Szombaton nem lépett pályára a magyar válogatott Ljubljanában, a divízió 1/A világbajnokságon, mégis volt miért szurkolnunk nekünk, magyar újságíróknak, hiszen ha az eddig pont nélkül álló Románia nem győzi le a rendes játékidőben a feljutásra már esélytelen Litvániát, akkor legjobbjaink jövőre mindenképpen az A csoportban léphetnek jégre – történetünk során harmadszor 2009 és 2016 után – olyan óriások társaságában, mint, mondjuk, az aktuális olimpiai bajnok Finnország vagy a sportág bölcsőjét ringató Kanada. Akkor, amikor már csak három mérkőzés volt hátra a tornából – a szombati Litvánia–Románia, majd vasárnap 15.30 órakor a Magyarország–Románia, végül este 7-kor a már tét nélküli Dél-Korea–Szlovénia –, a pénteki, Szlovéniától elszenvedett súlyos, 5–1-es vereség ellenére nem állt rosszul Sean Simpson edző csapata. (A mezőnyből kiemelkedő házigazda már mindentől függetlenül nemcsak feljutott, hanem meg is nyerte a tornát.)

A CSOPORT ÁLLÁSA a szombati mérkőzés előtt

	M	GY	HGY	HV	V	LG–KG	Gk.	P
1. Szlovénia	3	3	–	–	–	18–4	+14	9
2. Magyarország	3	2	–	–	1	8–7	+1	6
3. Litvánia	3	1	–	–	1	8–9	–1	3
4. Dél-Korea	3	1	–	–	2	8–11	–3	3
5. Románia	2	–	–	–	2	2–13	–11	0

Bár nem játszott, azért nem is pihent a magyar válogatott, szombat kora délután edzést tartott a hétezer nézőt befogadó Tivoli Arenában. Mindenesetre pikáns az olyan torna, amelyiken a magyar és a román válogatott is szerepel. A mieink – persze csínján kell bánni a birtokos jelzővel – vezéregyénisége, első sorának jobbszélsője az a csíkszeredai Sofron István, akinek hat klubtársa játszik a román válogatottban Fodor Csanád, Farkas Tamás, a Rokaly fivérek, Szilárd és Norbert, Péter Balázs és Részegh Tamás személyében. Mindannyian friss magyar bajnokok, az Erste Liga győztesei... Összesen tizenegy székely srác vitézkedik a románoknál, a felsoroltakon felül Bors Huba, Molnár Zsombor és Tőke Zoltán (Brassó), továbbá a gyergyói Kozma Zsolt és Ferencz-Csibi Róbert. 

De hogy azért ne legyen annyira sima a képlet, a magyar válogatottban is játszik két gyergyói székely hokis, mégpedig Sárpátki Tamás és Fejes Nándor... 

A mieink amúgy már-már sztoikus nyugalommal vették tudomásul a szlovénoktól elszenvedett 5–1-es vereséget, ami azért sem szokatlan, mert legutóbb negyven éve, 1982-ben sikerült legyőzni őket, igaz, akkor még Jugoszlávia néven szerepelt a kizárólag szlovén hokisokból verbuvált délszláv armada. Azóta vereség vereség hátán.

A magyar szurkolók hangulatát azonban semmiféle vereség nem képes tönkretenni, jól emlékszünk, amikor 2009-ben Zürichben az A csoportos vb-n Kanada 9–0-ra megsemmisítette válogatottunkat, legalább egy órán át ünnepelte Ladányi Balázsékat a rajongók hada. Vagyis gyakorlatilag független volt az eredménytől a féktelen imádat, és ez a mai napig így maradt.

Ezzel szembesülhettünk péntek éjjel a Ljubljanica folyó partján, a Prešeren téri kocsma kerthelyiségében, amit piros-fehér-zöld, illetve Székelyföld-mezes magyar szurkolók népesítettek be. Az Angliából Ljubljanába származott gitáros-énekes fantasztikus miliőt varázsolt a folyópartra a szemerkélő eső dacára, a Dire Straits- és Smokie-örökzöldek egyvelegére daloltak és táncoltak honfitársaink.

Románia lelombozóan hangulattalan meccset vívott Litvániával, alig lézengtek nézők az ütött-kopott, még a titói Jugoszláviában csaknem hatvan éve épült Tivoliban, gyakorlatilag a házigazdákon és a legalább ezer magyar szurkolón kívül senkit sem érdekel ez a világbajnokság. Ettől függetlenül Románia gyorsan megszerezte a vezetést a honosított orosz Szkacsuk révén – Ferencz-Csibi gólpasszából –, majd a második román gól már száz százalékig „székelyül” beszélt: Ferencz-Csibi és Péter volt a két előkészítő, Részegh Tamás a befejező. Nagyon úgy tűnt egy harmad után, hogy komoly tétje lesz a vasárnapi magyar–románnak. 

Aztán a második harmadban feje tetejére állt a világ. Először is többé-kevésbé benépesült a nézőtér, másrészt megtáltosodtak a litvánok. Előbb Noreika szépített, majd Jasinevicius hatalmas kapuvasas góllal kiegyenlített. Erre még Molnár Zsombornak Részegh gólpassza után volt válasza, de Kumeliauskas gyorsan 3–3-ra alakította az állást a második játékrész vége előtt. E pillanatban Magyarország feljutásra állt.

És ott is maradt. A befejező játékrészben ugyanis 5–3-ra elhúztak a litvánok, és bár Rókaly Szilárd még szépített 5–4-re, és ekkor felzúgott a székely szurkolók torkából, hogy „csiki-csiki-csiki-csiki-Csíkszereda!”, ez azonban már nem tudott annyi erőt adni a csapatnak, hogy kiegyenlítsen. Maradt az 5–4, ezzel Litvánia bennmaradt, Románia a vasárnapi, Magyarország elleni meccs eredményétől függetlenül kiesett, a mieink pedig már biztos A csoportosok.

Ilyen sikert legutóbb hét éve, 2015-ben ért el a válogatott. 

Litvánia–Románia 5–4

Szlovénia és Magyarország feljutott az A csoportba, Románia kiesett, a két vasárnapi mérkőzésnek nincs tétje. Olyannyira, hogy a végső sorrend is eldőlt: 1. Szlovénia, 2. Magyarország, 3. Litvánia, 4. Dél-Korea, 5. Románia. 

A lefújás után libabőrös lett az ember háta, mert a mintegy ezer csíki szurkoló elénekelte a székely himnuszt, amit a román válogatott fele, a tizenegy csíki hokis a jégen vigyázzban állva hallgatott...

Vas Mártonnal, a magyar szövetség szakmai igazgatójával értékeltük a feljutást:

Senkinek sem volt jó az ukrajnai háború, hogy ilyen helyzet alakult ki a világban, és hogy csonka volt a mezőny – mondta a korábbi sokszoros válogatott hokis. – Megdolgoztunk ezért a sikerért, lépésről lépésre haladtunk, és vasárnap az utolsó mérkőzésen úgy akarunk búcsúzni a szurkolóinktól, hogy büszkék lehessenek ránk.

A felvetésre, hogy mi a különbség, illetve a hasonlóság a 2008-as szapporói, a 2015-ös krakkói és a mostani feljutás között, így válaszolt:

Minden alkalommal összeállt a csapat úgy, ahogy kellett. Mindannyiszor voltak olyan vezéregyéniségek, akik irányították a fiatalokat. Ezt most is láttam a srácokon, hogy akár ennyi újoncot is el tudtak irányítani. Három különböző kapitány – Pat Cortina, Rich Chernomaz és Sean Simpson –, három különböző csapat. Simpson alatt én nem játszottam, ellentétben az előző két kanadai szakemberrel, most viszont láttam, hogy nagyon szervezetten ráment az összes apró részletre, mindent kidolgozott, hogy mit akar kérni a játékosoktól. Kívülről nézni egészen más, mint játékosként. Most minden játékszituáció minden részletét összecsiszoltuk.

Az Index kérdésére, hogy nincs-e egy kis hiányérzete, amiért a vasárnapi magyar–román már tét nélküli, így reagált a szakmai igazgató:

Egy világbajnoki mérkőzésnek mindig van tétje, a mi játékosaink biztos, hogy nem fognak úgy kimenni a jégre, hogy az egy tét nélküli összecsapás. Minden egyes mérkőzést szeretnénk megnyerni, és ez vasárnap is így lesz, győztesként akarunk lejönni a pályáról. Mi a magyar hokiért, Magyarországért játszunk minden mérkőzésen.  

(Borítókép: A magyar játékosok gólöröme a Magyarország–Ukrajna vb-felkészülési jégkorongmérkőzésen a Miskolci Jégcsarnokban 2022. április 14-én. Fotó: Vajda János / MTI)