Ha marad Jánoshalmán, lehet, hogy ma juhokat őrizne és almát fuvarozna az Eb-ezüstérmes Halász Bence. Egy kiváló érzékű kőműves kisiparos egyengette a magyar kalapácsvető klasszis pályafutását.
Nem viccelődik Halász Bence, amikor azt mondja, hogy ma valószínűleg almát szedne és fuvarozna, máskor meg birkákat terelgetne, ha marad Jánoshalmán, és tizenévesként nem bízza a sorsát Szombathelyen a Németh fivérekre. Az idén 25 éves világbajnoki harmadik helyezett és újdonsült Eb-ezüstérmes dobóatléta testi erejének köszönhetően bizonyára édesapja gyümölcstermesztéssel foglalkozó vállalkozásában is jól hasznosította volna magát, kalapácsvetőként viszont alighanem gyorsan elkallódik, és most nem őt emlegetnék a jövő évi budapesti világbajnokság egyik, ha nem az első számú éremvárományosaként.
Alig múlt 14 éves, amikor jóakarói, de elsősorban édesapja tanácsát elfogadva összecsomagolt, és a családi házukat elhagyva beállt a híres-neves szombathelyi sportképző műhely tanoncai közé. Közel négyszáz kilométeres utat tett meg, de mindez semmi annak az útnak a hosszához képest, amit eddig élsportolóként tett meg, olyan mérföldköves állomásokat érintve, mint Doha, ahol vb-bronzérmet vett át, Berlint és Münchent, Eb-sikereinek színhelyeit. Aligha mellékes, hogy 2014-ben már ezüstérmes volt az ifjúsági olimpián, ezt követően pedig junior világ- és U23-as Európa-bajnoki győzelmeket is elkönyvelhetett. Küzdelmes, de fényesen sikeres sportpályafutása legelején egy önképző atlétaedző fedezte fel benne a tehetséget, de a legnagyobb csaták megvívásához az ő lelkesedése és tudománya idővel kevésnek bizonyult volna.
Ingázás, aztán nagy utazás
„Sokat köszönhetek Míg Gyuri bácsinak, aki valójában kőműves kisiparosként kereste a kenyerét, de kiváló érzéke volt az atlétikai mozgások tanításához. Azzal a tudással, amivel felruházott, már az általános iskolai háziversenyeket is sorra nyertem. Miközben az osztálytársaim azon iparkodtak, hogy a medicinlabdát a kijelölt vonalon túlra dobják, én többször is a szemközti falat bombáztam meg. Két évig ingáztam Jánoshalma és Kiskunhalas között, hogy igazi atlétikai edzésekre járhassak, és hogy ne kelljen kétszer fordulnom, délben az édesanyám hozta utánam a frissen főzött ebédemet. Ez amolyan hőskor volt az életemben, de a TF-en végzett édesapám többre tartott, ezért felhívta Szombathelyen Németh Lászlót, és a figyelmébe ajánlott. Ez volt a döntő momentum, így kötöttem ki kamasz fiúként abban a környezetben, ahol csupa jó ember vett körül, de egy ideig még kellett a családi támasz is, ezért az édesanyám hétvégenként vonatra szállt, hogy ellásson a főztjével és rendet tegyen a háztartásomban. Aztán vettünk egy kis lakást, ott rendezkedtünk be mind a ketten, ráadásul édesanyám kapott egy tanári állást, így ma is itt van velem, és sok terhet vesz le a vállamról” – ismerte el az SzPress Hírszolgálatnak nyilatkozó Halász Bence, aki a tanulmányait is Szombathelyen folytatta, jelenleg pedig a szakdolgozatát írja az ELTE Savaria Egyetem rekreációs szervező szak hallgatójaként.
A legjobb éve után egy még jobb?
A formaidőzítés telitalálatának nevezhető, mert Bence a 2022-es esztendő mindkét súlypontos erőpróbáján egyéni csúcsot javított, miközben egy olyan mérföldkövet is maga mögött hagyott, amelyet 2018-ban 43, 2020-ban pedig 12 centiméterre sikerült megközelítenie. A eugene-i világbajnokságon bemutatott 80.15-ös dobásával került be a „80 méteresek klubjába”, tagságát a müncheni Eb-n erősítette meg egy ennél is jobban hangzó 80.92-vel.
„Azok után, hogy 2019-ben Dohában már bronzérmes voltam, szomorkodnom kellett volna, hogy idén csak ötödik lettem, de a helyezésemnél sokkal többet számított a négy évig várt első 80 méter feletti dobásom. Remélem, hogy jövőre hazai pályán ismét a dobogóra állhatok, de ha ez egy 81 méternél is jobb egyéni csúccsal sem sikerül, akkor búslakodni fogok” – folytatta Halász Bence, aki azért is reménykedik egy újabb mérföldkő elérésében, mert Németh Zsolt, a sevillai világbajnokságon ezüstérmes mestere már 1999-ben is 81,56-os egyéni csúccsal büszkélkedhetett, tehát őt is szeretné megelőzni.
A jövő évi budapesti dobócsatára készülő szombathelyi meg van győződve arról, hogy a legjobbnak számító idei szezonját 2023-ban egy még jobbal múlhatja felül. Abból indul ki, hogy van még mozgósítható tartaléka, erejét növelheti, technikáját pedig tovább tökéletesítheti.
„Nagy lépést tettem meg 2022-ben, ami nemcsak a két jó helyezésemből és az egyéni csúcsjavításaimból állt, hanem a kiegyensúlyozottan jó sorozataimból is, a hatból hatos érvényes dobásaimból. Kellett ehhez a stabilitáshoz az a biztonságérzet is, amit a tavalyi térdműtétem után erősítéssel és gyógytornával sikerült kialakítani, így a szorítókötés viselését is elengedhettem. A teljesen jótól 10 százalékra lehetek, de felmerül bennem, hogy leszek-e valaha is százas, vagy a mostani állapotommal kell hosszú távon együtt élnem. A javulást az edzőim mellett Vörös Petra gyógytornásznak és Igaz Bálint mindenesnek is köszönhetem, utóbbinak egyedülálló képességei vannak a testi és lelki panaszok orvoslásához” – mondta befejezésül Halász Bence, aki azt is elárulta, hogy idén átfogóan megváltoztatták az edzésmunkájának felépítését, aminek a minőségi technika csiszolgatása került a középpontjába, de dobó legyen a talpán, aki a kisebb könnyítés után az erősítő és erőnléti, valamint a robbanékonyságfejlesztő edzések közben lépést próbál tartani a magyar atlétika büszkeségével, mondhatni, az arculati „elemével”.
(Borítókép: Halász Bence az eugene-i szabadtéri atlétikai világbajnokság férfi kalapácsvetésének döntőjében 2022. július 16-án. Fotó: MTI / EPA / Robert Ghement)