Ha nem is földöntúli, mindenesetre a hétköznapi sport keretein túlmutató élmény. Június végén Montreal adott otthont a sprinttávú triatlon-világbajnokságnak, ahol a magyar válogatott egy, a megengedettnél is jóval fiatalabb átlagéletkorú U23-as csapatot küldött versenybe. A Kovács Gyula, Kropkó Márta, Kropkó Márton, Dobi Lili összeállítású mixed váltó óriási meglepetésre 4. helyen zárt, a Kropkó testvéreknek ráadásul nem csak a jó helyezés miatt lesz sokáig emlékezetes a kanadai túra.

„Az év legeslegfontosabb versenyén teljesült az álmunk, ez rengeteget dobott az élményen – idézte fel a fivérénél két évvel idősebb Márti, milyen volt együtt, egymásért versenyezniük. ­– A negyedik hellyel önmagában is szuper eredményt értünk el, főleg úgy, hogy nagyon fiatal váltóval álltunk ki. Amit kevesen látnak, az az, hogy bár Marci még ifi, így is rengeteg versenyre együtt utazunk, ketten vagyunk egymásnak, együtt készülünk, szurkolunk, mondjuk be a taktikát a másiknak. Igyekszünk együtt megoldani a problémáinkat. Szóval, ha úgy vesszük – függetlenül attól, hogy Kanadában versenyeztünk először együtt vegyes váltóban –, versenyeztünk már egymásért. Ezeket pedig nagyon imádom, imádjuk. Bár meghallgatnám Marci véleményét is…”

„Azt szeretem, hogy ez a közös munka mennyire életre nevelt, sőt felnevelt minket ­– vette át a szót a még mindig csak tizenhét esztendős Kropkó Márton, aki tavaly elsőéves ifiként a korosztályos európai ranglista élén is állt, három évvel idősebb riválisokat is megelőzve. – Minden problémát nekünk kell megoldanunk együtt, és amikor ez sikerül, az mindig büszkeség, függetlenül a versenyeken elért végső helyezéstől. Támaszai vagyunk egymásnak.”

Nem ritka, hogy alapvetően egyéni sportok képviselői, úszók vagy épp vívók nyilatkoznak úgy, a csapatversenyekben, akár váltókkal elért sikereik még édesebbek, még fontosabbak az egyéni érmeknél. Ennek oka a közösség ereje, hogy tudják, nem csupán a saját dicsőségükért küzdenek, szenvednek adott pillanatban. Ráadásul egy-egy gyengébb pillanattal a társak munkáját, befektetett energiáit is feleslegessé tehetik. Testvérekként ez a kötelék, s egyúttal nyomás, még erősebb.

„A váltóban nem csak a saját versenyedet ronthatod el, szóval ez valóban egy nagyobb teher tud lenni. Mégis rettentően motiváló. Arról nem is beszélve, mennyire vártam már, hogy együtt indulhassunk egy váltóban, így megpróbáltam kihozni magamból a lehető legtöbbet, vagy még annál is többet, hogy igazán emlékezetes legyen” ­– tette hozzá Márti, aki szerint a vágyuk bejött. Nem véletlen, hogy a kérdésre, hogy valóban emlékezetes lett-e, teljesen egyszerre vágták rá az „igen” szót.

„Főleg úgy, hogy egymást is váltottuk, Márti második, én harmadik voltam a csapatban” ­– jegyezte meg a fiatalabb testvér.

„Stresszes is volt. Jól álltunk, de közben rettenetesen szoros is volt a csata. Tizennégyes rajtszámmal indultunk, ez triatlonban egyfajta előzetes erősorrendet is megad. Szóval senki nem gondolta, hogy majd a dobogóért harcolunk végig. Majd pont a kis magyar váltó, akik ilyen rettenetesen fiatalok, jönnének be ennyire elöl? Az első kettő, Anglia és Franciaország nagyon elmentek, az ő versenyükbe nem igazán tudott beleszólni senki. Mögöttük viszont sokáig nem volt egyértelmű, ki lehet a harmadik. Végül a negyedik hely jött össze, de rettenetesen büszke vagyok a csapatra, és főleg Marcira, aki ifiként állt helyt ebben a mezőnyben. Csapatmunka volt a javából” – fogalmazott Márti.  

Mint mesélik, az életben is rendkívül összetartóak, és az sem teljesen véletlen, hogy az úszás és a triatlonozás közt dilemmázva ugyanazt a döntést hozták kis tinédzserként: közös utat szerettek volna járni.

Hogy ez az út meddig vezethet, jó kérdés. Márti most ér az utánpótlás- és a felnőttsport közti váltóponthoz, míg Marcinak három éve van még a juniorkorosztályban bizonyítani. Idővel örömmel szerepelnének olimpián – persze együtt, esetleg 2028-ban Los Angelesben –, de tudják, addig még hosszú út vezet. Reményeik szerint minél több közös, együtt, egymásért megvívott versennyel.  

(Borítókép: Kropkó Márta és Kropkó Márton versenyfelszerelésben. Fotó: ON Running Hungary)