Londoni olimpiai győzelmének tízéves évfordulóján Pars Krisztián leszerepelt a müncheni atlétikai Európa-bajnokságon. Huszonkét év után másodszor történt meg vele, hogy a selejtezőben egyetlen érvényes kísérletet sem volt képes bemutatni. Három lehetőséget packázott el, amit egy rutinos sportolónak nem lett volna szabad megtennie. Elmondása szerint kötélen táncoltak az idegei, máskülönben a szurkolók segítségnek szánt tapsolása sem akasztotta volna ki. Ennél is nagyobb gondot jelentett számára, hogy hiába próbált parancsot adni az izmainak, a háta befeszült, a második forgás után lecövekeltek a lábai, a teste nem engedelmeskedett.

Nem hallgatott az Öregre

Még junior éveinek az elején járt Pars Krisztián, amikor egy tét nélküli hazai versenyen azzal hozta ki a sodrából az edzőjét, nevezetesen Németh Pált, a nagy tudású „Dobópápát”, hogy sorozatban háromszor is kilépett a kalapácsvetőkörből, a rontások jeléül így a neve mellé három „X” került a jegyzőkönyvbe.

„Tizennyolc éves sem lehettem, annyira éretlen kalapácsvető, hogy amit a dobókörben műveltem, azt csak nagy összevisszaságnak lehetett nevezni. Annyi eszem így is lehetett volna, hogy hallgatok az Öregre, és az első két hiba után négy helyett csak két forgásból engedem el a kalapácsot, hogy ne találjam magamat újra a körön kívül. Borzasztóan szerettem volna nagyot dobni, elragadott a hév, a figyelmetlenség vagy inkább az önfejűségem miatt a harmadik kísérletem sem lett érvényes. A mesterem jól lehordott, én meg megfogadtam, hogy ez volt az utolsó nagy semmim. Álmomban sem gondoltam arra, hogy a huszonkét év elteltével cáfolok rá a fogadalmamra, ráadásul éppen a müncheni Európa-bajnokságon. A pofon váratlanul ért, de ennek a kudarcnak már az Eb előtt voltak figyelmeztető jelei.”

Pars nem maradt adós a magyarázattal, ami megerősítette azt a feltételezést, hogy Münchenben leblokkolt, de azt is, hogy az indulatait sem tudta féken tartani, máskülönben aligha mutogatott volna ingerülten a rácsodálkozó közönségnek.

„Minden rossz benne volt ebben a versenyemben, egyedüli jóként csak arról számolhatok be, hogy erősnek éreztem magamat, fizikailag és technikailag késznek az előttem álló feladatok megoldására. Ugyanazt viszont nem mondhattam el a kiegyensúlyozott idegállapotomról. Kétségekben tartott a bizonytalanság, az a kérdés, hogy mehetek-e az Eb-re, vagy maradok itthon a csalódásommal, de próbáltam ezt magamban tartani.”

Saját zsebből fizette az oslói versenye kiadásait

Élsportolói pályafutása alatt először fordult elő, és ez már az utolsó szalmaszálba kapaszkodás jele volt, hogy az oslói nemzetközi versenyre a saját zsebébe nyúlva utazott el, hogy ott megszerezze a hiányzó ranglistapontokat.

„Mentőövet dobtam magamnak, mert kifogytam a rendelkezésemre álló támogatási forrásokból, de kellettek a pontok, és az a második hely, ami kihúzott a csávából. Valójában az egész évem a stresszről szólt, attól kezdve, hogy nem októberben, hanem az újabb sebészeti beavatkozás miatt csak januárban kezdhettem neki az alapozásnak. Amúgy három térdműtét után nincs az a dobóatléta, aki feldobva és biztonságban érzi magát, és úgy lép a dobókörbe, hogy nincsenek gátlásai” – folytatta az SzPress Hírszolgálatnak nyilatkozó, valójában már veteránkorú szombathelyi kalapácsvető, akinek az „oslói esetéhez” annyit mindenképpen hozzá kell tenni, hogy fizetést és költségtérítéseket kap a DOBÓ SE költségvetéséből, emellett a hazai szövetség kiemelt atlétikai programjának is a haszonélvezője.

A hétkilós kalapács talánya

A müncheni befeszülés oka így tisztázódott, annak titkát viszont a tapasztalt versenyző sem tudja megfejteni, hogy újabban miért akkor mond rendre csütörtököt a dobótudománya, amikor a versenyeken használt 7, egészen pontosan 7,26 kilós kalapácsot megragadva szeretne nagyot dobni. Ha nem is akkorát, mint az immár nyolcéves 82,61 méteres egyéni csúcsa, de legalább egy erősnek mondható 75-76 métereset.

„A csoda tudja, hogy miért, de sem Németh Zsolt, az edzőm, sem jómagam nem jövünk rá annak okára, hogy miért „szedi szét” a technikámat a versenysúlyos kalapács, miközben könnyebbel, de nehezebbel is úgy bánok, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Az Eb előtt például nyolckilóssal 69 méter fölé jutottam, amit úgy szoktunk átszámolni, hogy akkor az eggyel könnyebbel ki kell jönnie a 75 méteres eredménynek is. Amekkorával már egy döntőt is meg lehet célozni. Jó lenne rájönni, hogy ez most miért éppen nekem nem sikerül.”

Az pedig csak jövőre derül ki, hogy vajon még mindig jó-e az öreg a háznál, a 2023-ban már a 41. életévét is betöltő Pars Krisztián, aki sok magyar atlétatársával együtt azt reméli, hogy a vb budapesti versenyszínhelye és a hazai szurkolók biztatása egyedi lehetőséget biztosít számára.

„A tervem már kész. Idén kilenc nap leforgása alatt a Magyar Nagydíj-sorozat két állomásán és a Szuper Liga-döntőben felszabadultan szeretnék versenyezni, aztán időben hozzákezdeni az alapozásnak, hogy a jövő évi téli bajnokságon 75 méteres eredmény adhasson jó visszaigazolást. Aztán következhet az önbizalomerősítő 77 méteres dobás, amivel a budapesti vb-n döntőbe lehet kerülni. Futni, szökdelni és nagy súlyokat megmozgatni már most is tudok, de mindez kevésnek bizonyulhat, ha a dobókörben elfogy a tudományom. Az edzőm szabad kezet adott nekem, így az én feladatom a hétkilós kalapács rejtélyének megfejtése, amihez először a fejemben kell rendet tennem” – mondta befejezésül Pars Krisztián, akinek a sportsérülései miatt már annyi műtétje volt, hogy azok számát egyre nehezebben tudja összegezni.

(Borítókép: Pars Krisztián a kalapácsvetés selejtezőjében a müncheni multisport-Európa-bajnokságon 2022. augusztus 17-én. Fotó:  Koszticsák Szilárd / MTI)