Bognár Györgyön kívül nem sok olyan magyar edzőt tudnánk említeni, aki önként elhagyott egy NB I-es csapatot egy második vonalbeli gárda kedvéért. A hatvanéves, 50-szeres válogatott középpályás, majd tréner a maga útját járja, örömmel ugrott szíve klubja, az MTK hívására, és közben a leglátványosabb, leggólerősebb – elöl és hátul is – futballt játssza a csapataival. Exkluzív interjú labdarúgásunk megmondóemberével.
Az MTK Salgótarjáni úti edzőpályájára bejutni nehezebb, mint betörni Fort Knoxba, ahol az Egyesült Államok aranytartalékát őrzik. Át kell küzdeni magunkat a 37-es villamos acélhídján a vasúti sínek fölött, majd leereszkedni a számzáras kapuhoz. De máris itt van az edzésre az Új Hidegkuti Nándor Stadion öltözőjéből átballagó csapat, élén Bognár György vezetőedzővel, a magyar futball egyik legbarátságosabb – már, akivel –, egyszersmind legszórakoztatóbb futballt tanító szakvezetőjével.
Aki a legutóbbi, Dorog elleni bajnoki után nem/sem nyilatkozott a Nemzeti Sportnak, és aki az élvonal egyik legtöbbet dicsért csapatát, az újságírók kedvencét, a Paksot cserélte fel egy másodosztályú gárdával. Akad itt megválaszolandó kérdés bőven…
Olvastam a Nemzeti Sportban, hogy nem kívánt nyilatkozni a Dorog elleni mérkőzést követően a lapnak. Miért?
Kifejthetném bővebben is, de az senkinek sem lenne jó. A problémát nekem a főszerkesztő személye jelenti. A lappal nincs semmi bajom, az újságírók között számos barátom van, az előző főszerkesztővel kiváló, mondhatni meghitt viszonyt ápoltam.
Na és az hogy van, hogy az NB I-ből visszalépett az NB II-be? Ráadásul önként, hisz nem küldte senki.
Ezt a döntést érzelmi alapon hoztam meg, az MTK mindig is a szívem csücske volt, régóta érdekelt ez a feladat. Tizenhét éves koromtól tíz évig itt futballoztam, itt lettem sokszoros válogatott, és az MTK-val kapcsolatos kérdések akkor is foglalkoztattak, amikor máshol dolgoztam. Már korábban is többször szóba került, hogy visszajövök a Hungária körútra, de vagy nekem volt kötelezettségem máshol, vagy az MTK gondolkodott éppen más edzőben. Valahogy sohasem jött össze, mígnem most kínálkozott az alkalom. Lejárt a szerződésem Pakson, és az MTK is edzőt keresett.
Tehát nem hagyta ott a Paksot, hanem lejárt a szerződése.
Dehogy hagytam ott, élő szerződést semmiképpen sem bontottam volna fel! Csak a legjobbakat tudom mondani a tolnaiakról, Haraszti Zsolt ügyvezetővel az élen mindenki nagyszerű ember a menedzsmentben, fel sem vetődött bennem, hogy kilépjek egy élő szerződésből. Pontosan ezért nem mozdultam korábban.
És nem okozott gondot, hogy egy osztályt vissza kellett lépnie?
Nem, mert az MTK-ról volt szó. Nekem az MTK akkor is MTK, amikor az NB II-ben van. Nekem nem jelent problémát a másodosztályban dolgozni, tíz évig szándékosan voltam NB II-es edző, mert összeegyeztethetetlen volt a sporttelevíziós kommentátori munkámmal az, hogy élvonalbeli csapatot irányítsak. A futballal akkor is akartam foglalkozni, erre a második vonal megfelelő terep volt.
No és az sem mindegy, hogy így majd az ön nevéhez fűződik a kék-fehérek visszavezetése az NB I-be!
Hát először ezt még meg kell csinálni! Magától nem jön.
Hát igen, vannak elrettentő példák, a Ferencváros és a Vasas sokéves bolyongása a purgatóriumban…
Nem olyan egyszerű osztály ez, az NB II nem lányregény. Képben vagyok a csapatokat illetően, nem véletlenül dolgoztam 8-10 évig ebben a ligában. Roppant kiegyensúlyozott bajnokság, nagyon hasonló a csapatok játékereje. Az NB II a 38 fordulós szezonjával az egyetlen épkézláb bajnokság a magyar futballban, már legalábbis szervezettség szempontjából, itt vannak a legkiegyensúlyozottabb mérkőzések. Magyarul: mindig van egy-két gyengébb csapat, de soha nincs kiugróan erős gárda. Legalább 16-17 olyan ellenfél van, amelyik ellen nem mehetsz biztosra. Sem idegenben, sem otthon. Ezért vannak ennyire váratlan eredmények, bárki bárkit meg tud verni.
Az első három forduló – egy szűk győzelem a Szeged ellen, egy 3–3-as döntetlen Szentlőrincen és egy 5–2 a Dorog ellen – milyen tapasztalatokat hozott?
Azt, hogy még nincs készen a csapatunk. Ha összehasonlítom az MTK-t a Gyirmóttal, az NB I-ből kiesett másik együttessel – ezt a két gárdát tartom esélyesnek a feljutásra, a Diósgyőrben most nem érzek akkora erőt –, akkor azt kell mondanom, hogy a Gyirmót előrébb tart, mint mi. Miért? Mert maradt az edző, Csertői Aurél, maradt a filozófia, maradt a játékosok zöme. Két-három posztra kellett csak új embert beépíteni. Kész csapattal indultak neki a bajnokságnak. Nálunk új edző, új keret, új filozófia. Át kell mennünk egy folyamaton, mire utolérjük a Gyirmótot. Nem úgy érjük utol, hogy ugyanazt focizzuk, mert egészen mást focizunk. De még nincs kész a csapatunk.
És vevő az ön játékstílusára az MTK?
Kénytelen lesz, mert ráerőszakolom!
A harmadik fordulóban már látszott, az 5–2-es meccsen, az már az igazi MTK volt.
Nem igazán! Hiába volt 5–2 az eredmény, szerintem ez volt eddig a leggyengébb meccsünk játékban, kreativitásban. Amit én sulykolok, abból nem sok minden jött át. Az első meccsen, a Szeged ellen csak kettőt rúgtunk, de az jobban tetszett, mert a két gólon felül még volt vagy tíz helyzetünk. Csak kihagytuk őket. A Dorog ellen kreativitásban alulmúltuk önmagunkat, a filozófiánknak köszönhettük, hogy öt gólt lőttünk. Mert a tizenhatosuk környékén folyton nyomtunk és nyomtunk, így óhatatlanul hibáztak. De ezek nem kidolgozott helyzetek voltak, nem játszottuk azt az ötletes futballt, ami benne van a csapatban. És az az érdekes, hogy arra jöttem rá, nehezebb a filozófiámat elfogadtatni képzett, rutinos futballistákkal, ugyanis nekik már berögződött sémáik vannak. Nézd meg a Manchester Unitedet! Erik ten Hag menedzser ugyanazt próbálja játszatni Ronaldóékkal, ami az Ajaxnál fényesen működött. Itt meg 4–0-s vereség lett a vége a Brentfordtól. Csakhogy a Manchester United nem az Ajax! Ten Hag kimozgatta a komfortzónájukból ezeket a kiváló futballistákat, és nagy zakó lett a vége. De ha megszokják, biztos vagyok benne, hogy működni fog.
Ez az örök kérdés: a rendszerhez kell keresni a játékosokat, vagy a játékosokhoz a rendszert?
Ha egy játékoskeretet nézel, akkor logikusabb ahhoz alakítani a játékrendszert. Olyasmit nem kérhetsz a játékosodtól, amit nem képes megvalósítani. Ugyanakkor a képzett labdarúgónak egy bizonyos idő elteltével bármilyen rendszert meg tudsz tanítani. Bár az is igaz, hogy nehezen lépnek ki a komfortzónájukból. Ilyen szempontból a fiatal, „szűz” játékosnak könnyebb megtanítani a rendszeredet. Tiszta lapra könnyebb írni, mint ami már össze van firkálva.
Mennyire alakult át az MTK játékoskerete?
Éppen egy kezdő tizenegyre való tapasztalt magyar labdarúgóm maradt, mivel a 10-12 légiósunkat el kellett küldeni – az NB II-ben külföldiek nem játszhatnak –, és ennek én örültem, mert amúgy is meg akartam szabadulni tőlük, Miovszki és Rajkovics kivételével. És így az utánpótlásunkból be tudtunk emelni tíz fiatalt, akik esetleg még kölcsönből jöttek vissza. A huszonötös keretünkben tíz-tizenkét fiatal van, aminek a közönség is örül. És nekem sem furcsa, mert Pakson is kizárólag magyarokkal építkeztem. Ezek a fiatalok jó képességűek, de egyszerre nyolcat-tízet nem tudok játszatni, mert a rutintalanságuk összeadódik, és annak vereség lesz a vége. Óvatosan kell adagolni őket. Jól meg kell találni az arányokat. Még én is tanulom a játékosaimat.
Kik a legtehetségesebbek a keretben?
Vannak most tizenketten a fiatalok, mindegyikük arra vár, hogy kibontakozzon, nyilván különböző posztokon. De például itt van ez a Kovács Matyi, 2003-as születésű, a bal szélről tud jól játszani, megvan a sebessége, meg tudja bontani a védelmet, olyasmit tud, ami messze átlagon felüli. Vagy nézzük Horváth Artúrt, ő is 2003-as. Középső középpályás, nagyszerű dolgai vannak, de felnőtt szinten még nem az igazi. Kovács Máté középpályásunk iszonyú jó rúgótechnikával van megáldva, a régmúlt időket idézi, annyira gyors a lába. Szóval, vannak értékeink, egy-egy játékelemben mindegyikük kiemelkedő.
Mi lesz az MTK-val ebben a szezonban?
Azt nem tudom, hogy öt vagy tíz forduló alatt áll össze a csapat, de összeáll, abban biztos vagyok. A képességek megvannak, a srácok nyitottak arra, amit én akarok, de nekem is meg kell találnom a legoptimálisabb összetételt. Azt a felállási formát, amelyben a legjobban tudunk érvényesülni. A célkitűzés a feljutás, ezt meg tudjuk oldani, még azt is, hogy elsőként jussunk fel.
És hogy szép játékkal jussanak fel?!
Nálam ez alap. Ha 5–2-re győzünk, de nem játszunk szépen, akkor én nem tudok lelkesedni. Én akkor vagyok boldog, amikor jól focizunk, mert a jó, élvezetes foci automatikusan hozza az eredményt is. Pakson is ez volt a helyzet. És akkor sem estem kétségbe, amikor Hahn János és Ádám Martin személyében gólkirályokat vesztettünk el. Most megérkezett Varga Barnabás, akit én már korábban kiszúrtam magamnak a Gyirmótban, egy éve szerettem volna megszerezni, mondtam is Haraszti Zsolt ügyvezetőnek, hogy addig ne nyugodjon, amíg nem sikerül. Az én pechem, hogy akkorra érett be a munkája gyümölcse, amikor én már elmentem Paksról…
Lehet azt mondani, hogy a „Bognár-stílusnak” a Verebes-féle Győr, majd az 1987-es MTK volt az előképe?
A filozófiám igen. Jóskától én inkább a filozófiát vettem át. Edzőként azonban 75 százalékig Mezey György volt a mentorom. A szervezettség… Az edzői szakma lényegét Mezeytől tanultam, nem hiába játszottam a keze alatt annyit a válogatottban, de a filozófiám Verebes Jóska filozófiája. Egyetlenegy dolgot nem szabad a sportban: félni. Jóska nem félt senkitől és semmitől.
Valóban nem, de ez olykor a vak ló bátorsága volt.
Úgy van, és ezért próbálok lavírozni a két véglet, a Mezey- és a Verebes-iskola között.
Vannak, akik kritizálják a játékstílusát, azt mondják, ez a régi idők focija, túl sok gólt kapnak a csapatai.
Szerintem nem ez a fontos, hanem az, hogy a rúgott és a kapott gólok szaldója mindig pozitív legyen. Három forduló után hét ponttal, 10–6-os gólkülönbséggel vezetjük a tabellát. Különben is, akik bírálnak a sok kapott gól miatt, azoknak azt szoktam mondani: milyen unalmas játék lenne a futball, ha mindig csak mi rúgnánk gólt!
(Borítókép: Zádor Péter)