163 kilós diszkoszvetőóriás lesz a Gyulai Memorial egyik főszereplője. Csak jó sülhet ki az újdonsült vb-győztes Ceh és az olimpiai bajnok Stahl székesfehérvári visszavágójából.
Felborult a papírforma a végéhez közeledő atlétikai világbajnokság férfi diszkoszvető döntőjében, ahol a tokiói olimpiai bajnok és idei világranglistavezető svéd Daniel Stahl ezúttal a negyedik helyre szorult, az aranyérmet pedig a 23 esztendős szlovén Kristjan Ceh vette át. A 202 centiméter magas és a 163 kilós testsúlyával a eugene-i mezőny legsúlyosabb szereplőjének számitó svéd dobóóriásnak viszont nem kell sokat várnia a visszavágás lehetőségére, mivel vele együtt az újdonsült világbajnok szlovén ellenfele is ott lesz a magyar atlétika hazai csúcseseményén, az augusztus 8-án megrendezésre kerülő Gyulai István Memorial – Atlétikai Magyar Nagydíjon.
Stahl pontosan tudja, hogy ki volt Gyulai István, ahogy azt is, hogy hol van Székesfehérvár, milyen a dobókör és mekkora ágy várja a versenyzők szálláshelyén, ami azzal magyarázható, hogy hatodik éve állandó szereplője a 2006-ban elhunyt magyar sportdiplomata emléke előtt tisztelgő nemzetközi versenynek.
„Kedves és fontos is nekem ez a verseny, mert hat évvel ezelőtt Székesfehérváron javítottam meg az egyéni csúcsomat, ami akkor 66,92 méter volt, 2017-ben viszont már 71.29! Ez abban az évben történt, amikor úgy lettem világbajnoki ezüstérmes, hogy az első helyem mindössze két centiméteres különbségen múlt” – ezeknek az emlékeknek a felidézésével kezdte az SzPress Hírszolgálatnak Eugene-ból Whatsappon adott nyilatkozatát a 29 esztendős atléta, aki ezek után az étrendjével és a hatalmas mennyiségű kalóriabevitelével kapcsolatos téves feltételezéseket cáfolta meg.
„Akik nem ismernek közelebbről, rám nézve, és a több mint másfélmázsás testsúlyomból kiindulva csak rossz következtetéseket tudnak levonni, ezért aztán púpozott tál ételek jelennek meg a szemük előtt. Az igazság az, hogy évek óta hatszor étkezek, még pedig pontosan három óránként. A reggelit falatozás követi, ebéd után három órával ismét apró finomságok és egy kis nasi kerül a tányéromra, vacsora után pedig a nap zárásaként ismét a szokásos és elmaradhatatlan snack-étkezés. A kalóriákat soha nem számoltam, mert nem abból kell kiindulni, hanem a rendszeres táplálkozásból. Amúgy meg a rágcsák közül a svéd „Tacos” és a finn „Karjalan Paisti” a nagy kedvencem. Az étrendem ugyanolyan átgondolt és rendszeres, mint az atlétikai felkészülésem.”
Előbb a hokiba szeretett bele, svédként ez nem csoda, de a nyári felkészülési időszakokban a sportcsarnok melletti atlétikai pályán a súlylökéssel és a diszkoszvetéssel is megpróbálkozott. Az atlétikával úgy igazából csak14 esztendősen kötelezte el magát.
„Egy olyan fiúgyerekből, akinek az édesanyja diszkoszvető volt, ráadásul még svéd bajnok is, az édesapja pedig kalapácsvető, csak dobóatléta lehetett – folytatta Daniel Stahl, aki arról is beszámolt, hogy milyen elképesztően erős emberek voltak fiatalabb korukban a szülei. – Apám 330 kilós súlyzót tudott a földről felhúzni, anyám rekordja pedig 195 volt. Én már családi csúcstartó vagyok ebben a számban, ennél fontosabb, hogy a diszkoszvetés az életem maghatározó része lett. Élvezem a forgást, ahogy a diszkosz a tenyerembe simul, és azt a pillanatot, amikor a szert az ujjaimmal irányítva a távolba repítem.”
Nem bosszantja az első helyének elveszítése, vagy jól palástolja az érzelmeit, mert véleménye szerint örülni kell annak, hogy sok a jó diszkoszvető, köztük azok a fiatalok, akik Eugeneben elébe kerültek.
„A győztes Ceh és az ezüstérmes litván Alekna is jó idénynek örvendezhet, erősek, ügyesen dobnak, és ezt azért jó látni, még ha most jobbak is voltak nálam, mert élesedik a küzdelem, a diszkoszvetés az atlétika egyre színvonalasabb versenyszáma lett. A küzdelem nyílt, az győz, aki jobb napot fog ki, aki jobban tud összpontosítani” – folytatta az olimpiai bajnoki címvédő, akinek az éremgyűjteményéből már csak az Európa-bajnoki arany hiányzik, amit az augusztus 15-én kezdődő müncheni kontinensbajnokságon pótolhat. Azt megelőzően viszont augusztus 8-án, Székesfehérváron is megmutathatja, hogy egy igazán nagy bajnoknak miként kell a visszavágás lehetőségével élnie, ha egy héttel később az EB még nagyobb erőpróbáján jól szeretne vizsgázni.
„Kíváncsian várom a 2023-as esztendőt, amikor egy olyan magyarországi verseny vár rám, amiben még egyszer sem volt részem. Nem vitás, hogy ott a helyem a budapesti világbajnokságon, amit már most beírtam a versenyprogramomba, mert akkor hódíthatom vissza az első helyemet” – mondta befejezésül Daniel Stahl, diszkoszvetés háromszoros Gyémánt Liga győztese.
(Borítókép: Daniel Stahl 2022. július 17-én. Fotó: Christian Petersen/Getty Images)