„Ilyen csak a mesékben van, de azokban sem gyakran. Rágjuk a körmünket Lacival, a testvéremmel a lelátón, találgatjuk, hogy az eső miatti halasztást a kalapácsvető döntő résztvevői miként fogják feldolgozni, féltjük Bencét, a versenyzőnket, de bízunk az erős idegzetében. Egyszer csak megjelenik az orrunk előtt lent a pályán egy spanyol atlétanő, a 200-as elődöntőre készülő Sevilla, akiről azonnal a kalapácsvető-pályafutásom csúcsát jelentő, az 1999-es világbajnokságnak otthont adó Sevilla városa jut az eszembe. Mindenki, akivel együtt ülök a lelátón, felém tekint, ugyanarra gondolnak, amire én. A név és a városnév összecsengésére, a 23 évvel ezelőtti világbajnokságon megszerzett ezüstérmemre, és arra, hogy olimpiai, világ- és Európa-bajnokokat megelőzve lettem a papírformát felborítva második. Meg lehet mosolyogni, de számomra Paula Sevilla megjelenése volt az égi jel, a mi szerencsét hozó kabalaatlétánk, aki éppen akkor futott el előttünk, amikor Bence az első dobására készült. Köszönet érte, kedves Paula!”

Ennek a történetnek a megosztásával előzte meg Németh Zsolt mesteredző az SzPress Hírszolgálat hozzá intézett első kérdését, amely úgy szólt, hogy miért is „Maca” a beceneve, és miért „Kanász” az újdonsült Európa-bajnoki ezüstérmesé, aki három éve Dohában a vb-n a dobogó harmadik fokára léphetett fel.

„Bencével kezdem, mint az Eb-n részt vevő magyar válogatott legsikeresebb tagját, őt illeti meg az elsőség. Azok a versenyzőtársai, akiktől a becenevét kapta, úgy gondolták, hogy ő alföldi srácként inkább egy bikaerős kanász, mint egy csendes vizeken hajókázó halász, de tréfásan az is megjegyezték, hogy sikeres férfi sportolóként ő a kanok között az ász, azaz a kan-ász. Tetszik ez neki, mert érti a humort, amúgy meg olyan atléta, akinek elképesztő a fizikuma és a kitartása, szóval fát lehetne vágni a hátán. Az én történetem sokkal egyszerűbb. A szüleim három bátyám világrajövetele után már nagyon vágyakoztak egy kislányra, de fiúként én érkeztem, akit viccesen Macának neveztek el. Ez ragadt rajtam, az általánosban a tanár is így szólított, de később a pályán az atlétatársaim is. A hozzám közel állók ma sem használják a keresztnevemet, ahogy Bencének sincs ellenére a Kanász.”

Legény a gáton

Németh Zsolt szerint több oka van annak, hogy a DOBÓ SE atlétikai műhelyének ifjú büszkesége Münchenben második lett, mielőtt négy évvel korábban Berlinben, egy másik német városban már Eb-bronzérmet vett át.

„Bence a megtestesítője annak a férfiembernek, akire azt mondják, hogy ő aztán legény a gáton, aki még a szabadságát is azzal tölti, hogy az édesapjának segítve jókora krumpliszsákokat cipel, sőt, ha kell, teherautót vezetve még a szállítás feladatát is képes megoldani – folytatta Németh Zsolt. Aki a testvérbátyával összefogva 2009-ben vette át a határokon túl is jól ismert szombathelyi dobóműhely irányítását, miután Németh Pál, az édesapjuk, a felejthetetlen „Dobópápa” elhunyt, és a versenyzők felkészítését folytatni kellett. – Bencét és vele együtt bennünket is zavarba ejtett és el is bizonytalanított, amikor a tavalyi térdműtétje közben derült ki, hogy nem egy egyszerű artroszkópos sebészi beavatkozásról van szó, hanem más problémák megoldásáról is. Így lett a 3-4 hetesnek gondolt rehabilitációból közel négy hónapos, ezért még áprilisban is csak arra vállalkozhatott, hogy egy nyeles seprűt megragadva gyakorolta, vagy inkább gyakorolgatta a dobókörben a forgást. Nagyobb terhelésű munkára még sokáig nem vállalkozhatott. Az olimpia előtt és alatt minden tőle telhetőt megtett, de az éremcsatából így is kimaradt. Arra a munkára, amit ezek után tavaly késő ősztől egészen mostanáig zokszó nélkül elvégzett, csak azt mondhatom, hogy a teljesítőképességének felső határát súrolta. Nem hiszem, hogy ugyanezt még sokan tudják megtenni.”

„Az elvégzett munka mennyiségének és príma minőségének köszönhetően alakult ki Bencében az a magabiztosság és kiegyensúlyozottság, ami versenyről versenyre egyre erősebb támaszt jelentett számára. Nemritkán volt mind a hat kísérlete érvényes, sikerült túljutnia a maga 80 méteres álomhatárán, nem mellékesen ezt két világversenyen tette, előbb a világbajnokságon, majd most az Eb-n is. Egyéni csúcsokat javított, de még mindig sok van benne. Javult a technikája, mentálisan és fizikailag is tökéletes az állapota, de a sportban is úgy van, hogy a jónál is van jobb, csak meg kell dolgozni érte. Bencét pedig könnyű lesz erre rávenni, efelől nincsenek kételyeim.”

Az edző jelt látott, a versenyző pedig jelt adott

Németh Zsolt tehát egy jelből következtetett arra, hogy csütörtökön szép este vár rájuk Münchenben. Halász Bence csodálatra méltó versenyzésére és a megérdemelt második helyezésére viszont azt lehet mondani, hogy a sokat érő és ígérő ezüstérmével jelt adott annak a 365 napos útnak a megkezdéséhez, ami a 2023. augusztus 19-én elkezdődő budapesti atlétikai világbajnokság rajtvonalához vezet.

„Egyszer azt mondtam a csoportom három legerősebb tagjának, Gyurátz Rékának, aki végre döntős helyezésnek örvendezhetett Münchenben, illetve Bencének és Rába Dánielnek, akit csupán két hely választott el az Eb-n a döntőbe jutástól, hogy a legnagyobb kihívásokra a jövő évtől kell felkészülnünk, amikor a tét egyre csak emelkedni fog. A 2023-as budapesti világbajnokság egyedi lehetőséget kínál mindhármuk számára, de egy évvel később a párizsi olimpián is alaposan bele kell húzniuk egy maradandó értékű helyezésért. Koruk szerint bátran gondolhatnak a 2028-as, de még a 2032-es olimpiára is” – mondta befejezésül Németh „Maca” Zsolt, aki Halász Bencéhez hasonlóan érmes lett 2022-ben. Igaz, nem Münchenben, hanem a veterán atléták mezőnyében a tamperei világbajnokságon, ahol az M50-es korcsoportban 60,09 méteres teljesítménnyel lett harmadik. Ehhez csak annyit, hogy sebtében készült fel a versenyre, ugyanis 13 évig nem vett kalapácsot a kezébe.

(Borítókép: Az ezüstérmes Halász Bence a kalapácsvetés döntőjében a müncheni multisport-Európa-bajnokságon 2022. augusztus 18-án. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)