Nekünk, magyaroknak – úgy tűnik – különleges képességünk van a túléléshez. Nem lehet véletlen, hogy a kétezres években kétszer is egy honfitársunk volt (és hála istennek, részben még nem is aktuális a múlt idő) a világ legidősebb élő olimpiai bajnoka. A 2010-es évek elején Tarics Sándor, az 1936-os berlini olimpia vízilabdázó olimpiai bajnoka birtokolta ezt a címet 2016-ban, 103 éves korában bekövetkezett haláláig, 2019. április 13. óta, több mint három éve pedig Keleti Ágnes, Helsinki és Melbourne ötszörös aranyérmese e zárt körű klub doyenje. 

Utóbbiról, a ma már 101 éves legendáról, a Nemzet Sportolójáról készített dokumentumfilmet Oláh Kata rendező-producer. Az alkotást csütörtökön mutatták be a 18. miskolci Cinefest fesztiválon. Ebből az alkalomból beszélgettünk az alkotóval, akinek a férje, Csukás Sándor volt az operatőre. 

„Két évig tartott a forgatás, meg kell mondanom, nagyon megnehezítette a munkafolyamatot, hogy mindvégig a koronavírus-járvány okozta korlátozások közepette forgattunk” – mondta az Indexnek Oláh Kata, megannyi dokumentumfilm, köztük a honi szocializmus divatkirálynője, Rotschild Klára életét bemutató mozi alkotója.

Nagyon kellett vigyáznunk Ágikára, mert hiába örvend kiváló egészségnek, azért mégiscsak 101 éves. Ott voltunk Ágika századik születésnapján a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában tartott ünnepségen, számos interjút vettünk föl vele.

Megszólal a filmben a Keleti Ágnesnél kereken tíz évvel fiatalabb fotográfus, Keleti Éva, aki már a háború előtt ismerte a későbbi olimpiai bajnoknőt, hiszen családilag összejártak. A fotóművész visszaemlékezése a harmincas, negyvenes évek történéseire a mozi nagy erőssége.

Számos olyan híradórészlet látható a filmünkben, amelyek még sohasem kerültek bemutatásra, sőt, Ausztráliából sikerült megszereznünk azt a kisfilmet, amely a magyar küldöttség megérkezését mutatja be az 1956-os melbourne-i olimpiára. De Ágika melbourne-i aranyérmes felemáskorlát-gyakorlata is szenzáció, ezt sem láthatta még a közönség.

A mozi teljesen természetes módon táplálkozik Keleti Ágnes önéletrajzi munkájából, az Egy olimpiai bajnok három élete című, éppen húsz éve megjelent könyvből, elhangzanak részletek a szubjektív hangvételű memoárból. Megtudjuk, hogy Keleti Ágnes édesapja, Klein Ferenc fiú születésére számított, eleinte nem örült a lányának, de aztán ő vezette be a sportok világába, bár valójában csellóművésznek szánta. Rendszeresen eveztek a Dunán, de Ágnes csak 16 évesen kezdett versenyszerűen tornázni. De a zsidótörvények, majd a második világháború tíz évet elvettek az életéből és a sportpályafutásából, és csak 26 éves korában, amikor más már visszavonult volna, tudott debütálni az 1947-es Balkán-bajnokságon, ahol győzött. 

Ennyi év múltán is lenyűgözött bennünket az az akaraterő és a tornasport szeretete, aminek köszönhetően Ágnes 1952-ben, Helsinkiben, immár 31 évesen olimpiai bajnok tudott lenni talajon, majd 1956-ban, Melbourne-ben, 35 évesen további négy aranyérmet szerzett – mondta a filmrendező. – Az olimpiáról nem tért haza, elkezdődött harmadik élete, amelyről önéletrajzi munkájában is említést tesz.

Rövid ausztráliai és németországi kitérő után elhívták Izraelbe, ahol megalapította az ország tornasportját, amiben az a legizgalmasabb, hogy Izraelben nem voltak tornaszerek. Ezért Ágnes spórolt pénzén szállított Németországból gerendát, felemáskorlátot és ugrószekrényt az országba… Izraelben ismerkedett meg második férjével, a nála nyolc évvel fiatalabb Bíró Róberttel, akitől 41 és 43 éves korában két fia született, Dani és Rafi.

Az elmúlt két évben annyi időt töltöttünk Ágikával és kisebbik fiával, Rafival, hogy szinte családtaggá váltunk – mesélte Oláh Kata. – Lenyűgözött az idős, mégis fiatalos, bohókás asszony életigenlése, pozitív világszemlélete. Az, hogy sohasem a múlton rágódik, hanem még 101 évesen is a jövőbe tekint, és terveket forgat a fejében. 

A filmben megszólal Dobor Dezső újságíró, sporttörténész – a Keleti 100 – Mert szeretek élni című könyv társszerzője –, Jusztin Ádám, a Maccabi VAC elnöke és Zoller Mária, az egykori versenyzőtárs. Feltétlenül meg kell említeni Róth Tamás fotográfust, aki gyakorlatilag Keleti Ágnes menedzsereként óriási segítséget nyújtott a film elkészültéhez.

Sokat forgattunk Ágika Október 6. utcai lakásában, amelynek ablakából kilátás nyílik az Erzsébet téri Budapest Óriáskerékre. Ez az építmény mintegy szimbolizálja az élet körforgását, amely hét éve visszahozta Ágikát oda, ahonnan egy évszázada elindult: Budapestre.

Az Aki legyőzte az időt című film a Nemzeti Filmalap támogatásával jött létre. 

(Borítókép: Keleti Ágnes és Oláh Kata rendező. Fotó: Róth Tamás)