A nyári átigazolási időszak végéhez közeledve bizonyára sokakban felvetődik a kérdés, hogy hogyan zajlik egy szerződés megkötése, mik a részletek, mi egy játékosügynök feladata. A kulisszák mögé Szoboszlai Dominik menedzsere, Esterházy Mátyás, az EM Sports alapító-tulajdonosa kalauzolja el olvasóinkat, miközben Index Imrét is értékesítjük a Real Madridnak. Nagyinterjú.
Kezdjük a legelején. Itt az ősz, a fiatalok egyetemre mennek, de játékosügynök-képzés aligha szerepel bármelyik hazai intézmény palettáján. Hogyan lehet valakiből menedzser?
Tulajdonképpen elég egyszerűen. Regisztrálni kell a hazai szövetségnél, és el lehet kezdeni a munkát. Persze azért nem olyan egyszerű a történet, mint ahogy hangzik, hiszen ha valakinek nincsenek meg azok a képességei, amelyekkel értelmezhetően lehet tevékenykedni, akkor nem lesz játékosügynök. Könnyűnek tűnhet, hiszen kvázi csak futballistákat kell megtalálni és mozgatni jobbra-balra, de korántsem ilyen fekete-fehér a kép.
Mikor lehet elindulni az úton?
A magam példáját tudom elmesélni. Pályafutásom végeztével elkezdtem dolgozni annál az ügynökségnél, amely engem képviselt. A háttérmunkában kaptam feladatokat, és bár otthonosan mozogtam már akkor is a közegben, azt azért nem állítom, hogy elképesztő kapcsolatrendszerem lett volna. Ez az évek során alakul, minél több jó játékosod van, annál messzebb jutsz a piacon, annál több helyre tudsz direkt vonalon eljutni. Azért is fontos, hogy legyen kiemelkedő játékosod, mert ha már egy volt, valószínűleg lesz még, a klubok pedig tudják, hogy érdemes velünk dolgozni, mert minden bizonnyal lesznek további jó játékosaink.
Ha meglát egy ígéretes tizenéves játékost, hogyan környékezi meg?
Mi szokatlanul sokan dolgozunk, pont azért, hogy megfelelő mennyiségű időt tudjunk azzal tölteni, hogy megfigyeljük a játékosokat, illetve azzal, hogy akik már velünk dolgoznak, idézőjelben szervizeljük. Öten vagyunk a cégben, minden területen, nem nagyon vannak dedikálva a feladatok vagy a pozíciók, mindenki csinál mindent. Elkezdjük figyelni a srácokat, jellemzően az U14-es korosztálytól. Körülbelül fél évig figyeljük őket, aztán készítünk egy rövidített listát, hogy kik azok, akikkel azt gondoljuk, hogy érdemes foglalkozni. Aztán őket további fél évig monitorozzuk, és utána döntünk. Korosztályonként egy-két, maximum három játékost szeretnénk.
A fiatalok tudják, hogy figyelő tekintet szegeződik rájuk?
Ezt nem lehet titokban tartani. Azt nem reklámozzuk az Instagramon, hogy éppen hol vagyunk, de a játékosok úgyis tudják, a szülők nagyjából ismernek minket, tudják, hogy kik vagyunk, véleményem szerint örülnek is, hogy figyeljük a gyerekeket. Megvannak a saját céljaink, megvan a profil, amit keresünk. Meccsre kell járni és figyelni, utána pedig döntést kell hozni, jót vagy rosszat. A célunk, hogy tíz döntésből hat-hét jó legyen, ez már jó arány. Ha ez sikerül, akkor sikeresen tudunk működni.
Gyakori, hogy telefonon jelzi a szülő, hogy nézze meg a gyermekét?
Igen, de nem csak utánpótlásedző vagy szülő keres meg, bárki hívhat. Ugyanakkor nem az ilyen jellegű megkeresésekre alapozzuk a kiválasztásunkat. Örülünk neki, mert ez egy segítség, hiszen mindenkit mi sem láthatunk. Ha van, akiben megbízunk, az ő szavára adunk és csekkoljuk a játékost, elmegyünk, megnézzük, aztán kiderül, hogy a mi értékítéletünk szerint is jó-e. A cégen belül nagyjából egyet gondolunk, tudjuk, hogy mit értünk jó, közepes vagy gyenge képesség alatt. Próbáljuk a nemzetközi szinthez hasonlítani a játékosokat.
Minket az nem nagyon érdekel, hogy ha valakiben az a potenciál van meg, hogy egy NB I-es középcsapatban játsszon.
Aztán lehet, hogy így hozza majd az élet, de akit kinézünk, róla azt gondoljuk, hogy akkor, amikor kiválasztjuk, megvan benne a potenciál, hogy magasabb szinten futballozzon. Persze tévedhetetlenek sem vagyunk…
Mi az első lépés, amikor egy fiatal játékossal állapodnak meg?
Megkeressük a szülőket, elmondjuk nekik, hogy kik vagyunk, mi az elképzelésünk, mi a filozófiánk, mik azok a dolgok, amiket eddig tudtunk csinálni a piacon, hogyan építettünk karriert, illetve mi a konkrét elképzelésünk az adott labdarúgóval, hiszen nekik ez a legfontosabb. Aztán elindul egy kapcsolat, kiderül, van-e köztünk kémia. Mi nem kötünk szerződést a játékosokkal, továbbá az emberi rész nekünk nagyon fontos. Amellett, hogy valaki tehetséges, meg kell legyen az az érzésem is, hogy fogunk tudni együtt dolgozni hosszú távon is. Egyéb esetben nem kezdjük el beletenni az energiát. Ha valaki velünk együtt szeretne dolgozni, de aztán egy-két év után valószínűleg elmegy – van ilyen –, akkor hiába tehetséges, nem kezdjük el a közös munkát. Nekünk mindenesetre arra kell figyelnünk, hogy tegyük a dolgunkat, és ha ezt jól csináljuk, akkor a játékos velünk marad.
Ebben az időszakban milyen anyagi javakkal számolhat egy ügynök?
Ez sokszor félreértés a futballban, a 18 év alatti időszak nem a pénzről szól. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az a munka, amelyet ezekben az években elvégzünk, nem profitorientált. Mert ha nem végzünk jó munkát – és ez nagyon fontos üzenet –, akkor 18 év fölött hiába várom, hogy pénzt keressünk vele, nem ugyanazt a sikert fogjuk elérni, és emiatt nem ugyanannyi mennyiségű pénzt tudunk majd megkeresni.
Nem szeretem, amikor álszenten beszélünk arról, hogy áh, dehogyis, nem pénzért dolgozunk.
De igen, azonban van egy befektetési időszak, amikor azért, hogy a közös siker minél nagyobb legyen, nagyon jól kell dolgozni. Ha a játékos nyitott szemmel jár, sok mindent magába szív, akkor igazán sikeresek lehetünk. Ő is, mi is.
Felnőttkorú játékossal sem köt szerződést az ügynökség?
Nem. Kezet fogunk és képviseljük őt a legjobb tudásunk szerint, ez a mi üzleti modellünk egyik fő pillére.
Hogyan telnek a hétköznapjai egy ügynöknek, akinek több 14–18 év közötti játékosa van?
Taktikázni nem taktikázunk a játékossal, nem szeretnénk beleszólni abba, hogy mit csinál az edző. Az emberi dolgokkal foglalkozunk, a jellemmel. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem érdekel, mit csinál a pályán, mert ha valakinek a testbeszéde rossz, nem fut eleget, lassan fut, reklamál, ilyesmi, akkor nekünk az a dolgunk, hogy ezekről a kérdésekről beszéljünk vele. Vagy ha valaki nagyon visszahúzódó, próbáljuk kinyitni egy picit, ha pedig nagyon nyitott, próbáljuk kordában tartani. Nekünk az az előnyünk megvan, hogy ismerjük azt is, ami a nemzetközi szinten történik. Ismerjük a játékosokat testközelből, tudjuk, milyen karakterrel lehet magas szintre eljutni. Sokszor említettem már, nem vagyok szociológus, de ezek fontos kérdések, mert itt nőnek fel ezek a gyerekek, itt szocializálódnak, alapvetően a magyar közeg az otthonuk. Később kell céltudatos sportolóvá alakítani őket, hogy aztán Nyugat-Európában is sikeresek tudjanak lenni egy olyan kompetitív környezetben, amivel itthon nem nagyon találkoznak.
Tegyük fel, van egy kiemelkedő játékosa, nevezzük Index Imrének. Mit tesz, amikor azt érzi, hogy a futballista kezdi kinőni a magyar bajnokságot?
Megvannak a kapcsolataink különböző klubokkal, ezeket használjuk, de az egyesületek is nagyon komoly scouting munkát végeznek. A kiemelkedő játékosok általában már fiatalon bemutatkoznak a felnőttcsapatban, a statisztikai mutatóik megjelennek bizonyos szoftverekben, a megfigyelők pedig elkezdik követni a játékosokat. Nekünk megvan az a nyolc-tíz klub, amellyel szoros kapcsolatot ápolunk, rendszeresen beszélgetünk a játékosainkról. Itt vannak a képviselőik, figyelik őket és adott pillanatban megpróbálják őket megvásárolni. Két út van, hogy értékesítsünk valakit. Az egyik, hogy 16 éves kora után elindulhat Európába, vagy megpróbál itthon beépülni egy felnőttcsapatba és utána megy el. A procedúra egyébként nagyjából mindkét esetben ugyanaz.
Ha Index Imréért bejelentkezik a Real Madrid vagy a Manchester City, ki kivel veszi fel először a kapcsolatot? Bizonyára nem Florentino Pérez vagy Pep Guardiola emeli fel a telefont.
Megvan a klubon belül ennek a hierarchiája, hogy bizonyos esetekben kik veszik fel a kapcsolatot először. Eleinte információt szeretnének kapni a szerződéses helyzetről, van-e nyitottság a játékosban arra, hogy mondjuk a Real Madridban játsszon, és akkor ezek után lehet elkezdeni a részletekről beszélni.
Mennyi ilyen dedikált ember dolgozik egy klubnál?
Változó. Jellemzően van egy sportigazgató, neki van egy asszisztense, aki a napi dolgokat intézi. A részletekről a sportigazgatóval vagy az ügyvezetővel kell egyeztetni. Egyébként klubja válogatja, elég jól kiismerhető rendszerek vannak az európai labdarúgásban. Egy ügynök tudja, hogy bizonyos kérdésekben kihez kell fordulnia. Azzal nem a sportigazgatót fogom felhívni, hogy van egy fiatal játékosom, jöjjön el, nézze meg egy U17-es meccsen. Pontosan tudom, hogy melyik scoutnak kell szólnom.
Mi kerül szóba az első puhatolózásnál?
Már lehet sejteni, hogy ez most tényleg csak azért van, hogy képben legyenek és összeállítsák a saját tízes listájukat, vagy akarnak is valamit. Ez a legelső, ami kiderül.
Mikor közli a játékossal, hogy érdeklődnek iránta?
Van egy pont, amikor a játékos eldönti, hogy szeretne-e váltani. Egy bizonyos ponton nekem is el kell vinnem a beszélgetést a vevő klubbal, no meg az eladó klubbal is valamilyen irányba. Válaszokat anélkül nem tudok adni, hogy a játékossal ne beszéljek. Le kell ülni, el kell mondani, hogy melyik klub mit tervez. Arról nem szoktunk beszélgetni, hogy bejelentkezett valaki, nem így motiváljuk a játékost, hogy most éppen ezen a hétvégén jönnek és megnéznek. Az a dolgunk, hogy a Real Madrid megnézze, és ha érdeklődik iránta, úgyis jelzik. Mindennek megvan a maga ideje, nem szeretek felesleges köröket futni. Megvan a saját dolgom, én képviselem őt, próbálok üzletileg olyan döntéseket hozni érte és magunkért, ami hosszú távon mindenkinek a lehető legjobb. Neki futballoznia kell, és ha megbízunk egymásban, akkor mindannyian tudjuk, hogy jól csináljuk a munkánkat.
Ilyen egyszerű a képlet?
Nemcsak a játékosnak kell tudnia, hogy én jól dolgozom, meg nem verem őt át, hanem nekem is tudnom kell, hogy amikor ő hétfőtől péntekig edz, akkor rendesen csinálja. Mert ha nem, akkor engem ver át. Ez egy ilyen történet. Hajlamosak vagyunk mindig csak az egyik irányból nézni a dolgokat. Nálunk ez evidens, hogy ugyanúgy kell dolgoznia egy játékosnak, mert akkor fog működni a rendszer. Ha én nem vagyok benne biztos, hogy amikor hétvégén felmegy a pályára, nem fog futni, akkor nem is fogom idehozni a Real Madridot, hogy nézze meg, mert akkor magamat járatom le.
Ha valaki rosszul játszik, az egy dolog, senkit nem érdekel.
De ha valaki nem fut, az azért kínos, mert azt neki kell eldöntenie: sprintel vagy nem? Ha úgy dönt, hogy nem, akkor nem én vagyok az embere. Ezekről őszintén kell beszélni, mert ezek viszik előre a játékosokat. Ha kábítjuk egymást azzal, hogy nagyon jó valaki és idehozom a Werder Brement vagy az Ajaxot, mert attól három napig jobban érzi magát, annak semmi értelme nincs.
Annak a klubnak, ahol a játékosa futballozik, mikor szól, hogy megkeresték az ügyfelét?
Azokkal a klubokkal, ahol játékosunk van, folyamatos a kapcsolat. Tudom, hogy el akarják-e adni vagy sem az általam képviselt labdarúgót. Tudom, hogy van-e a szerződésében kivásárlási ár, és ha igen, akkor egy bizonyos pont után már nem kell napi szinten beszélni az eladó klubbal, hogy el szeretné-e adni a játékost, mert tudom, hogy egy bizonyos összegért el kell adnia. Az egy másik kérdés, hogy beszélgetünk, de általában ez egy lazább helyzet. Ha például ér egy játékos 1 millió eurót, de a kivásárlási ára 800 000 euró, akkor majd utána arról beszélgetünk, hogy hogyan csináljuk meg az üzletet, de ott nincs döntési helyzetben az eladó klub. Ilyenkor a játékosnak kell döntenie, hogy szeretne-e menni, illetve a vevő, hogy meg akarja-e venni annyiért. Ha nincs kivásárlási ára valakinek, vagy érkezik egy ajánlat, akkor naponta egyeztetünk, közben pedig érezzük, hogy mennyire gondolja komolyan a másik fél az üzletet. Egyébként folyamatos az információcsere, a klubok tudják, hogy ha el szeretnénk adni valakit, és mi is tudjuk, ha ők meg szeretnének válni valakitől.
Tanácsot gyakran ad a játékosainak?
Ha van olyan ajánlat, amely abszolút kizárt az én értékrendem szerint, akkor azt megemlítem, de azzal a lábjegyzettel, hogy felejtse el. Azért vagyunk, hogy abban, hogy hova, mennyi pénzért igazoljon egy játékos, nekünk döntő szavunk legyen, mert egyébként minek vagyunk. Ez a szerepünk, el kell tudni dönteni, hogy a játékosnak, akit képviselünk, mi a jó irány.
Mikor történik az első komolyabb egyeztetés az érdeklődő fél képviselőivel?
Ügyfüggő. Van ilyen is, olyan is. Ha egy játékos akar egy klubot és egy klub is akarja a játékost, akkor nem kell naponta hívogatni egymást, viszonylag hamar sor kerül az egyeztetésre.
Tehát Index Imrének már csak ki kell utaznia Madridba, hogy aláírja a szerződést?
Az első lépés, hogy a két klubnak meg kell állapodnia egymással. Ha ez megvan, akkor a játékos engedélyt kap, hogy elutazzon orvosi vizsgálatra.
Megy ön is a játékossal?
Természetesen. Megnézzük a várost, az edzőközpontot.
A szerződés minden egyes pontját egyeztetik a játékossal?
A megállapodás főbb pontjait egyeztetjük a játékossal. Vannak sarokpontok, amelyeket alapból tudunk, például, hogy mit szeretne a játékos, és ennek megfelelően a mi dolgunk, hogy olyan állapotba hozzuk a szerződést, amit ő alá tud írni. A 47. pont 6. bekezdését nem fogom egyeztetni a játékossal, mert nem érdekli őt. Mi mindent megcsinálunk, hogy egy olyan szerződés kerüljön a játékos elé, amit ő vakon aláírhat. Ez a feladatunk. Tudnia kell, hogy mennyi a fizetése, milyen bónuszai vannak, meddig tart a szerződése, milyen kivásárlási ára van, azt hogy lehet aktiválni, de hogy ezek hogy vannak megfogalmazva, az a mi dolgunk, ezt nem egyeztetjük.
A klubbal hogyan egyeztetnek?
A tárgyalások jellemzően személyesen kezdődnek, majd több körben online is folytatódhatnak. Ez abszolút klub- és ügyletfüggő. A szerződés véglegesítése pedig úgy néz ki, hogy én megkapok egy tervezetet, ezt véleményezem, visszaküldöm, aztán ők is megnézik, ők is véleményezik, majd kialakul egy végleges, aláírható forma.
Milyen nyelven írják a kontraktust?
Jellemzően angolul. A FIFA öt nyelvet fogad el egy nemzetközi átigazolásnál: angol, német, spanyol, francia vagy olasz.
Lehet fifikásan használni a sajtót? Például, ha az egyik lapnak megszellőzteti, hogy érkezett egy magasabb ajánlat, ettől pedig azt várják, hogy a versenytársak még többet ajánljanak?
Nyilván lehet használni a sajtót, de azért ez inkább egy show-elem. A klubok tényleg nem hülyék. Ha azon múlna egy játékosnak az ára, hogy hány cikk jelenik meg róla, akkor nagyon nagy baj lenne. Nem ezen múlik. Az olyan újságírók, mint például Fabrizio Romano, nem ír le addig valamit, amíg nem százszázalékig biztos benne, hogy igaz a hír, hiába mondanám neki, hogy írja le, hogy érdeklődik a Real Madrid. Ha biztos benne, le fogja írni és megköszöni az infót.
Egy-egy ügynök hatalmas pénzt tud zsebre tenni egy jó üzlet után. Milyen díjak szerepelnek egy szerződésben?
Megállapodás kérdése a klub és az ügynök között, hogy milyen díjazásban részesül az ügynökség.
Az eladó vagy a vevő klub nyúl a zsebébe?
Attól függ, hogy kit képviselek, mit képviselek, miért képviselem. Abszolút ügyletfüggő.
A Real Madrid mondhatja azt, hogy hozza ide Index Imrét, fizetünk érte 50 millió eurót, amiből aztán részesedést kap?
Így van. Vagy azt mondja nekem, hogy hozd ide Index Imrét, nekünk van a transzferre egy 50 milliós büdzsénk. Ha te megoldod 35 millióból, akkor a maradék 15 milliót elfelezzük. Ezek üzletemberek, nem hülyék, úgy használnak ügynököket, közvetítőket, hogy a lehető legjobb üzleteket kössék nekik.
Havi fizetése egy ügynöknek tulajdonképpen nincs is?
Mi vállalkozók vagyunk, nem havi bérért dolgozunk. Nekünk ügyletekhez köthető sikerdíjunk van, amit ezerféleképpen lehet kialkudni, az összegben bárhogy meg lehet állapodni.
Mi történik onnantól, amikor a játékosa már játszik a Real Madridban? Hányszor beszélnek egy héten?
Ez játékosfüggő is. Kérdés, hogy milyen igénye van a kapcsolattartásra. Természetesen rendszeresen beszélünk.
Amikor egy játékos béréről tárgyalnak, a játékosnak konkrét elképzelése van, hogy mennyit szeretne keresni?
A futballisták beszélnek egymással, nagyjából képben vannak, hogy ki, mennyit keres. Lehet vitázni, van, hogy valaki azt mondja, hogy márpedig én többet szeretnék. Sok esetben ez nem is a pénzről szól, hanem az értékelésről, hogy hogyan értékelik a klubon belül a játékost.
Később az ügynökség segít kezelni egy játékos pénzügyeit? Ad befektetési tanácsokat például?
Beszélgetünk a játékosokkal, de nem kezeljük a pénzüket. Ez nagyon érzékeny terület. Azzal példát tudok mutatni, hogy én mit csinálok a saját pénzemmel, és ha megkérdezik, válaszolok. Ha látja, hogy nem a piros hetesre teszek fel mindent, akkor tízből kilenc játékos úgy dönt, hogy ő sem arra teszi fel. De azt nem mondom meg nekik, hogy brazil államkötvény helyett kolumbiait vegyen valaki, mert majd ő eldönti.
Manapság szinte minden sportolónak van közösségi oldala. Beleszólhat egy ügynök a tartalomba?
Nem mi kezeljük egy labdarúgó profilját. Van egy saját grafikusunk, ő csinálja a matchday-posztokat. Ha van erre igénye egy játékosnak, elkészítjük neki a képet. Nem olyan ördöngős dolog ez, ha felhív, megkérdezi a véleményemet, elmondom neki. Nincsenek űrtechnikai kérdések, amelyeket hetvennégy szakemberrel kell megoldani. Az már persze más tészta, ha valakinek 50 millió követője van, akkor már érdemes külön stábot alkalmazni.
(Borítókép: Index)