Legutóbbi cikkünket úgy fejezte be Virth Balázs a 200 méteres pillangóúszás keddi döntője előtt, hogy amikor Márton Richárd esélyeiről faggattam, így felelt:

Én már most látatlanban aláírnám a bronzérmet!

Az már nem fért bele a cikkbe, de a telefonban megjegyeztem, nem biztos, hogy Ricsi is aláírná. Erre Virth úgy reagált, ha Márton előrébb végez, akkor fizet nekem egy korsó sört. És 18 óra 12 perckor SMS érkezett a mesteredzőtől: 

Jövök egy sörrel!

Tudniillik pár perccel korábban Márton Richárd eszméletlen hajrával megelőzte az olasz Razzettit, és Milák Kristóf mögött ezüstérmesként csapott a célba a 200 pillangó döntőjében. Méghozzá 1:54,78 perces, hatalmas egyéni csúccsal. 

Másnap, szerdán beszélgettünk az újdonsült Európa-bajnoki arany- és ezüstérmessel.

Amikor jó másfél évtizede úszni kezdtem Horváth Tamás keze alatt a Budafóka SE akkor vadonatúj szakosztályában, ahol alapító tagnak számítok, még duci kissrác voltam. Aki látná az akkori fotóimat, rám sem ismerne – említette a ma már 186 centis, 82 kilós daliás sportember. – Azt mondják, szálkás vagyok, de voltam én már szálkásabb is júniusban, a budapesti világbajnokságon. Itt, Rómában sok pastát eszünk, amitől felszaladt rám egy-két kiló...

Nem mintha látszana... Viszont Ricsi fejlődése sokáig töretlen volt Budafokon, olyannyira, hogy a 2017-es indianapolisi junior-világbajnokságon mind a 4x100, mind a 4x200 méteres távon aranyérmet szerző váltónak alapembere volt Milák Kristóf, Németh Nándor és Holló Balázs társaságában. Aztán később valahogy nem jöttek az eredmények az alapvetően gyorsúszó, a 200-as és a 400 méteres távot favorizáló Mártonnak. Ezért 2019-ben átment Milák Kristóf csoportjába a Honvédba, ahol Selmeci Attila lett az edzője. Hátha ott meg tud újulni...

A tokiói olimpián a 4x200-as gyorsváltónkat sajnos kizárták, mert Kozma Dominik túl gyorsan váltott. Pedig nagyon jó időt úsztam, éreztem, hogy kezdenek a helyükre zökkenni a dolgok – emlékezett Ricsi. – Az olimpia után mindenképpen oda akartam menni, ahová Kristóf is, tényleg fogalmam sem volt, hogy hol folytatja, de amikor kiderült, hogy Virth Balázzsal, és is beleálltam a kemény munkába. Olyannyira, hogy megkértem Kovácshegyi Ferencet, az erőnléti edzőnket, hadd ne álljak le a téli szünetben, akkor is nyomni akartam. Úgyhogy jelen pillanatban ott tartok, hogy kilenc hónapja szakadatlanul edzek, de meg is lett az eredménye. 

A 200 pillangó úgy merült fel, hogy száz pillangón már korábban is úszott Ricsi, tehát nem volt számára idegen az úszásnem, az állóképessége pedig megvolt a kétszer olyan hosszú távhoz, hiszen a Budafókában Horváth Tamás brutális mennyiségű edzései megalapozták a kitartását. 

Amikor választanom kellett, hogy mit vegyek fel a 200 gyors mellé a repertoáromba, a hátúszás kiesett, mert azt nem szeretem, a mell teljesen idegen számomra, maradt tehát a pillangó – mondta Márton. – Az áprilisi országos bajnokságon, Debrecenben még csak 1:59,56-tal lettem bronzérmes négy és fél másodperccel a második helyezett Kenderesi Tamás mögött. A budapesti vb-n Kender úszott Kristóffal 200 pillangón, de aztán Tomi megsérült, és nem tudott kiutazni Rómába az Eb-re. Ekkor jött el az én időm.

Hogy Márton kirobbanó formában van, azt már a 4x200-as gyorsváltóban is bizonyította, ahol 1:47,01-es remek résztávval járult hozzá az aranyéremhez második úszóként. De hogy mennyire száguld, azt igazából egy olyan futamban láthattuk, ahol nem jutott tovább: a 200 méter gyorson csak a harmadik legjobb magyar volt az előfutamban Milák és Németh Nándor mögött, de 1:48,13-at úszva mindössze 9 századdal maradt le a szám specialistája, Németh mögött.

Utólag nem is bánom, mert így legalább pihenten állhattam ki a 200 pillangóra – mondta.

És ott minden úszásával óriási egyéni csúcsot repesztett. Először az előfutamban 1:55,49-cel futamgyőzelem, majd a középdöntőben 1:55,36, a harmadik legjobb idő Milák és Razzetti mögött, majd a döntőben a káprázatos 1:54,87 és az ezüstérem. Amikor megkérdezem, mikor jutott eszébe először, hogy ebből ezüst is lehet, így felelt:

Úgy 160 méternél. Amikor az utolsó forduló után feljöttem a víz alól az ötödik helyen, láttam, hogy Razzetti fárad. Mindent beleadtam, sorra előztem meg az ellenfeleket, végül az utolsó tíz méteren Razzettit is. 30,38 másodpercre úsztam az utolsó ötvenet, másfél másodpercet vertem az olasz fiúra, így lettem második. 

Muszáj megkérdeznem, mennyire zavarta Ricsit, hogy még egészen a közelmúltig is úgy emlegették, mint Milák edzőpartnerét, tulajdonképpen mintha nem is saját jogon lenne ott a válogatottban, hanem csak Kristóf tartozékaként.

Sokáig nem törődtem vele, remekül éreztem magam Kristóf csapatában, és ez így van most is. De amikor még júniusban, a budapesti vb-n is így emlegetett a média, az már egy kicsit felpaprikázott – ismeri el. – Meglehet, erre is szükség volt ahhoz, hogy mindenképpen bizonyítani akarjak. És most sikerült is. 

Márton most kap egy hónap pihenőt Virth Balázstól, aztán beleáll a párizsi olimpiáig tartó nagy menetelésbe, amelynek a vége reményei szerint egy-egy érem lesz a 4x200-as váltóban és a 200 pillangón. 

Kristóffal élmény az edzés, meg kell mondanom, sokszor én húzom őt magam után, persze olyan is van, amikor ő engem. Én vérbeli edzésmenő vagyok, sokáig jobb voltam a tréningeken, mint élesben, ezt az orrom alá is dörgölték – mondja nevetve. – Aztán a verseny már Kristóf felségterülete. Akkora klasszis, hogy megteszi azt, amire más képtelen lenne: a fordulónál felpillant az órára, úszás közben kinéz rám, mintha csak ösztökélne: gyerünk gyorsabban! És azt nem is tudom elmondani, mennyire jólesett, amikor a 200 pillangó döntője után jobban örült az én ezüstérmemnek, mint a saját aranyának.

(Borítókép: Márton Richárd a 4x200 méteres vegyes gyorsváltó döntőjében a római vizes Európa-bajnokságon a Stadio Del Nuotóban 2022. augusztus 16-án. Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI)