Kettős a jubileum: 1923. szeptember elsején, 99 éve született és 1969. augusztus 31-én, 52 éve távozott az élők sorából Rocky Marciano, minden idők egyik legnagyobb – semmiképpen sem méretre – nehézsúlyú ökölvívó világbajnoka. A számok egyértelműen mellette szólnak: ő a profi boksz történetének egyetlen veretlenül visszavonuló világbajnoka a legfelső súlycsoportban, 49–0-s mérlegével. (Más kategóriákban akadtak olyan világbajnokok, akik szintén vereség nélkül abszolválták profi pályafutásukat, például a szuperközépsúlyú Joe Calzaghe, aki mind a 46 hivatásos meccsét megnyerte.)

Az olasz bevándorlók gyermeke Rocco Francis Marchegiano néven született a Massachusetts állambeli Brocktonban – innen az egyik beceneve: The Rock from Brockton, vagyis a Brocktoni Szikla. No meg a Brockton Blockbuster, a Brocktoni Romboló. Nem volt könnyű gyermekkora, másfél évesen tüdőgyulladást kapott, ami majdnem elvitte. Mivel hatan voltak testvérek, már fiatalon dolgoznia kellett; volt útkaparó, vasúti pályamunkás, levélkézbesítő és cipész is. 1943 márciusában besorozták a hadseregbe, de mivel a hadtáposoknál alkalmazták, nem esett át a tűzkeresztségen.

Mielőtt 1946 márciusában leszerelték volna, Marciano megnyerte az amatőr hadseregbajnokságot. Egyelőre amatőrként bunyózott, 1948-ban részt vett a londoni olimpiára minősítő válogatón, ki is ütötte George McInnist, de megsérült a keze, és vissza kellett lépnie a tornától. Ez lett az utolsó műkedvelő mérkőzése, 8–4-es amatőr mérleggel lépett át a profik táborába. Próbálkozott a baseballal is, de gyorsan kiderült, hogy a boksz az ő sportága.

Első meccsét Harry Bilazarian ellen kiütéssel nyerte meg, első tizenhat profi meccse közül egy sem ment végig, legkésőbb az ötödik menetben valamennyi ellenfelét kiütötte. Tizenhetedik riválisa, Don Mogard volt az első, aki talpon végig kibírta, de őt is egyhangú pontozással verte a rettenetes ütőerejű Rocky. A nevét először Marchegianóról Marchegianira, majd menedzsere, Al Weill javaslatára a jóval könnyebben kiejthető Marcianóra változtatta.

Első címmeccsére 1952. szeptember 23-án Philadelphiában került sor a 38 éves világbajnok Jersey Joe Walcott ellen. A rutinos, technikás, ravasz Walcott már az első menetben padlóra küldte a 29 éves kihívót egy rövid balhoroggal, és magabiztosan uralta a mérkőzést. Csakhogy az ökölvívás olyan sport, amelyben mindig, mindenki egyetlen ütésre van a KO-tól. Ez a pillanat a 13. menetben jött el, amikor Walcott elindított egy jobbkezest, de Marciano egy borzalmas jobbhoroggal keresztbe verte, és a bajnok úgy esett össze, mint egy üres zsák. Már régen befejezte a mérkőzésvezető a számolást, amikor Walcott még mindig eszméletlenül lógott a köteleken…

Előbb Rocky a padlón, majd Walcott a köteleken…

Utólag Rocky azt mondta, eleresztette a „Suzy Q-t”, a boksztörténelem leghíresebb ütését, egy fej fölött indított jobbegyenest, ami Marciano ifjúkori szerelméről kapta a nevét. A magyarázat a következő:

Marciano utolsó mérkőzését 1955. szeptember 21-én vívta a 38 éves Archie Moore ellen. A dörzsölt „Mongúz” a második menetben leütötte Rockyt, de ő felkelt, majd a kilencedikben kivégezte ellenfelét.

Visszavonulását 1956. április 7-én jelentette be, 32 éves korában, veretlenül, 49–0-s mérleggel.

Egy alkalommal, 1959-ben, amikor Ingemar Johansson lett a világbajnok Floyd Patterson legyőzésével, Rocky kacérkodott a visszatéréssel, de egy hónapi edzés után letett róla, és később már nem foglalkoztatta a comeback gondolata.

Visszavonulása után Marciano bíróként és pontozóként is tevékenykedett, volt egy bokszműsora a tévében, és üzletemberként sem volt ügyetlen, Papa Luigi Spaghetti Dens néven étteremláncot működtetett.

1969. augusztus 31-én Rocky egy Cessna 172-es kisrepülőgép utasaként az Iowa állambeli Des Moinesba tartott, amikor leszállás előtt ereszkedőben a gép egy fának ütközött. A pilóta és a két utas – az egyik Marciano, a másik egy bizonyos Frankie Farrell, Lew Farrell maffiafőnök 28 éves fia – szörnyethalt. Rocky másnap ünnepelte volna a negyvenhatodik születésnapját.

Az eset után sokáig beszédtéma volt Marciano állítólagos kapcsolata a szervezett bűnözéssel, de ez sohasem bizonyosodott be hitelt érdemlően.

Rocky öröksége máig él. A szakma őt tartja minden idők legnagyobb nehézsúlyú bunyósának, amit veretlen mérlege alá is támaszt. Technikája nem volt szemkápráztató, de ütőereje elementáris volt. Viszonylag kis súlya és termete ellenére – mindössze 178 centi volt, versenysúlya pedig 188 font, azaz 85 kg, ami eltörpül a mai bajnokok bőven mázsa feletti tömege és gyakran kétméteres testmagassága mellett – futószalagon ütötte ki a nagyobb és súlyosabb ellenfeleket. Állítólag akkora volt az ütőereje, hogy az ütésének, a legendás Suzy Q-nak az energiája elég lett volna egy tonna egylábnyira történő felemeléséhez, más számítások szerint pedig egy géppuskagolyó mozgási energiájával ért fel.

Rocky emlékét szülővárosában, Brocktonban egy tíz éve leleplezett bronzszobor őrzi, no meg Sylvester Stallone felejthetetlen filmszériája, a Rocky…

(Borítókép: Hy Peskin Archive/Getty Images Hungary)