagnol néhány meccs erejéig beugrott, majd a szezon végéig a korábbi sikeredző, Heynckes irányította a csapatot. Ekkor Guardiola is úgy nyilatkozott, hogy a lehető legjobb döntést hozta meg a klub azzal, hogy visszacsábította Heynckest a müncheni kispadra.
2018-ban az Eintracht Frankfurt megnyerte a Német Kupát, a döntőben éppen a Bayernt verte meg. A frankfurti edző, Niko Kovac a bajorok hívó szavára nem tudott nemet mondani és Münchenbe költözött. Az első idényében azonnal bajnokságot és kupát nyert, de csakúgy, mint Ancelotti, a második idényének első felében neki is távoznia kellett.
Ekkor jött képbe Hansi Flick, Kovac segédedzője. Jól ismerte ő is a müncheni közeget, 1985 és 1990 között a klub játékosa volt, 2014-ig pedig Joachim Löw segítője volt a német válogatottban.
Flick 2019 novemberében ült le a kispadra és onnantól kezdve mintha minden megváltozott volna. Egymás után jöttek a győzelmek, és a csapat nemcsak eredményesen, hanem szépen is futballozott. A koronavírus-járvány miatti kéthónapos szünet sem törte meg a bajorok lendületét, a rendhagyó idény végén összejött a triplázás.
A német tréner kapcsolata Hasan Salihamidzic sportigazgatóval néha viharos volt, sok mindenben nem értettek egyet, és bár nem emiatt, de többek között ennek is köszönhetően 2021 nyarán távozott, hogy Löwtől átvegye a Nationalelf irányítását.
Julian Nagelsmannt Németországban rekordot jelentő összegért szerezte meg a Bayern az RB Leipzigtől, és most már biztos, hogy trófeával mutatkozik be új csapatában. Ő az egyik legfiatalabb bajnok edző, csak Matthias Sammer (2002, Dortmund) előzi meg a listán. Fejlődni persze még van hova, hiszen a kupában és a BL-ben is csúfos véget ért a csapat szereplése, a Bundesligában azonban továbbra is egyeduralkodó a Bayern.
Úgy tűnik, jöhet edző a világ végéről is, visszavonulhat Philipp Lahm, távozhat Bastian Schweinsteiger, Franck Ribéry és Arjen Robben is, a német élvonalban letaszíthatatlan a trónról a bajor alakulat.
Azt azonban senki ne higgye, hogy a gépezet csak úgy, magától működik ilyen jól.
A pályán elért összes eredmény egy dolog. A fentebb említett, röviden összefoglalt sikerek azonban elképzelhetetlenek lennének egy olyan vezetőség nélkül, amely éjt nappallá téve folyamatosan azon dolgozott, hogy globális szuperklubbá emelje a Bayern Münchent. Sőt, ha csak egy nevet kéne kiemelni, akkor mindaz, amit a bajorok az utóbbi időben elértek, jórészt Uli Hoenessnek, a klub korábbi elnökének köszönhetik.
Ő az az úriember, aki még a saját esküvőjéből is pénzt csinált, árulta az újságíróknak az exkluzív interjúk lehetőségét a jeles eseményen, illetve jussért fotósokat is beengedett a kulisszák mögé.
18 évesen, 1970-ben került Münchenbe, a csapattal szinte mindent megnyert, az NSZK-val pedig Európa-bajnok és világbajnok lett. Egy térdsérülés miatt idejekorán befejezte profi pályafutását, és jó üzleti érzékének köszönhetően a klubmenedzseri székben találta magát.
Irányítása alatt a Bayern München gazdaságilag megerősödött, a klub stabil háttérrel rendelkezett, 2005-ben pedig megnyitotta kapuit az Allianz Aréna, amely ma már teljes tulajdonában a Bayerné.
Hoenessnek persze voltak furcsa húzásai, adócsalás miatt börtönben is ült, ám amikor 2009-ben, harminc év után klubmenedzseri tevékenységét abbahagyta és elnöknek választották meg, így szólt a publikumhoz:
Vissza kell térnünk a Mia san mia életérzéshez.
Nos, a Mia san mia – amely Münchenben több mint egy szimpla mottó – a mai napig ott virít a klub mezén, jelentése pedig annyit tesz, vagyunk, akik vagyunk / mi vagyunk mi. Hoeness egy konzervatív figura, akinek szíve csücske a Bayern München, a klubért pedig tűzön-vízen át, szó szerint mindent megtett. Többször is hangsúlyozta, hogy egyetlen játékos sem állhat a klub fölött és minden meghozott döntés a klub érdekeit szolgálja.
A bajor identitás megőrzésére nagyon nagy hangsúlyt fektetett, jó kapcsolatot ápolt a játékosokkal is, többüket saját házába is meghívta egy-egy beszélgetésre, amikor azt érezte, hogy a futballistának támaszra van szüksége. Elcsépelt közhelynek hangozhat, de valóban egy nagy családot kovácsolt Münchenben, ez pedig alapjaiban változtatta meg a klub életét. Egész egyszerűen minden klappolt a csapat háza táján, így nem csoda, ha az eredmények is jöttek.
Egyszer megkérdezték Hoenesst, hogy nem gondolja-e, hogy túl unalmas a Bundesliga, hogy mindig a Bayern nyer, de erre a sportvezető frappáns választ adott:
Most mit csináljak, menjek el az edzőközpontba és mondjam meg a játékosoknak, hogy holnaptól csak ötven százalékot adjanak bele?!
Sokszor éri a vád a bajor klubot, hogy „lerabolja a riválisait”, a többi csapat pedig azért nem tudja megszorongatni, mert elhappolják a sztárjait. A kijelentésben van némi igazság, ugyanakkor azt sem érdemes elfelejteni, hogy a Bayern nem magától lett ennyire vonzó, hanem az évtizedek alatt elvégzett kőkemény munka árán. Ki mint vet, úgy arat, ugyebár...
Hoeness egyébként még a szombati, Borussia elleni meccs előtt egy interjúban elmondta, a hetvenes években, abban a bizonyos időszakban, amikor három BEK-et is nyert az együttes, egy hétig részegek voltak, amikor megnyerték a Bundesligát. Hozzátette, ezt ma már nem tudja elképzelni, mert a pontvadászat sajnos nem annyira szoros, mint akkoriban volt.
A Bayernnél elvégzett munka márkaépítés is egyben, Hoeness és Karl-Heinz Rummenigge, a klub korábbi ügyvezető igazgatója pedig nemcsak a futballhoz, hanem az üzlethez is remekül értett. Utódaik, Herbert Hainer és Oliver Kahn pedig pontosan tudják, hogy nem szabad letérni az útról.
Szombat este ők négyen egymás mellett ültek az Allianz Arénában, a lefújás után pedig együtt élvezték finom pezsgők társaságában a bajnokavatást.
Összefoglalva tehát, a Bayern München ékes bizonyítéka annak, hogy a kemény munka mindig kifizetődik, a kritikusok pedig hiába mondják, hogy Németországban könnyű bajnoknak lenni, ne felejtsük, a bajorok az utóbbi 12 évben négyszer is BL-döntőt játszottak, kétszer pedig Európa trónjára is felültek. Münchenben együtt lélegzik csapat és vezetőség, drukker és stábtag, ez a siker kulcsa.
A 2012-es elvesztett BL-döntő és a Dortmund akkori egyeduralma olyan mély nyomot hagyott a csapatban, hogy azóta a Bundesligában legyőzhetetlen – legalábbis ami a végelszámolást illeti. A szurkolók pedig még egy darabig hangosan énekelhetik a stadionban a jól megszokott rigmust: Deutscher Fussballmeister, FCB!
(Borítókép: Az FC Bayern München játékosai a szurkolókkal együtt ünnepelnek, miután csapatuk megnyerte a Bundesliga bajnoki címét 2022. április 23-án, Münchenben. Fotó: Matthias Hangst / Getty Images)