Nem a rang a fontos Selmeci Attila számára, hanem az új kihívás. Milák Kristóf sikereinek kovácsa nyitva hagyta maga mögött a kaput. Nagyvonalú ember, nem neheztel olimpiai bajnok tanítványára, aki tavaly ősz óta egyszer sem beszélt vele.
Az elmúlt hétvége óta nemcsak a Magyar Úszó Szövetség edzőbizottságának vezetője, hanem szakmai alelnöke is Selmeci Attila,
aki edzőként végtelenül sokat tett azért, hogy Milák Kristófból olimpiai, világ- és Európa-bajnok, ráadásul még világcsúcstartó is lehessen.
A 64 esztendős szakember arra is büszke lehet, hogy a tisztújító közgyűlés valamennyi résztvevője az ő pályázatát támogatta, pontosabban volt egy tartózkodó: ki más, mint kellő eleganciával maga Selmeci Attila.
„Nem a tisztségek és a rang a fontos most a számomra, hanem az új kihívás és annak a lehetősége, hogy új minőségemben is a lehető legjobban tudjam hasznosítani magamat. Több mint negyven, a medenceparton eltöltött évem tapasztalata az én tudományom, egyben a bizonyítványom is, amibe a jövőben is jó jegyeket szeretnék kapni. Megváltozott az életmenetem, mások lettek a hétköznapjaim, de a hétvégéim is azóta, hogy már nem 24 órában dolgozom a versenyzőim sikereiért, de az edzőbizottság vezetőjeként is sok a teendőm és nagy a felelősségem, hiszen egy egész sportág menetére kell figyelnem, és hallatni a hangomat, ha szükségesnek tartom. Őszintén szólva a munkámmal arra is szeretnék rácáfolni, hogy a címeket csak úgy kaptam volna. Vallom, inkább kiérdemeltem azokat, és ezt a bizalmat most szeretném meghálálni. Nagyon sokat kaptam az úszósporttól, a szövetségtől, személy szerint Wladár elnök úrtól, most rajtam a sor, már nem kapnom, hanem adnom kell. Folyamatosan tesztelem magamat, kikérem az edzők véleményét, miközben járom az országot, és az Úszó Nemzet Program megvalósításához is igyekszem hozzájárulni” – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Selmeci Attila, akiből már csak azért sem lett amolyan irodai ember, mert naponta lejár a BHSE úszóinak edzésére, tanácsokat ad, és figyelemmel kiséri a jövő reménységeinek munkáját.
A mesteredző nem neheztel Milák Kristófra azért, hogy új edzőt választott magának a tokiói olimpia után, és azt is elfogadja, hogy legsikeresebb tanítványa múlt ősz óta nem tartja vele a kapcsolatot, nem találkoztak és nem is beszéltek.
„Nincsenek negatív érzések bennem, örülök, hogy a bajnokságon jól úszott, és szívből kívánom neki, hogy néhány nap múlva a budapesti világbajnokságon a legszebb álmai is valóra váljanak. Nem tagadom, hogy rosszul éreztem magamat a bőrömben, amikor elváltak az útjaink.
Lelki sebet ütöttek rajtam a nehéz napok, de tudomásul vettem a döntését.
Ha így kellett lennie, akkor felesleges lett volna valami egészen mást remélni. Igaz az a mondás, hogy az idő képes meggyógyítani minden sebet, és ezt én csak megerősíteni tudom.”
Selmeci Attilát most is a bizonyítás vágya fűti, és éppen ebből akar energiákat meríteni. Talán meglepő, de „benne a korban” sem tartja kizártnak, hogy a jövőben is lesz olyan tanítványa, aki figyelemre méltó teljesítményekkel rukkol ki. Ennek százalékos esélyére nem tért ki, ám nem tagadta, hogy ha megakad a szeme egy kivételes tehetségen, nem csak azt fogja mondani neki, hogy ejha.
„A kaput nem zártam be magam mögött. Nem úgy ébredek reggelente, hogy mikor jön már el az az idő, amikor újra a Duna Arénában tarthatok edzéseket, és nem is akármilyen úszóknak. Semmit se siettetek, de ahogy mondani szokták, az uszodák világában minden megtörténhet, de annak az ellenkezője is, ráadásul a zuhanyhíradó aligha fog hallgatni” – mondta befejezésül Selmeci Attila, aki Sós Csaba szövetségi kapitánnyal egyetértésben három-négy magyar éremre számít a júniusi világbajnokságon.
(Borítókép: Szilágyi Anna / Index)