Index Vakbarát Hírportál

Nélkülük nem működne a zsenikeltető

2022. november 28., hétfő 10:14 | aznap frissítve

A nevelőedzőik lelkesedése és önzetlensége állította kifutópályára az év atlétáit. Kozák Luca Faragó Klárának, Halász Bence Míg Györgynek lehet hálás. Interjú a sportág honi szürke eminenciásaival.

Ma már nehéz megállapítani, hogy a 100 méteres gátfutásban jeleskedő Kozák Lucából akkor is lehetett volna többszörös csúcsjavító és a müncheni Európa-bajnokságon a második helyen célba érkező atlétanő, ha nem Faragó Klára a nevelőedzője. Aki pontosan tudta, hogy mikor kell Suba László gondjaira bízni a tehetséges tanítványát. Az viszont biztos, hogy a világbajnoki bronzérmes és szintén müncheni második helyezett Halász Bence kalapácsvető gyorsan elkallódik, és neve a magyar atlétika veszteséglistájára kerül, amennyiben Míg György, a felfedezője nem tanácsolja a dobóreménység édesapjának, hogy küldje Szombathelyre. Ahol már akkoriban is több volt a lehetőség és a pénz a tehetséggondozásra, pontosabban nagyságrendekkel több, mint amivel a kiskunhalasi atléták edzői gazdálkodtak. Maga Halász Bence is úgy nyilatkozott nemrégiben az SzPress Hírszolgálatnak, hogy maradásával gyökeret vert volna Jánoshalmán, ahol a családi vállalkozást segítve a birkák őrzése lett volna a feladata, később pedig ládák cipelése, targoncák és almaszállító teherautók vezetése.

Vitathatatlanul a nevelőedzők dicsősége is az, hogy idén újra a debreceni Kozák Luca és a szülői háztól több mint 300 kilométerre Szombathelyen sportoló és tanuló Halász Bence lett az év atlétája, akikre úgy tekinthetünk, mint akik a jövő évi budapesti világbajnokság első számú hazai reménységei.

Luca nehezen kapott kedvet a gátfutáshoz

Ez a remek lány egy barátnője kedvéért jött el közénk és kezdett az atlétikai mozgások gyakorlásába, majd lett annak a 20 fős csoportnak a tagja, ahol 12-14 éves gyerekek versengtek egymással. Eleinte nem tartozott a legszorgalmasabbak közé, de aztán rákapcsolt, ráérezve, hogy fél gőzzel soha nem fog az egyről a kettőre jutni. Mindig is azt vallottam, hogy nem szabad egyetlen versenyszám szűk mezsgyéjére beszorítani a gyermekatlétákat, ezért amit csak lehet, kipróbáltattam a lányokkal és a fiúkkal” – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Kozák Luca nevelőedzője, a 81 éves Faragó Klára, akinek úgy bókol az év atlétanője, hogy ma is olyan megjelenésű és friss gondolkozású, mint amikor 12 esztendősen megismerte.

Első sikereit a 60 méteres síkfutásban érte el. A tehetsége és a gyorsasága is megvolt a gátak vételéhez, de az én kedvenc versenyszámomat sehogyan sem tudtam megszerettetni vele, pedig éreztem, hogy abban lehetne kiváló  folytatta Faragó Klára, akinek az az edzői ars poeticája, hogy már annak is örülni kell, ha a gyerekeket sikerül rászoktatni a rendszeres sportolásra, mert így koordinált lesz a mozgásuk, erősödik a szervezetük.  Jómagam csak 30 esztendősen adtam a fejemet az edzői szakmára, attól kezdve viszont folyamatosan képeztem magamat, hogy még több tudást tudjak átplántálni a tanítványaimba. Tudtam, hogy a hol a határ, mikor kell önként átadni a legjobb atlétáimat egy olyan mesterembernek, aki többet tud nálam. Így került Kozák Luca Suba Lászlóhoz, akinek a munkája előtt kalapot emelek. Megmosolyognak az ismerőseim, amikor egy-egy nagy atlétikai verseny televíziós közvetítése után Lucának drukkolva azért panaszkodok, hogy mennyire elfáradtam. Az oka ennek az, hogy lékekben ma is együtt élek egykori tanítványommal, lesem, hogy miként boldogul a rajtjával, hogyan lendíti a lábát, miként jön le az utolsó gátról, hogy a hajrája is kiváló legyen. Hihetetlenül boldog lennék, ha jövőre ott lehetnék a budapesti világbajnokságnak otthont adó új stadionban, és persze abban a reményben, hogy személyesen gratulálhassak Lucának, aki végül nem csak megkedvelte a gátfutást, hanem annak egyik klasszisa lett.”

Papír nélkül is a szakma mestere lett

A Jánoshalmáról évekig Kiskunhalasra ingázó Halász Bencével 15 éves koráig Míg György foglalkozott, aki még aktív dobóatlétaként többször mérte össze az erejét a szombathelyi Németh Zsolttal súlylökésben és diszkoszvetésben.

Bosszant, ha csak azt tudják leírni rólam, hogy nincs papírom, azaz nincs edzői oklevelem, megfeledkezve arról, hogy a szakmát magam kitanulva, a szakirodalmat szorgalmasan tanulmányozva, majd abból gazdálkodva tucatnál is több atlétát hoztam fel a magyar atlétika élvonalába, akik közül Váradi Krisztina 2010-ben, a Szingapúrban megrendezett első ifjúsági olimpián ezüstérmet nyert a diszkoszvetésben – vette át a szót az 52 éves Míg György, civil foglalkozására nézve hentes. – Bencétől azért kellett elbúcsúznom, mert itt, Kiskunhalason egyszer csak elfogyott a levegő az atlétikai szakosztály körül, mert a főtámogatónktól el kellett búcsúznunk, a város pedig kinyilvánította, hogy nem tud a hónunk alá nyúlni. Lehettem volna önző, és rábeszélem Bencét a maradásra, de én mindig a javát akartam, ezért kértem meg a Németh fivéreket, hogy fogadják be a DOBÓ SE versenyzői közé.”

Tizenkét éves volt Bence, amikor az édesapja rám bízta a fiát, aki kezdetben minden más dobószámban kipróbálta magát, csak éppen nem a kalapácsvetésben, mert az egy másik műfaj, amivel nem szabad túl fiatalon foglalkozni. A sokrétű felkészítés híveként sokat futtattam, és a távolugrást is megkedveltettem vele, amiben közel 6 méteres eredménnyel korosztályos bajnokságot nyert a 13 évesek mezőnyében. Nem járt a vele egyívásúak előtt, viszont lassan, de biztosan haladt előre. Magam is arra törekedtem, hogy több legyek holnap, mint ami ma vagyok, és ebben olyan kiváló edzők voltak a segítségemre, mint Adamik Zoltán, Nyitrai Zsuzsa és Bácsalmási Antal. Amikor be kellett látnom, hogy át kell adnom Bencét a szombathelyi mesterembereknek, pontosan tudtam, hogy kincset adok a kezükbe, amelyből gyémántot csiszolhatnak. Nem láttam értelmét annak, hogy tovább folytassam a munkámat az atlétikában, de visszahúz a szívem abba a közegbe, ahol a szakmai sikereimet arattam. Régebben Halász Tamással, Bence édesapjával almáskert-szövetkezetünk volt, újabban viszont a húsfeldolgozással és kereskedelemmel foglalkozok, három boltot és negyven konyhát látunk el. Be vagyok táblázva, de ha tiszteletjegyet kapok, olykor-olykor a Gyulai Memorial nemzetközi versenyre még ellátogatok, és persze tiszta szívből drukkolok Bencének, aki minden egyes sikeréért keményen megdolgozott. Hatalmas birkapörkölt-lakoma fogja várni a budapesti világbajnokság után, amelyen az éremcsatában neki is áll a zászló” – mondta befejezésül Míg György.

(Borítókép: Középen Míg György, egy amatőr verseny győzteseként. Fotó: Családi archívum)

Rovatok