Tényleg még csak tíz hónapja dolgoznak együtt Milák Kristóffal? Úgy tűnik, mintha már évek teltek volna el.

Pedig valóban csak a tokiói olimpia után kezdtük el a közös munkát.

Ugye, ő kereste meg önt?

Hát nem én őt, az biztos. Szeptemberben kezdtük el az együttműködést, és november elején a kazanyi rövidpályás Európa-bajnokság volt a premierünk, ha lehet így mondani. 

Kristóf rögtön ki is kapott az olasz Alberto Razzettitől 200 pillangón. A tévén néztem, eléggé szíven ütött, legalábbis engem, mert azt hittem, ezen a távon nem lehet legyőzni Kristófot.

Engem cseppet sem sokkolt, mert tudtuk, hogy nem lesz parádé, a 25-ös medence nem Kristóf világa. De az már jóval kellemetlenebb volt, hogy elkapta a koronavírust, aztán jött az orrsövényműtét, újabb betegség. Igazából januártól tudtunk zavartalanul, megszakítások nélkül beleállni a minőségi edzésmunkába. Az év eleji edzőtábor, a thaiföldi Thanyapura nagyon jól sikerült, de aztán megint beteg lett, a debreceni országos bajnokságon, áprilisban 1:53.8-cal győzött 200-on.

Az tőle nem kiemelkedő időeredmény.

Tőle nem, de a betegség komolyan hátráltatta, azt ne felejtsük el. Ha egészséges, már akkor 1:52-t úszott volna. De vert minket a balsors, a magyar bajnokság után egy hétig megint betegeskedett. Csak ezek után állt helyre a világ rendje, amikor május 26-án Barcelonában a Mare Nostrum versenyen gyakorlatilag ugyanolyan idővel, 1:53,89 perccel győzött, mint a debreceni ob-n. 

Ennek miért volt jelentősége?

Mert nem volt sem rosszabb, sem jobb. Nem kedvetlenítette el, de nem is okozott indokolatlan hurráhangulatot. Azt érezte Kristóf, hogy ugyanott tart, mint egy hónappal korábban az ob-n. 

Ezek szerint két hónap kemény melóval rázta ki a kisujjából ezt az 1:50,34-es bődületes világcsúcsot a Duna Arénában?

Na, azért ez nem így van, januárban, februárban és márciusban is edzett ő rendesen, csak nem zavartalanul, mert valami mindig közbejött. Nem volt folyamatos a munka, nem volt befejezve az, amit elkezdtünk. Nem egy klasszikus formába hozás volt az országos bajnokságra, hanem – ahogy Kovácshegyi Feri mondta – kármentés. Aztán jött Barcelona, és utána még mindig kármentés volt, mert megpróbáltuk összerakni a vb-t abból, amink volt. Megpróbáltuk Ferivel és Zala Gyurival, az erőnléti edzőnkkel összetákolni Kristófot úgy, hogy valami legyen ebből. És ismétlem, azért volt jó a barcelonai 1:53,89, mert ő is érezhette, hogy pont ugyanott tart, mint egy hónappal azelőtt. És akkor lementünk Hódmezővásárhelyre, és maga Kristóf kérte azt, hogy naponta két tornát, tehát szárazföldi edzést tartsunk.

Vagyis beleraktak egy rövidített minialapozást.

Pontosan, az egy minialapozás volt, nem egészen egy hónappal a vb előtt. A heti négy torna helyett nyolcat csinált meg Kristóf.

Meg kell mondanom, ez látszott is rajta a Duna Arénában, úgy nézett ki, mint egy igazi férfi, nem mint egy kamasz, izmosabb, szálkásabb lett a korábbi Miláknál.

Ez így van, nagyon keményen beleállt a munkába Vásárhelyen. Hát nagyjából így készültünk a vb-re.

Ha teljesen zavartalan a felkészülés, még az 1:50,34-nél is jobb időt úszhatott volna? Vagy ne legyünk telhetetlenek.

Ne legyünk telhetetlenek, de azért van még tartalék Kristófban.

Van bizony, ahogy elnéztem pénteken ezt a 100 pillangóját, a fordulója és a benyúlása, a célbaérkezése sem volt tökéletes.

De legfőképpen fáradt volt. Amikor a rajt után kijött a víz alatti delfinezésből, és megtette az első három tempót, már láttam, hogy fáradt. A középdöntő parádé volt, mert ott könnyedén úszta az 50,14-et, de a döntőben ugyanaz az idő – mert hajszálra ugyanannyit úszott – már nyögvenyelős volt. Ezt már erőlködve úszta. Ahogy említette, ő is emberből van. A két gyorsváltó sokat kivett belőle.

Erre én is gondoltam, sőt, még idegeskedtem is, nehogy a csütörtök esti 4x200 olyan sokat kivegyen belőle, hogy veszélybe kerül a győzelme pénteken a száz pillangón. De aztán láttam, hogy annyival jobb a mezőnynél, hogy nem lehet baj.

Igen, ez a helyzet.

Más. Könnyen megtalálta a közös hangot Milákkal? Aki azért nem egy könnyű eset, mint jól tudjuk.

Könnyen ment, igen. Pedig mások is féltettek, én is féltem egy kicsit, de ahhoz képest nem volt semmi gond. Teljesen jó a viszony kettőnk között, a csapat – Kovácshegyi Ferivel és Zala Gyurival kiegészülve – nagyon  jól működik. Minden rendben volt, egyedül ezek a betegségek, ezek az eltűnt hetek zavartak nagyon. De amikor egészséges volt, akkor példásan dolgozott. 

Nekem az is tetszett, hogy ön nem akarta forradalmian átalakítani azt az edzésmunkát, amit az elődje, Selmeci Attila alkalmazott.

Attila éveket dolgozott Kristóffal, kialakított egy módszert, ami működött, ami megfelelt Kristófnak. Azt gondoltam, azon nem kell változtatni, mert értelmetlen volna. Az más kérdés, hogy közben, ahogy haladunk előre az időben, egyre jobban kiismerem, megtanultom Kristófot, és minden folyamatosan alakul, csiszolódik.

Már teljesen ismeri Milákot?

Én azt mondanám, a januárban kezdődő időszak már könnyebb volt, akkor már láttam, hogy mire hogyan reagál. És ez sokat segített, hogy állandóan visszajelzéseket kaptam tőle. El is mondtam neki, hogy annak idején Bogival (Kapás Boglárkával – a szerk.) ugyanígy volt, hogy jöttek a visszajelzések. Ezek nekem kellenek, mert ezek visszaigazolják, hogy mi a jó és mi nem. Szerencsére Krtistóf nagyon kommunikatív versenyző. És úgy vettem észre, hogy neki tetszik. Mármint, hogy bevonom a közös munkába, ha úgy tetszik, ő is részese, méghozzá kreatív, aktív módon, az edzések megtervezésének. Hogy kíváncsi vagyok a véleményére.

Nem azért mondom, de számomra egyre világosabb, hogy Milák nagyon magas IQ-val rendelkezik, hogy úgy mondjam, „gyárilag" intelligens versenyző.

Ez így van. Az elmúlt hónapokban egy olyan arcát ismertem meg, amit eddig nem láttam. Nagyon intelligens gyerek, és tudja, hogy mit akar és mit kell csinálnia. 

Sokkal jobb olyasvalakivel dolgozni, akinek van valami a fejében, aki visszakérdez, mintha csak szolgaian végrehajtaná az utasításokat, nem?

Hogyne, ez egy intellektuális élmény. 

Mennyi pihenőt kap most Kristóf?

Csütörtökön már újra edzés lesz. A többiek is nagyrészt így csinálják. 

Elég ennyi pihenő? Mert azért most nagyon elfáradt, ezt mondtuk is az előbb.

Elég, elég, mert ha többet pihenne, akkor nagyon messziről kéne újrakezdeni. Hat hét van az Eb-ig, most úgyis lesz egy pluszalapozás, egy háromhetes extra alapozás, aztán újabb három hét meló, és máris itt a római Európa-bajnokság.

Lehet, hogy Rómában még a mostani eredményeit is felülmúlja? Vagy már tényleg a telhetetlenség netovábbja lenne ilyesmit várni tőle. 

Azért azt ne felejtsük el, hogy a Duna Aréna fedett uszoda, itt hazai közönség előtt versenyzett, és formába lett hozva, bár nem is a klasszikus módon. Rómában meg szabadban fog úszni, és az nem steril környezet. Plusz bővül a repertoár. A száz, kétszáz pillangó mellett úszik száz, kétszáz gyorsot, meg még a váltókat is – fogalmam sincs most még, hogy ezeket hogyan bírja majd. 

Hallotta, hogy mit nyilatkozott egy órája a televíziónak?

Nem.

Hogy Kvangdzsuban egy vb-aranyat nyert, Budapesten kettőt, a következő világbajnokságon hármat, négyet akar. 

Tényleg? Hát gyorson azért most még nem ő a világ legjobbja. Bár amit a 4x200-as váltóban úszott, az az 1:44-gyel kezdődő idő – igaz, repülőváltással –, az már figyelmeztető lehet a gyorsúszó specialistáknak is. Nem biztos, hogy ezzel győzni tud, de abban nincs semmi ördögtől való, hogy a gyorsúszásban is ki akarja próbálni magát. De azt ne felejtsük el, most is azt nyilatkozta, hogy azért ez a program kemény volt. És milyen kemény lesz, ha még felveszi a két gyorsúszó számot! 

Soha nem volt hullámvölgy a kettejük kapcsolatában?

Nem. Ennél rosszabb soha ne legyen.

Amikor Kristóf reggelente megérkezik az uszodába, milyen hangulatban szokott a vízbe ugrani?

Hát nem úgy ugrik be, mint itt, a világbajnokságon! (Nevet.) Őt azért a versenyek dobják föl, edzeni senki sem szeret. Az edzések a szürke hétköznapokat jelentik. Főleg az állóképességi edzések, az alapozás, a hosszú, monoton úszások. Ezeket nem szereti. Ezek unalmasak. Olyankor segítenem kell. Viszont a nagy intenzitású tréningeket, amikor a fájdalomküszöböt ki kell tolni, na, azokat kifejezetten élvezi. És félelmetes, milyen magasan van a fájdalomküszöbe! Ez egy jó adottság. 

Össze tudja hasonlítani a korábbi tanítványaival? Például Gyurta Dániellel?

Abban hasonlítanak, hogy Daninak is nagyon jó volt a fájdalomtűrő képessége, és ő is élvezte a magas intenzitású edzéseket. Csak Dani a nagyobb terjedelmű tréningeket is meg tudta csinálni. Ez a különbség. Kristóf sokkal robbanékonyabb, Dani viszont jobban bírta az állóképességi munkát.

Pedig alapvetően mindketten kétszázas úszók.

Igen, de máshonnan jönnek. Dani mindig a második százat, az utolsó ötvenet nyomta meg, a hajrája volt ellenállhatatlan, Kristóf meg már alapból gyorsan kezdi a távot.

Kapás Boglárkát föl tudja még hozni?

Föl, föl. Az Európa-bajnokságon jó lesz, meglátja. Hát most alig tudott edzeni, sokáig úgy volt, hogy el sem indul a vb-n. Ami rossz létezik, az vele mind megtörtént. Neki óriási szíve van. 

Amúgy élvezi a munkát Milákkal?

Élvezem, bár nem könnyű. Nem Kristóf miatt nem könnyű, hanem más miatt.

Ki miatt?

Nem ki miatt, hanem mi miatt. Hogy itt nincs választás. Hogy vagy nyer, vagy nyer. Az ország ezt várja tőle, minden más eredmény kudarc. Azért ez elég komoly teher. 

Könnyen összecsiszolódtak Milákkal?

Nekem ehhez van egy speciális képességem, és tudok alkalmazkodni. Minden embernek más kell. Azt vallom, hogy nem a versenyzők kell az edzőhöz idomítani, hanem fordítva: az edzőnek kell a versenyzőhöz idomulnia. Van, akinek az kell, hogy finoman bánj vele, van, akinek az, hogy keményebben. És van, aki azt igényli, hogy ne úgy viszonyulj hozzá, mint egy úszóhoz, hanem mint egy emberhez. Ez a Széles Sándor-iskola folytatása. Sanyi volt az, aki kitört a Széchy-módszer keretei közül, ahol a parancs volt az egyetlen kommunikáció. Viszont Sanyi elkezdte partnerként kezelni az úszóit, és én is ezt csinálom. Itt nálunk mindenki szereti a másikat, tényleg.

Az olyan megható volt, amikor a 4x200 döntője után megölelte Márton Richárdot, és úgy vigasztalta a gyengébb úszása után...

Egy nagy család vagyunk. Mondtam, mi ebben a csapatban tényleg szeretjük egymást. 

(Borítókép: Milák Kristóf úszó (j) és edzője Virth Balázs a vizes világbajnokságon a Duna Arénában 2022. június 24-én. Fotó: Kovács Tamás / MTI)