Vannak Hamupipőke-történetei a világfutballnak, elég csak a történelmi léptékkel pillanatok alatt a másodosztályból indulva angol bajnoki címet és Bajnokcsapatok Európa-kupáját nyerő Nottingham Forest példáját vagy csaknem negyven évvel később a Leicester Cityt citálni. A Kecskeméti TE 1911 valami hasonlót visz véghez éppen, tizenkét hónap leforgása alatt az NB III-ból a honi labdarúgás élvonalába került. Helyszíni riport a megmámorosodott hírös városból.
Nem is olyan régen még, vagy már, nem is létezett a KTE, csak egy megye egyes csapat volt Kecskeméten, a KLC, a Kecskeméti Labdarúgó Club, én is ott futballoztam középpályásként – magyarázza elgondolkozva dr. Filus Andor, az NB I-be már az utolsó fordulóbeli, Szentlőrinc elleni mérkőzés eredményétől függetlenül feljutott Kecskeméti TE ügyvezető igazgatója, miközben előveszi a szemem láttára felbontott dobozból az élvonalba jutás tiszteletére készített lila sálat. – 2015-ben kiesett a KTE, és azzal a lendülettel meg is szűnt a gazdasági társaság. A mostani tulajdonos, a Horváth Építőmester Zrt. 2018-ban vásárolta meg a KLC-t és azzal együtt a jogot a KTE név használatára is.
Sikertörténet ez a javából, amely a jó tíz évvel ezelőtti szép időket idézi. Amikor Tomiszlav Szivics volt az edző, Tököli Attila és Foxi ontotta a gólokat, Vladan Szavics volt a csapatkapitány, és 2011-ben a Puskás Ferenc Stadionban a Magyar Kupa döntőjében a Kecskemét 3–2-re legyőzte a bajnok Videotont.
Múlt hétfőn vált százszázalékossá a feljutásunk, amikor a Diósgyőr csak ikszelt Ajkán, de az az igazság, hogy már vasárnap felbontottunk egypár doboz sört a Szombathelyről hazafelé vezető úton. Azzal ugyanis, hogy 3–1-re legyőztük a Haladást, emberi számítás szerint feljutottunk az NB I-be, hiszen annyival jobb volt a gólkülönbségünk a Diósgyőrénél.
Mi tagadás, fölöttébb regényes történet, ahogy hétéves szünet után visszakerült az élvonalba a kiskunsági gárda. A 2020–2021-es NB III-as bajnokság utolsó fordulójában 3–0-ra kikapott a csapat Iváncsán, és ezzel a legyőzője mögött második lett. Csakhogy...
Csakhogy akkor már tudtuk, hogy az Iváncsa nem adott be NB II-es licenckérelmet, és így helyettük a legjobb NB III-as második helyezettként mi jutunk fel a másodosztályba – idézte fel az egy évvel ezelőtti történéseket az ügyvezető. – A tulajdonosunk lecserélte az egész csapatot, 16 új játékost szerződtettünk, és egy régi-új edzőt is Szabó István személyében, aki annak idején a sikeredző Tomiszlav Szivics segítője volt. Ő jelenti a folytonosságot a hősi idők és a jelenkor KTE-je között.
Nem voltak nagyratörő tervek, a biztos bennmaradás, a 8–12. hely valamelyikének megszerzése volt a cél. És közben mindig csak a soron következő mérkőzésre összpontosítottak. Tették ezt olyan eredményesen, hogy az első fordulóbeli vereség után tizenhárom mérkőzésen át nem találtak legyőzőre, és hipp-hopp, az élcsoportban találták magukat.
Sőt március környékén már ott voltunk a második helyen, de áprilisban a Diósgyőr és a Szeged megelőzött minket. Mi csak magunkkal foglalkoztunk, nem néztük a riválisokat, és ez a mentalitás végül meghozta számunkra a sikert – mondja Filus doktor, a jogi diplomás ügyvezető.
A mostani Kecskemét csapatában nincsenek NB I-es sztárok, a legismertebb játékosuk a Paksot és a Fradit is megjáró Bartha László. Ahogy mondja az ügyvezető, a KTE fiatal, munkás csapat, Szabó István edző és a stáb mindig is az elvégzett munkában hitt.
A klub több lábon áll, az egyik támogató a Hufbau tüzéphálózat, és a város is ott segít, ahol tud. Például a városi tulajdonban lévő Széktói Stadion jelképes áron történő rendelkezésre bocsátásával. A nyáron terveznek erősítést, hiszen a magasabb osztály magasabb követelményeket támaszt. Ez már az évek óta a klubnál dolgozó Tóth Ákos sportigazgató reszortja. A jelenlegi vezetőedzőnek, Szabó Istvánnak csak A licensze van, de újonccsapat edzőjeként türelmi időt kap, hogy a következő pro licenszes tanfolyam kezdetekor beiratkozhasson.
És végül a legégetőbb kérdés: hol játssza hazai mérkőzéseit a KTE a július 30-án kezdődő új NB I-es idényben?
Nos, annak ellenére, hogy úgy tűnt, az Új Hidegkuti Nándor Stadionban, esetleg Tiszakécskén, most úgy néz ki, hogy az MLSZ mégiscsak megengedi a kecskemétieknek a Széktói Stadion használatát.
Persze csak a megkívánt bővítések és a VAR-berendezés elhelyezése után. Legalábbis Filus Andor ebben reménykedik, hasonlóan a kecskeméti szurkolókhoz.
Akikkel volt alkalmunk közelebbről is megismerkedni, legalábbis a legvérmesebbekkel, mivel elmentünk vasárnap délután 4 órára a város főterére, a nulla kilométeres szoborhoz, az 1896-ban épült, gyönyörű szecessziós Városháza elé meghirdetett gyülekezőre. Onnan vonult a kemény mag a városon át a stadionhoz.
Az interneten, a Lila Köd elnevezésű Facebook-csoportomban hirdettem meg a gyülekezőt, és ahogy látom, legalább százan össze is gyűltünk – mondja Balogh Péter vezérszurkoló, egyszersmind klubtörténész, a vonulás szervezője. – Van még egy honlapom, a taccs.kte.hu, ezen a két helyen tájékozódhatnak a szurkolók a klubot érintő fontos eseményekről. Nekem az életem a KTE, bármire kész lennék a klubért!
Balogh úr elmondja, hogy a csapat ásza a Honvéd-nevelés gólvágó, Lukács Dániel, aki vasárnapig 21-szer talált az ellenfelek hálójába, és valószínűleg NB II-es gólkirály lesz.
Azt mondja, a Tiszakécske is felajánlotta, hogy játsszuk náluk a hazai meccseinket? – kérdezi felháborodottan. – Hát akkor már inkább Sopronban vagy Zalaegerszegen! Oda akkor sem megyünk, ha fizetnek érte.
Bizony, a két szomszéd vár nem szíveli egymást, de ez már csak így szokott lenni, gondoljunk csak a Körmend és a Falco kosárcsapatára...
Időközben összegyűltünk vagy százan, készítünk még egy csoportképet, majd megindulunk a Széktói Stadion felé a Petőfi Sándor úton. Egyre többen csatlakoznak hozzánk, még egy anyuka is a Zétény nevű kisfiával, akin természetesen lila-fehér trikó feszül. Zúg a „Kecskemét!” és az „NB I!” kórus, amikor a Kebab Factory nevű érzelmi kombináthoz érünk, az utca túlsó oldaláról üdvrivalgás fogadja szurkolóseregünket, ott alapoznak a kemény mag máshol készülődő tagjai. Elhaladunk a Katona József Gimnázium épülete előtt, majd még egy csapatkép készül a drukkerekről, míg egyszer csak ott vagyunk a stadionnál.
Az átlagos nézőszám a jó szerepléssel párhuzamosan felkúszott 2000-re, de az ünnepi találkozóra a Szentlőrinc ellen – a VIP-szektor nézőivel együtt – 4000 szurkolót várnak. Mindenesetre 1800 jegy – az egységár 1000 forint – már elővételben elkelt.
A futballünnep már a 7. percben elkezdődik: pazar támadás végén Tóth Barna remek gólt fejel a bal sarokba, máris 1–0-ra vezet a Kecskemét! Aztán a 39. percben a hórihorgas Tóth odafejeli a labdát Lukács Dani elé, és a gólkirály közelről berúgja 22. gólját, sőt egy percre rá a veterán Bartha László nyolc méterről a léc alá bombáz, és ezzel már 3–0. Mit mondjak, megadja a módját a Kecskemét a feljutás ünneplésének! Ez a zsinórban megnyert hetedik meccse a hazaiaknak, továbbá az utolsó tizenhárom fordulóban nem kaptak ki!
Szünet után folytatódott a gólparádé. Előbb a szebb napokat látott Mervó Bence szépített, majd újabb csodás akció végén Szuhodovszki Soma már a negyedik hazai gólt passzolta be a félidőben beállt cserekapus, Hajagos Tamás hálójába. Percenként alakult ki gólhelyzet a vendégkapu előtt, parádézott a Kecskemét. És nem csak helyzet: Lukács beverte a bal sarokba az ötödiket, önmaga 23. gólját! Vége volt? Dehogy! Lukács Tóth bokapassza után megszerezte a hatodikat is – mesterhármas, mellesleg... –, már 24 gólnál járt, és még mindig csak a 70. percben voltunk. Igen, mert a nyolcvanötödikben Lukács mesternégyesre (idén már a másodikra) srófolta a mesterhármasát, 25 gólt szerzett az idényben, és már 7–1-re ment a KTE. Őrület! Közben észrevétlenül rúgott egy gólt a Szentlőrinc is Bányai révén, és a 7–2 már tényleg a szédületes 90 perc végeredménye volt.
A kecskeméti futballünnep betetőzéseként a lefújás után az MLSZ képviselője átadta a hazai játékosoknak az ezüstérmeket.
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)