Az idei Tour de France előtt két kérdés foglalkoztatta igazán a sportág szerelmeseit: le lehet-e győzni a sorozatban harmadik győzelmére készülő Tadej Pogacart, és ha igen, hogyan. Nos, előbbiben bíztak a riválisok, utóbbira azonban aligha lett volna ötlete bárkinek.

A fogadóirodáknál toronymagasan a szlovén klasszis volt a verseny esélyese, akik izgalmat reméltek, abban bízhattak, hogy a Jumbo–Visma valamilyen úton-módon meg tudja szorongatni az UAE kapitányát.

A csapatokat június 29-én mutatták be a Nagy Rajt helyszínén, Koppenhágában. A hazai közönség hatalmas üdvrivalgással fogadta Vingegaard-t, akinek könny szökött a szemébe a szívélyes fogadtatást látván. Az már akkor sem volt titok, hogy a Jumbo két kapitánnyal, vele, illetve Primoz Rogliccsal vág neki a Tournak, és ekkor még megjósolhatatlan volt, melyiküknek lehet reális esélye a végső győzelemre.

Az ötödik szakaszon a holland csapatnak szinte semmi nem jött össze, Roglic bukott, és máris kétperces hátránya volt honfitársához képest. Vingegaard hátránya ekkor még csak 21 másodperc volt Pogacar után, aztán az utóbbi két Tour győztese a hatodik és a hetedik szakaszt is megnyerte, utóbbit ráadásul a La Planche des Belles Filles-én úgy, hogy az utolsó métereken hagyta le Vingegaard-t.

A 11. szakaszon aztán minden megváltozott. A Jumbo és Vingegaard elképesztő teljesítményt nyújtott, a dán bringás néhány kilométerrel a vége előtt lendült támadásba a Col du Granonon, a nagy hőségben Pogacar leszakadt, az etapon 2 perc 51 másodpercet kapott riválisától, aki ezzel az összetettben is átvette a vezetést.

Az UAE küszködött a Touron, Pogacar sorra vesztette el a segítőket, hol koronavírus, hol sérülés miatt. Igaz, a Jumbo helyzete sem volt egyszerű, Roglic és Steven Kruijswijk is feladta.

Az összetett a 18. szakaszon, múlt csütörtökön dőlt el. Két kiemelt kategóriás emelkedő várt a mezőnyre, Pogacarnak mindent egy lapra kellett feltennie. De hiába támadott megannyiszor a szakasz során, egyszer sem tudott meglépni Vingegaard-tól, aki folyamatosan tette a kereket riválisára.

Harminc kilométerrel az etap vége előtt előbb Vingegaard alatt úszott meg a kerékpár, nem sokkal később pedig Pogacar bukott az Hautacam előtti lejtmenetben. A dán azonban nem támadott, pedig végleg eldönthette volna kettejük rivalizálását, de nem így szeretett volna nyerni.

Ahol Vingegaard volt az erősebb, négy kilométerrel a vége előtt leszakította Pogacart, és gyakorlatilag megnyerte a Tour de France-t.

Itt vált világossá, hogy Pogacar sem gép, Vingegaard pedig legyőzte az embert, akit a Tour előtt mindenki legyőzhetetlennek hitt.

Halfeldolgozó üzemből a világ tetejére

A 175 centiméter magas Vingegaard 2019-ben került a Jumbóhoz. Már az első profi évében bebizonyosodott, hogy rendkívül tehetséges, szakaszt nyert a lengyel körön, az igazi áttörés aztán 2021-ben következett: szakaszt nyert az UAE Touron, megnyerte az összetettet a Coppi e Bartalin, a baszk körön második lett Roglic mögött és Pogacar előtt, a Tour de France-on pedig szintén megmutatta, mire képes, összetettben második lett, miután az első számú kapitány, Roglic azt a versenyt is feladta.

Vingegaard egy alig néhány száz főt számláló kis településen, Hillerslevben született. Dánia legmagasabb pontja mindössze 173 méterre van a tengerszint fölött, így fiatalon esélye sem volt arra, hogy a magaslatokban is próbára tegye magát.

Tizenéves kora óta egy halfeldolgozó üzemben dolgozott, a kerékpározás mellett muszáj volt munkát vállalnia, hiszen a sportból nem tudott megélni.

Szerettem ezt csinálni, még akkor is, ha hajnali ötkor kellett felkelnem. Kicsit pihentető volt, hiszen nem kellett sokat gondolkoznom. Le kellett adnom a rendeléseket, figyelemmel kellett követnem a forgalmat

– emlékezett vissza az időszakra a La Gazzetta dello Sport hasábjain. Az akkoriban tizenéves srác még nem tudta, csak remélte, hogy egy szép napon profi bringás lehet belőle.

Vingegaard és a kerékpározás egyébként nem első látásra volt szerelem. Fiatalkorában több sportágat, a kézilabdát, az úszást és a tollaslabdát is kipróbálta. Érdeklődött a labdarúgás iránt is, de alkata miatt sok sikerélménye nem volt, ugyanakkor a mai napig imádja a futballt, hatalmas Liverpool-szurkoló, az Anfielden is feltűnt már jó néhányszor.

Gyerekként az otthona mellett haladt el a dán kör 2008-ban, ekkor döntött úgy, hogy kipróbálja a kerékpározást. Egy helyi klub gyermekcsoportjában már remekelt egy teszten, hetekkel később pedig dobogóra állt egy versenyen. Édesapja később úgy emlékezett vissza, hogy Jonas le sem vette a szemét a hazaúton a medáliáról, amit nyert. Kiemelkedő eredményei azonban nem voltak, hiszen Dánia szeles és sík vidékei nem kedveznek a testfelépítésének.

Amikor külföldön, dimbes-dombos, hegyes vidéken próbálta ki magát, akkor jött rá, hogy bizony remekül teljesít a mászások közben. Erre figyelt fel a Jumbo–Visma is, miután korábbi kontinentális csapatával, a ColoQuickkel egy spanyolországi edzőtáborban rekordidőt ért el a Coll de Ratesen. Fiatalkorában annyira vékony volt, hogy azzal viccelődtek, nehogy elfújja egy erős szél.

A Vingegaard család minden nyáron Franciaországba járt nyaralni, lakókocsival Bourg-Saint-Maurice környékére. Az akkor tizenéves fiú egy-egy barátja is csatlakozott a túrákhoz, megmászták a Galabiert, a Glandont és a legendás Alpe d'Huezt is. Amikor édesapja felért a hegytetőre, Jonas már négyszer-ötször megtette a távot oda-vissza, ekkor realizálódott benne, hogy van tehetsége a sportághoz.

Példaképe egyébként Riccardo Ricco volt, ám miután az olasz doppingbotrányba keveredett, már nem tudta csodálni. Később Alberto Contador lett a kedvenc versenyzője.

Támadó hozzáállása miatt, és azért, mert soha nem adja fel

– mondta a Velo Magazine-nak.

Érdekesség, hogy az anyósa híres Dániában. A hölgy televíziós személyiség, nagy népszerűségnek örvend, több tízezren követik a közösségi médiában, négy évvel ezelőtt szerepelt a Dancing with the stars című műsorban. Vingegaard-ral néha együtt főznek, a kerékpáros rajong anyósa burgonyapüréjéért és lazacos ételeiért.

Vingegaard nagyon családcentrikus sportoló, ezt a Touron többször is láthattuk, közvetlen a szakaszok után családjával telefonált, a vasárnapi párizsi befutó után pedig az első dolga volt, hogy csókkal köszöntötte kedvesét. Feleségével egy közös kislányuk van, a kétéves Frida. Párját korábbi klubjánál ismerte meg, a hölgy ma már az egyesület marketingeseként dolgozik.

Vingegaard meg szeretne maradni egyszerű embernek. A sajtótájékoztatókon rendre kibújik az olyan kérdések alól, mint hogy milyen zenét hallgat, vagy mit csinál a szabadidejében. Nem igazán szeret a középpontban lenni, igyekszik kerülni a kamerák kereszttüzét. 

Bjarne Riis volt az első dán, aki megnyerte a Tourt, 1996-ban, pont abban az évben, amikor Vingegaard megszületett. Riis korábban azt javasolta neki, hogy el kéne költöznie Dániából, hogy rendszeresen tudjon a hegyekben edzeni, de ő egyelőre nem gondolkodik hosszú távú költözködésen.

Szereti Dániát, és a dánok is szeretik őt. Vasárnap Párizsban több száz dán szurkoló lengette a nemzeti zászlót, sokan elutaztak a francia fővárosba, hogy együtt ünnepeljék hazájuk új hősét. 

Rengeteg pluszmotivációt adott, hogy a dániai nagy rajton annyian szurkoltak nekem. Hihetetlen volt. Lenyűgöző három hét telt el, a dániai kezdésre mindig emlékezni fogok. A tavalyi második helyem után tudtam, hogy képes vagyok arra, hogy megnyerjem az összetettet, de most ez valahogy mégis más. Leírhatatlan érzés

– fogalmazott még szombaton, az időfutamot követően.  

Amikor tavaly egy interjúban arról faggatták, hogy hogyan változtatja meg az életét a dobogós helyezés a Toron, csupán annyit válaszolt, hogy „sehogy, ugyanaz a Jonas maradok”.

Mi pedig biztosak lehetünk abban, hogy ezt a srácot a Tour-győzelem sem fogja megváltoztatni, és ugyanolyan alázatos és szerény sportember marad. Azt pedig alig várjuk, hogy a Netflix hogyan örökítette meg a háromhetes francia körversenyt, hiszen a streamingszolgáltató nemsokára a kulisszák mögé kalauzol minket.

(Borítókép: Michael Steele / Getty Images Hungary)