Délelőtt fél tíz van, és ott ül az Alagi Versenyló Tréningközpontban a kis kávézóasztal körül a stáb, Giorgio három segítője, akik gondozzák a friss derbygyőztes Presidentet, Golden Sea-t és Sztaniszlav Georgijev alagi istállójának valamennyi büszkeségét. A két munkalovas közül az egyik, Szőke Dániel a délvidéki Kishegyesről származik („Rúzsa Magdi a szomszédunk!”, mondja a fiatalember), a másik, Cserei Szabolcs a Székelyföldről, Kézdivásárhelyről. Szabolcs hat éve, 14 évesen került ide a szülőföldjéről, és már lovagolt a Nemzeti Vágtán, ahogy kishegyesi kollégája is. 

Szeretem a lovakat, már otthon is lovagoltam, de itt tényleg olyan nagyszerű lovakkal tudok foglalkozni, mint amilyen President is. Otthon nem volt ilyen lovassuli, így hát kijöttem ide Alagra. Jól érzem magam itt, hogy lehet-e belőlem zsoké, az még a jövő zenéje, bár arra büszke vagyok, hogy már nyertem tizenegy versenyt, és a Nemzeti Vágtán eljutottam a középdöntőig. President agyas ló, ami azt jelenti, hogy egy kicsit önfejű, szereti megcsipkedni az embert, ha nem figyelünk oda.

Giorgio jobbkeze egy újpesti fiatalember, ő kivételesen nem a határon túlról érkezett.

Ugyan már, nem vagyok én Giorgio jobbkeze, legfeljebb annyiban, hogy én osztom szét a feladatokat – szerénykedik Virág András. – Újpesti vagyok, de már itt lakom Alagon. President nem a lieblingem, ugyanúgy szeretem őt, mint a többi lovat, akik közül egyébként Golden Sea a kedvencem. President igazi egyéniség, vannak kis huszárfurfangjai, ha reggel nem ő a legelső, aki kimegy a boxból, akkor már balhé van, ha nem ő kapja meg elsőnek a zabot, akkor már megint balhézik, igazi csibész. Pontosan tudja magáról, hogy kiemelkedő tudású ló, és úgy is viselkedik. Velük mindig nehezebb egy kicsit. De hát ez ugyanolyan, mint a sportolóknál: csak abból lesz nagy bajnok, aki kilóg a sorból. 

Értelemszerűen ez volt President első és egyben utolsó Magyar Derbyje, hiszen ezen a versenyen csak hároméves lovak indulhatnak. Hogy a továbbiakban mi lesz a sorsa, az nagyban függ a bosnyák tulajdonos döntésétől. Nagyon változó, hogy hány éves korukig versenyeznek a lovak, hat-hét év a határ, de van tízéves versenyló is, például Kovács Sándor legendás lova, Báthory még tízévesen is az egyik legjobb versenyló. 

Ha egy ló meg van vigyázva, akkor nagyon hosszú és eredményes versenykarrier vár rá – használ András egy speciális alagi kifejezést. – Aztán, ha visszavonult a ló, következik a pályafutás kellemes része, amikor fedezőmén lesz a díjnyertes lóból... És valójában ekkor tud sok pénzt keresni a tulajdonosának, már ha olyan vérvonal gazdája, amiért hajlandók fizetni a kancatulajdonosok. Meg aztán a világ csúcsménjeit nem is engedik oda akármilyen kancák közelébe, a csúcson az van, hogy a legjobbat csak a legjobbal. 

Nincs új a nap alatt, lényegében ma is minden ugyanúgy történik, mint 195 éve, amikor gróf Széchenyi István 1827-ben behozta Magyarországra a lósportot. A minta Anglia volt, a módszerek pedig legfeljebb tökéletesednek, például ma már vitaminokat és orvosilag kikísérletezett táplálékot kapnak a lovak. Ami viszont nem változik az évtizedek alatt, az a következő: mindenki dohányzik – mintha ez alkalmazási feltétel lenne –, akivel valaha találkoztam Alagon az évek során, legyen az illető zsoké, idomár, munkalovas vagy ganajozó, ahogy azokat a munkatársakat hívják, akik rendben tartják az istállókat. 

András nem mulasztja el megemlíteni, hogy ő még ismerte a 2015-ben jobblétre szenderült Overdose-t!

Jól ismertem Josef Rosivalt, az idomárját, még meg is simogattam, mármint Dózit, nem Rosivalt! – mosolyodik el András, és el is mondja, hol van Overdose emléktáblája, amit később meg is látogatunk. 

Közben lassan Giorgio is megérkezik, mostanáig segített egy bolgár honfitársának bevagonírozni egy ugrólovat, amelyet Spanyolországba szállítanak a díjugrató Európa Kupára. Nem kis út vár lóra és tulajdonosára, mire megérkeznek Geronába, a célállomásra. 

President német tenyésztésű ló, az apja Taichi, apai ágon nagyszerű a vérvonal, Sambo is Taichi-ivadék, no meg a korábbiak közül Nancho, aki három éve Münchenben megnyerte a Bajor Nagydíjat. Ezek a legendás lovak testvérei Presidentnek, aki anyai ágon Franciaországból származik. Az előző bolgár tulajdonos vemhesen vette meg President anyját, majd amikor President már kétéves volt, akkor a mostani bosnyák tulajdonosa, Aleksandar Jovanovic 50 000 euróért vásárolta meg, ami reális ár egy ilyen értékes vérvonalú csikóért. Ma már jóval többet ér a győzelmekkel a pedigréjében, hiszen a Magyar Derby előtt is már aratott sikereket – sorolja Giorgio. 

Amíg bolgár tulajdonosa volt, addig bolgár színekben futott President, kétévesen ő volt korosztálya legjobbja idehaza, és azóta sem lankad.

Két hétig tartott az alkudozás, mire megegyeztek az 50 000 eurós árban. Ma már az INTERGAJ-istálló versenyzője. 

Tavaly kétszer futott, kétszer nyert, győzött a Szent László Díjon, mindkétszer én lovagoltam – folytatja Giorgio. – Nem volt véletlen a mostani derbygyőzelme, már tavaly is mutatta, hogy van benne klasszis. Pozsonyban is nyert tavaly, pedig ott nem volt csúcsformában, meg is beszéltem a tulajdonossal, hogy az csak egy felhozó verseny lesz. Mégis megnyerte, mondhatni félgőzzel, 70-80 százalékon futott. Aztán a Nemzeti Díjon nem futott jól, csak ötödik lett, utána kezelgettük egy kicsit a lábát. 

Megkérdeztük Giorgiót, mi volt a taktikája a Derbyn.

Hát a taktika egyszerű volt. Sokan féltették Presidentet, hogy nem fogja bírni a 2400 méteres távot, de én nem aggódtam. 2200 volt a maximum, amennyit korábban megtett. Tudtam, hogy nagyon jó a hajrája (végspeed, így mondja, ez nyilván szakkifejezés), úgy akartam helyezkedni, hogy a célegyenes elején jó helyen legyen. Hála istennek, úgy is alakult a verseny, az utolsó kétszázig Régi Csibész vezetett, akinek szintén én vagyok az idomárja, ahogy a második helyezett Maximnak is. Szóval, kétszáz méterrel a cél előtt robbantottam – addig hagytam ballagni Presidentet –, aztán egy lóhosszal megnyertük a versenyt, az utolsó ötven méteren már nem is hajtottam... Különben nem vagyok megelégedve Régi Csibész zsokéjával, és Maxim lovasa sem volt most tökéletes, pedig a cseh Tomáš Lukášek amúgy nagyon jó zsoké. Most végig menetelt vele, nem hagyta relaxálni, de Maximnak nagyon nagy szíve van, mert a végén még egyszer képes volt erősíteni. Maxim óriási formában nyerte az Alagi Díjat, de most megint érvényesült a babona, hogy aki megnyeri az Alagi Díjat, az nem győzhet a Magyar Derbyn.

Giorgio régi motoros, azaz lovas, tizenöt éve versenyez Magyarországon, és 2008-ban Garabonciás nyergében már nyert Magyar Derbyt, de...

De kizárták a lovat, mert doppingolt, amiről nekem fogalmam sem volt, hiszen nem én voltam az idomárja – szabadkozik a 42 éves zsoké. – A lovas csak felül a lóra, és teszi a dolgát. Most lovagoltam negyedik alkalommal Presidentet, tavaly egyszer, idén háromszor. Csere Szabi a munkalovasa, de én is sokat ülök a hátán, szeretek munkalovasként is dolgozni a legjobbakkal. Nekem amúgy Golden Sea a legnagyobb kedvencem, ahogy sokaknak, bár az összeset szeretem. Ez a gyönyörű kanca már hatéves, idén befejezte a pályafutását, most már anyakanca lesz, az egész istálló imádja őt. 

Giorgio egy Várna melletti kis faluban született, onnan indult el világhódító útjára. Dolgozott már Ausztriában, Írországban, szinte az összes környező országban. 

Várnában sportgimnáziumba jártam, a falunkban volt egy angol telivér, úgy kaptam rá a lovaglásra. Ezt csak annak szabad csinálni, aki imádja a lovakat, itt nem a pénz számít. Nálunk nincs karácsony, nincs ünnep, a lovakkal kelünk és fekszünk. Nekem is van két lovam, egy barátommal közösen vagyunk a tulajdonosok.

President sajnos megsérült a Derbyn, a bal első lábát meg kell operálni, az egyik ínszalaggal van valami gond.

„Idén már nem versenyez többé, de ha felépült, elkezdjük a felkészülést a 2023-as versenyekre” – mondja Giorgio. „Nekem nem könnyű tartani a súlyomat, 57-58 kilósnak kell lennem, a versenyek előtt mindig koplalok. Sajnos, szeretek enni, de hát melyik zsoké nem szeret?”

Varázslatos világ ez itt Alagon, ahol mindenki ismer mindenkit, nem tudok olyan mestert említeni – Balogh Pityut, aztán Kovács Botondot, a nagyszerű startert –, akiről ne tudnának, valamennyi név hallatán felderül Giorgio arca, de a munkalovasoké, Szabié és Danié is. Még egy darabig beszélgetünk, szóba kerül, hogy sok irigye van a bolgár sztárzsokénak, és tavaly két hónapra el is tiltották, mert állítólag többet használta a pálcát, mint amennyi megengedett... („Talán túl jó vagyok, és kitalálnak mondvacsinált indokokat, hogy hidegre tegyenek...”), aztán elbúcsúzunk a srácoktól.

Kifelé menet megnézzük Overdose sírját és a márvány emléktáblát, szíven üti az embert, hogy mindössze tíz évet élt az eddigi utolsó magyar csodaló. Talán President lesz a következő?

(Borítókép: Sztaniszlav Georgijev és President. Fotó: Papajcsik Péter / Index)