Szőke István 1965-ben mutatkozott be a Ferencváros felnőttcsapatában 18 éves korában. Első NB I-es mérkőzését a Szeged EAC ellen játszotta, egy évvel később pedig biztosította helyét a Fradi kezdőcsapatában. Fontos tagja volt a Ferencváros 1967-ben bajnokságot nyerő csapatának, majd egy évvel később a címvédő együttesnek is. Kétszer nyert Magyar Kupát a zöld-fehérekkel. Tevékeny részese volt az 1968-as Vásárvárosiak Kupáján ezüstérmet nyerő csapatnak, valamint az 1972-ben UEFA-Kupa-elődöntőig jutott együttesnek.

Sós Károly kapitánysága alatt mutatkozhatott be a magyar válogatottban 1969 tavaszán Csehszlovákia ellen a Népstadionban. Első nemzeti színekben szerzett gólját egy Jugoszlávia elleni barátságos mérkőzésen lőtte 1971 őszén. Nemzeti hőssé vált az 1972-es Európa-bajnoki-negyeddöntőben szerzett románok elleni góljaival – Bukarestben ő lőtte a 2:2-es eredménnyel záruló találkozó első gólját, majd három nappal később a 87. percben szerzett góljával a belgiumi négyes döntőbe lőtte a csapatot.

Szöszi valóban szédítő volt. Miközben porig vagyok sújtva, és úgy érzem, mintha a „család kedvence” nagybácsikámat veszítettem volna el, kizárólag mosolyt fakasztó történetek, emlékek villannak be róla. Mert ő maga volt a derű. Kissrácként a földre szállt Futballistent láttam benne, felnőttként az egyik legjobb embert, akit valaha megismerhettem

– így emlékezett meg róla az NSO munkatársa nekrológjában.

Az FTC örökös bajnok csatára hétvégén még az öregfiúk mérkőzésén játszott a Népligetben – derült ki már a Blikk cikkéből. Információik szerint agyvérzése volt. 

(Borítókép: Szőke István labdarúgó, az FTC örökös tagja a Polgármesteri Elismerő Oklevél átvétele után a 225 éves Ferencváros alapításának napja alkalmából tartott díszünnepségen a Nemzeti Színházban 2017. december 4-én. Fotó: Soós Lajos / MTI)