A Dunaújváros–Iváncsa NB III-as derbi igazi presztízsmeccs a két szomszédvár futballcsapatai között. Szombaton az Index riporterei is ott voltak a nagy rangadón, amelyen a vendég iváncsaiak egy négyest rúgtak, bebizonyítva, hogy nem volt véletlen a Fradi elleni 3-2-es Magyar Kupa-bravúr. Bepillantás egy nagyra törő kiscsapat életébe, ami követendő példa lehet az egész magyar futballtársadalomnak.
Szombat délelőtt fél tizenegy van, a Trezor bisztró előtt gyülekeznek az Iváncsa KSE játékosai. Délután egykor nagy rangadót játszik az NB III középcsoportjának második helyén álló gárda Dunaújvárosban a harmadik helyezettel, a két szomszédvár derbije mindig csemege, vélhetően most sem lesz másképpen. A játékosok két egyterűbe préselik be magukat, így bumliznak át a szomszédos városba – nota bene, Iváncsa messze nem város, még csak nagyközség a maga kevesebb mint háromezer lakosával.
Persze a település lélekszáma és az eredményesség között nem feltétlenül áll fenn egyenes arányosság, szerda óta mindenki egy kicsit iváncsai hazánkban, amióta a harmadosztályú kiscsapat 3–2-re legyőzte és kiverte a Magyar Kupából a párhuzamosan az Európa-ligában vitézkedő és továbbjutásra álló Ferencvárost.
Felkapta a média a munka után edzésre járó, félig, vagy tán egészen amatőr iváncsai játékosok nevét, a fél ország megtanulta, ki az a bravúrt bravúrra halmozó csodakapus, a mindössze 22 éves Varga Ádám vagy a Fradi-gyilkos Kercsó Bence.
A gyülekező csapatból Nyul Krisztiánt kapom el, a 25 éves srác nem játszott a Fradi ellen, de Dunaújvárosban talán már pályára lép.
Hasfalsérülésem volt, most gyógyul a szakadás, ezért nem játszhattam a kupameccsen, de ma talán majd bevet a mester. Kívülről is hatalmas élmény volt a szerdai három-kettő! – mondja, aztán bepréseli magát a furgonba.
Alig hajt el a csapat, megérkezik Baki Imre, a klubelnök. Energikus fiatalember ő, a helyi szállítmányozási vállalkozás, a Baki-Trans Kft. tulajdonosa. Leülünk az iváncsai pálya lelátóján – minden fontos létesítmény egy száz méter sugarú körön belül található itt Iváncsán, a stadion, a modern tanuszoda, a Trezor bisztró és a Nemzeti Dohánybolt is… –, és az elnök mindjárt szenzációs információval kezdi mondókáját.
Péntek este felhívott Hajnal Tamás, a Ferencváros sportigazgatója, és tolmácsolta Kubatov Gábor elnök úr üzenetét, amelyben meghívta az egész csapatot a stábbal és a segítőkkel együtt a csütörtöki, Monaco elleni Európa-liga mérkőzésre, a Groupama Aréna VIP-páholyába – mondja remegő hangon a klubelnök, még mindig megilletődve a gesztustól. Gyorsan hozzá is teszi: – Nagyon szurkolunk a Fradinak, hogy a szemünk láttára vívja ki a továbbjutást.
Azt már nem teszi hozzá, csak gondolja: ha már a Magyar Kupából kiestek a zöld-fehérek, legalább az Európa-ligát nyerjék meg…
Többszörös hozadéka volt tehát a szenzációs kupasikernek, túl azon, hogy már a legjobb 16 között van a csapat, és februárban a nyolc közé jutásért az NB II-es Budafoki MTE csapatát fogadja.
A MLSZ ötmillió forinttal honorálta a tizenhat közé jutást – persze nemcsak az Iváncsának, hanem valamennyi továbbjutónak –, ebből a „talált pénzből” minden játékos százezer forint rendkívüli prémiumban részesül. Sokat jelent ez egy amatőr kisegyüttesnél.
Innen-onnan szedjük össze azt a 90 milliót, amiből egy évben működik a klub – teszi hozzá Baki úr. – 30 millió az MLSZ-től érkezik normatív támogatás formájában, 45 millió a taotámogatásból folyik be, ezzel a finanszírozzuk az utánpótlásunkat, a felszerelést, az edzői béreket, és további 15 milliót kapunk a szövetségtől, mivel Iváncsa a Bozsik-program régiós központja. S ha még szükség lenne rendkívüli kiadásokra, nos, azokat a büdzsén keletkező lyukakat én tömögetem be…
Hát így működik, sőt, arat ország-világra szóló sikereket egy Fejér megyei kiscsapat…
Iváncsától Dunaújváros nincs fél órára autóval, a szebb napokat látott stadionba simán begurulunk, nincs itt őrség, bürokrácia, fölösleges adminisztráció. Leparkolunk a büfé mellett, felmutatjuk a sajtóigazolványt, kolléganőm már meg is kapja a fotósmellényt, engem meg felkísérnek a VIP-páholyba, ahol kellemes meglepetésre megannyi ismerősbe botlok.
Emitt Egervári Sándor mesteredző, egykori szövetségi kapitány, mellette Szabó József, a legendás „Dzsoni” ül, a kilencvenes-kétezres évek fordulóján sikert sikerre halmozó klub valamikori elnöke, a korlátnál felfedezem Tököli Attilát, a sokszoros válogatott gólvágót, Salamon Miklóst, a lófarkas középhátvédet és társaikat. Kiderül, Dobos Barna, a jelenlegi klubelnök meghívta az 1999–2000-es bajnokcsapat játékosait és vezetőit afféle nosztalgiatalálkozóra, hogy tekintsék meg a nagy rangadót, a második helyen álló, de két mérkőzéssel kevesebbet játszott Iváncsa és a harmadik helyen álló Dunaújváros presztízsderbijét.
Még egy politikust is felfedezek, Budai Gyula egykori elszámoltatásügyi kormánybiztost, mint megtudom, ő Horváth Ferenc, az újvárosi edző barátja.
Leülök Egervári mellé, bedobom a feledhetetlen 4–1-es győzelmüket a Henk ten Cate irányította MTK ellen a Hungária körúton, mire megjegyzi:
És egy szabályos gólunkat még meg sem adta a bíró!
Aztán elkezdődik a meccs, eltelik húsz perc, még nulla–nulla az állás, de Egervári már megjegyzi:
Sokkal jobb csapat az Iváncsa, uralja a meccset, a Dunaújváros csak védekezik. Idő kérdése, hogy megszerezze a vezetést az ellenfél.
Valamiért mesteredző a szélütése óta bottal járó szakember, mert Vallejos egy hatalmas védelmi hiba után vezetéshez juttatja az Iváncsát, és még szünet előtt Kercsó megmutatja, nem csak a Fradinak tud gólt rúgni. Fordulás után Cseszneki Richárd hatalmas bombagólt lő a bal felsőbe, a negyediket Maka Alex szerzi, három perccel a lefújás előtt rúgja a becsületgólt a házigazda.
4-1-re győz az Iváncsa, amelynek kapuját Varga Ádám elképesztő bravúrsorozattal védte, a 22 éves kapus nálam simán az NB I-ben játszana, meg is kérdem a lefújás után, kapott-e már telefont a Fradi-meccs óta valamelyik élvonalbeli klubtól.
Még nem – válaszolja mosolyogva a hat évet a Puskás Akadémián töltő, amúgy dunaújvárosi születésű fiatalember. – De reménykedem, mert nagy terveim vannak a futballban. Megjegyzem, igazi presztízsmeccs volt ez a mai, tavaly kétszer kikaptunk tőlük, nagyon fentük a fogunkat a visszavágásra. Totya, az edzőnk (Tóth András, az egykori nagyszerű Vasas-játékos – a szerk.) lelkünkre kötötte, hogy egyfelől maradjunk két lábbal a földön a Fradi legyőzése után, másfelől ne a túlélésre törekedjünk, mert akkor kikapunk, hanem játszani, futballozni menjünk ki a pályára, és akkor nem lesz baj.
Nem is lett, NB III-as viszonylatban káprázatosan játszott az Iváncsa, ezzel a produkcióval az NB II-ben is simán megállnák a helyüket Vargáék. A kapus különben nehéz két éven van túl, keresztszalag-szakadást szenvedett, ahogy elmondja, neki a Fradi elleni 3–2 az újjászületést jelentette.
Most nagyon elkaptuk a fonalat, úgy érezzük, megállíthatatlanok vagyunk. Legutóbb csak hetedikek lettünk, de most fel akarunk jutni – mondja a csodakapus, aki egy lószállító cégnél lakatos, és csak munka után tud edzésre járni, ahogy a többiek is.
Két éve ez már sikerült a csapatnak, de mivel Baki úr nem tudta vállalni a második vonalban kötelező pályafűtés és villanyvilágítás megvalósítását, átadták az NB II-es jogot a Kecskemétnek. És láss csodát, a kiskunságiak azóta már az NB I-ben brillíroznak, a második helyen! Baki úr lelkemre kötötte, hogy feltétlenül írjam meg, a jelenlegi sanyarú energiahelyzetben az MLSZ igazán lazíthatna a kritériumokon, ne kösse a pályafűtés meglétéhez az NB II-es tagságot, az ugyanis óriási hátrányt jelentene egy újoncnak, hogyha a hazai meccseit is idegenben kéne lejátszania.
Közben eget verő örömrivalgás zaja hallatszik ki a vendégek öltözőjéből, úgy ünnepelnek, mintha a világbajnokságot vagy a BL-t nyerték volna meg. Megható ez a miliő, ami körbe veszi az Iváncsa csapatát. Fotós kolléganőm meséli, hogy a kapu mögött állva szemtanúja volt, ahogy Nyul Krisztián melegített, és amikor két perccel a lefújás előtt beküldték a pályára a játékost, Krisztián szeme úgy felcsillant, minta a Fradi ellen készült volna pályára lépni... Hiába, ezek az iváncsai (fél)amatőrök még a játék öröméért futballoznak...
Tóth András vezetőedző – miután játékosaival együtt odament a csapatot elkísérő iváncsai B középhez, fogadni a megérdemelt ünneplést – nyilatkozott az Indexnek:
Sokan azt hitték, hogy a szerdai százhúsz perc sokat kivett a csapatból, és majd túlélésre fogunk spekulálni itt Dunaújvárosban. Dehogy! Ugyan tényleg sokat kivett belőlük az a két óra, ráadásul nem is akárki, hanem a Fradi volt az ellenfél, de nem purcantak ki a fiúk. Csütörtökön tartottam nekik egy regeneráló, majd pénteken már egy ráhangoló edzést, és megmondtam nekik, hogy játszani, futballozni kell, mert ha csak megúszni akarjuk a meccset, akkor biztosan kikapunk. Úgy is futballoztak, le a kalappal előttük. Odatették magukat. Egyértelműen a feljutás a cél, bár hivatalosan nem tűzte ki az elnök úr, de nyilvánvaló, hogy mindenki egy irányba húz a klubnál.
De még mennyire! Odabentről, az öltözőből még percekig kihallatszik az üdvrivalgás.
Kíváncsi vagyok az első gólt szerző Vallejos Dominique véleményére is. Először is arra, honnan ez a spanyolos név?
Édesapám uruguayi, de én már Budapesten születtem, anyukám magyar, és én sem tudok spanyolul – mondja a csatár. – Tartottam egy kicsit a mai meccstől, a bemelegítésnél még fásultak voltunk, az első húsz perc is kicsit döcögős volt, de aztán elkaptuk a fonalat. Most tényleg úgy érezzük, hogy bárkit le tudnánk győzni!
Suszter Laci a maga húsz évével a csapat egyik legfiatalabb játékosa, anyagbeszerző az elnök szállítmányozó cégénél, és a csapatkapitány Aradi Csaba is ott dolgozik speditőrként.
Tényleg egy kicsit nyögvenyelős volt az eleje, de miután berúgtuk az első gólt, minden a helyére került – mondja Suszter, aki a fehérvári Főnixnél tanulta a szakmát, mármint nem az anyagbeszerzést, hanem a futballt, Szoboszlai Zsolt volt az edzője, Dominik pedig a csapattársa. – A Főnixnél nagyon kemény munka folyt, de Dominik közülünk is messze kiemelkedett, és nemcsak a tehetségével, de a szorgalmával is. Volt, hogy napi három edzésen vett részt! Nem véletlenül lesz valaki az RB Leipzig sztárja! Nekünk itt Iváncsán csak heti négy edzésünk van, munka mellett és után többre nincs lehetőség, a hétfő és a péntek általában a pihenésé. De ha feljutnánk – amire valamennyien vágyunk –, akkor nyilván ezen is változtatni kell. De ezen ráérünk majd akkor gondolkodni...
Hát így működik egy nagy tervek megvalósításán munkálkodó kiscsapat ebben a Fejér megyei községben, rácáfolván a Puskáséknak tulajdonított, általánosságban talán igaz mondásra, miszerint kis pénz, kis foci – nagy pénz, nagy foci. Ha megvan a lelkesedés és a mindent a célnak alárendelő közös akarat, akkor kis pénzből is nagy focit tud varázsolni ez a közösség.
(Borítókép: Karip Tímea / Index)