Március végén mutatta be a Magyar Röplabda-szövetség a női válogatott új szövetségi kapitányát, a német Andreas Vollmert. Az 55 éves szakembert hosszú távú munkával bízták meg, tulajdonképpen egy teljes generációváltást kell levezényelnie a nemzeti csapat élén. Vollmer már munkához is látott, a megfiatalított keret Nyíregyházán készül a május végén kezdődő Európa-ligára, valamint a nyár végén esedékes Európa-bajnoki selejtezőkre. Közben arra is szakított időt, hogy az Indexnek beszéljen a filozófiájáról, stratégiáról, valamint az új stábról is.
Majdnem két hete készül együtt a csapat. Mik az első benyomásai?
Nehezen indultunk, mivel sok játékos számára még zajlott a bajnokság, akár itthon, akár külföldön. Heten kezdtük, abból lettünk 16-an, most 15-en vagyunk, ugyanis Kump Alíz elutazott az U21-es válogatottal az Európa-bajnoki selejtezőkre. Mindenkivel elbeszélgettem személyesen is, hogy megismerkedjünk, aztán elkezdtük felépíteni az edzéseket, sokat ötleteltünk, mert jelenleg az a legfontosabb, hogy megteremtsük a saját kultúránkat. Új alapokat kell lefektetnünk.
Mindent elölről kell kezdeni?
Most volt az első csapatmegbeszélésünk, leültünk a játékosokkal és a stábbal, hogy megalkossuk a szabályokat, kijelöljük a célokat, összeállítsuk az edzésprogramot, a kommunikációs szokásainkat. Ez elengedhetetlen a hatékony együttműködéshez és ahhoz, hogy sikeresek legyünk. Meg kell ismernünk egymást és a szokásokat. Nyilván lesznek konfliktusok, súrlódások, hiszen mindenkinek más a rutinja, a hozzáállása, eltérően értelmez dolgokat.
De ez is a kollektív fejlődés része, és ezzel mindenki tisztában van. Ahhoz, hogy jól tudjunk röplabdázni, először egy hullámhosszra kell kerülnünk.
Mindenki bedobja a közösbe a tudását, de nyitottnak is kell maradnia, mert csak akkor tudja a maximumot nyújtani.
Milyen volt a közös felkészülés az U21-es csapattal?
Rendkívül fontosnak tartom, Németországban már voltam részese hasonlónak, ott ez bevett szokás, igaz, U23-asokkal. Együtt végezzük a bemelegítést és az étkezéseket is, az a lényeg, hogy ne érezzék magukat tőlünk elszigetelve. Lássák a jó példát, legyenek egymással kapcsolatban a játékosok, érezzék a fiatalok, hogy ők a magyar röplabda jövője! Az edzői stábok is megosztják egymással a tapasztalataikat, észrevételeiket, folyamatos az eszmecsere. Az egyetlen akadályozó tényező a helyhiány, sokszor megosztva használtuk a pályát, ami olykor komoly hangzavart okozott. De összességében sokkal több a pozitívum, mint a negatívum.
Amikor bemutatták a nyilvánosság előtt is mint az új szövetségi kapitányt, elmondta, hogy még nincs meg a teljes stábja. Azóta összeállt teljesen? Mit lehet tudni a tagokról?
Ez is egy hosszú kiválasztási folyamat, hiszen a jelölteknek megfelelő kvalitással kell rendelkezniük, feltétel a lojalitás, az érdeklődés, a rendelkezésre álló idő és a jó kommunikációs készség is. A másodedző egy szerb fiatalember, aki korábban Potsdamban dolgozott, Németh Anett (a válogatott átlója – a szerk.) is ismeri. Fiatal, de tapasztalt, játékosmúltja is van, ugyanis feladót játszott, komoly tudással rendelkezik a sportról. Jó személyiségű, kiválóan kommunikál, és úgy látom, gyorsan elnyerte a lányok bizalmát.
A másik segédemet aligha kell bemutatni, ő Sándor Renáta, a válogatott korábbi csapatkapitánya.
Nagyon szerettem volna, hogy csatlakozzon a stábhoz egy fiatal magyar edző, aki együtt tud érni a játékosokkal. Őt régóta ismerem, sokat játszott ellene az aktuális csapatom, amikor Stuttgartban röplabdázott. Igazi példakép lehet a mostani fiatalok számára, akik bármikor fordulhatnak hozzá egy-egy kérdéssel vagy tanácsért. Pontosan tudja, mire van szüksége a játékosoknak és az edzőknek is. Az erőnléti edző Svájcból érkezik, aki az ottani top klubokkal és a válogatottal is dolgozott már. Fiatal, lendületes, korábbi profi cselgáncsozó, aki nem a levegőbe beszél, valamint folyamatosan képzi magát, ami imponáló. Statisztikusnak is egy svájci szakembert kértem fel, ő azonban csak a nyár második felében tud csatlakozni, addig a Fatum-Nyíregyházánál dolgozó Csizmarik Ákos segíti a munkánkat, ebbe beletartozik az Európa-liga is. Az orvosi stábot Heim Gábor vezeti, aki szintén nyíregyházi, felkészült szakembernek tartom és az eszközpark is minőségi.
Néhány napja ért véget minden idők legizgalmasabb Extraliga-döntője a Vasas Óbuda és a Swietelsky-Békéscsaba között. Edzőként hogyan értékeli a látottakat?
Erről nagyon-nagyon sokat tudnék beszélni, megpróbálom lerövidíteni. Rendkívül izgalmas volt és nagy csatát hozott, de a színvonal nem volt mindig a legmagasabb. Számomra szokatlan módon mindkét edző rengeteget cserélt, amint az egyik játékosnak kevésbé ment, már jött is le. Mintha egyik kezdőcsapat sem működött volna. Németországban vagy Olaszországban nem szokták ennyire bolygatni a kezdő hatosokat. Viszont akik beálltak, azok mind képesek voltak új színt vinni a játékra és komoly hatást gyakorolni a meccsekre.
Drámaiság szempontjából tényleg fantasztikus párharc volt, amit főleg a kiegyensúlyozatlanság és a hullámvasút okozott.
Egyik meccsen sem lehetett megjósolni, hogyan alakulnak majd a szettek, bárki bármikor össze tudott hozni egy jó szériát, vagy képes volt megzuhanni.
Az ötödik mérkőzésre aztán a Vasasban maradt több erő mentálisan és fizikálisan is, szerintem az azért lett simább. A negyedik mérkőzés rengeteget kivett a Békéscsabából, amely akkor emberfelettit védekezett. Őket ismerem régebb óta, három évvel ezelőtt a CEV-kupában az akkori klubommal, a Pfeffingennel összecsaptunk velük, mindkét meccset ők nyerték és meg sem álltak a legjobb négyig. Rendkívül erős volt az a csapat, a fiataljaik pedig azóta beértek.
Ami a fiatalokat illeti, ön is mellettük tette le a voksát a kerethirdetéskor. Teljes újjáépítésbe kezd?
Ha úgy vesszük, nem volt más választásom. Sokan visszavonultak a válogatottól, mint Pallag Ágnes, Király-Tálas Zsuzsanna, Molcsányi Rita. Utánuk következik egy generációs szakadék, úgyhogy muszáj a fiatalokba fektetnünk, mert nem olyan csapatot építünk, ami fél év múlva még versenyképes lesz, hanem hosszabb távon gondolkozunk a szövetséggel. Vannak tehetségek, akik ráadásul elhivatottak is. 50 játékost vettünk számításba erre a nyárra, plusz néhányan csak az Eb-selejtezők előtt csatlakoznak, de ők a rutinosabbak közé tartoznak. Az Európa-liga inkább egy teszt lesz számunkra, ahol megnézhetjük, kikre lehet építeni a jövő magyar válogatottját. Az alapokról kell kezdenünk mindent, legyen szó akár a játékosok egyéni képzéséről is. Szerencsére erre mi is nyitottak vagyunk, akárcsak ők, mert komoly terveik vannak a röplabdával kapcsolatban.
Akkor ezt ki is mondták, hogy az El-ben nem az eredmény, hanem a játék a fontos?
Ez egy tesztidőszak, de nem csak nekünk. Az ellenfeleink közül a románok és az ukránok is hasonló cipőben járnak, sőt az európai élmezőnyben is megfigyelhető ez a trend. Mindenki a tökéletes utánpótlást keresi, valamint az egyensúlyt a fiatalok és a rutinosabbak között, hogy azért az eredmények is jöjjenek.
Milyen stílusú játékot vár el a csapattól? Mit szeretne megtanítani nekik?
Van az az edző, aki egy adott iskolát játszat minden csapatával, és van az, aki a játékosokhoz igazítja a rendszert. Én az utóbbi vagyok. A rendelkezésre álló sportolók minősége a kulcskérdés, senkitől sem kérhetem azt, hogy játsszon úgy, mint egy világklasszis, ha nem az. Mondjam azt az átlómnak, hogy „Legyél olyan, mint Paola Egonu!”? Ugyan már...
Persze van egy alapfilozófiám, ami ott kezdődik, hogy a játékosoknak fizikálisan és mentálisan is a csúcson kell lenniük.
Azt is elvárom, hogy értsék a röplabdát, legyenek tisztában az alapokkal és lássák át azt is, mit miért kérek tőlük. A harmadik elvárásom a csapategység. Nem robotokból áll a csapat, néha, rövid ideig lehet úgy tenni, de végső soron mindenki ember. Fontos, hogy legyen meg a kohézió, egymás támogatása, valamint az, hogy mindenki tudatában legyen a szerepével. Játsszanak a csapatért, ne önmagukért!
Körülbelül két hónapja állt munkába, de közben még a klubcsapatával is harcban állt a bajnoki címért. Azóta sikerült egy kicsit pihennie?
Az egy igencsak stresszes időszak volt, hiszen kétfelé állt a fejem, de amint véget ért a szezon, már utaztam is Magyarországra és igyekeztem annyi meccsre kimenni, amennyire csak tudtam. Sőt, edzéseket is látogattam, szakmai egyeztetéseken is részt vettem. Azt nem mondanám, hogy sikerült letelepednem, mert még nem telt el elég idő és folyamatosan úton vagyunk. A fogadtatás egyébként fantasztikus, a szövetség minden segítséget megad, akárcsak a csapatvezetés.
Még Kotsis Attiláné Gabi nénitől is kaptam egy hosszú levelet, amit ráadásul német nyelven írt nekem!
Utána találkoztam is vele egy utánpótlás-tornán, tudtunk egy kicsit beszélgetni. Mindenkinek érdekel a véleménye, igyekszem a legtöbb embert meghallgatni, és annak is örülök, hogy ennyien érdeklődnek a röplabda iránt. A felszereltség is kiváló, minden eszközünk megvan, amire szükségünk van. És azt tudjuk, hogy ha egy edző boldog, akkor a játékosok is azok. Remélem, érzik a pozitív energiámat, amiből ők is tudnak táplálkozni!
(Borítókép: Andreas Vollmer. Fotó: Magyar Röplabda-szövetség.)