Kenderesi Tamás nem a szerencse fia… Az olimpiai bronzérmes pillangózó már megint üldözőversenyre kényszerül, hogy utolérje önmagát és a vetélytársakat. Egyelőre az a legfontosabb, hogy megszabaduljon nyolckilós súlyfeleslegétől, és visszanyerje állóképességét.
Legutóbb a nyári budapesti világbajnokságon versenyzett Kenderesi Tamás, aki ezúttal nem kiabálta el a szerencséjét, ahogy a 2017-es, szintén hazai rendezésű vb előtt, de így is csak hatodik lett. A kontraszt azért volt szembetűnő, mert a világcsúcsot javító Milák Kristóf nála közel öt másodperccel jobb idővel érkezett a célba. Azóta a huszonhatodik születésnapját kedden ünneplő pécsi úszó nem hallat magáról, pedig az SzPress Hírszolgálatnak adott nyilatkozatából kiderül, hogy bőven lett volna mondanivalója.
„Sok mindent lehet rólam mondani, de azt, hogy én lennék a szerencse fia, egészen biztos, hogy nem. Idén többször is megbetegedtem, másfél hónapot kihagytam, fájlaltam a nyakamat, aztán kiújult a vállsérülésem, edzés helyett sokáig csak kezelésekre járhattam. A kúra jelenleg is tart. Lökéshullámos terápiával igyekeznek segíteni rajtam, emellett talpreflexológiai kezelésben is részesülök, amit úgy szoktam emlegetni, hogy birizgálják a talpamat. Eddig erről csak annyit tudtam, hogy az emberi talp az egészségünk térképe, így például az energiaáramlás zavarait is képes kimutatni” – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Kenderesi Tamás, aki sportpályafutása csúcsán, a 2016-os riói olimpián kétszer is a világrekorder amerikai Michael Phelps előtt ért a célba, igaz, a 200 méter pillangó döntőjét már a Földönkívüli nyerte.
Hasonló bravúrral, jelesül egy újabb olimpiai éremmel azóta nem szolgált a magyar úszókiválóság, akinek már kétszer is megműtötték a térdét, a 2015-ös kazanyi világbajnokságról pedig a világranglista második helyezettjeként azért maradt le, mert közvetlenül a versenyek rajtja előtt fertőző „csókbetegség”, orvosszakmai kifejezéssel mononukleózis parancsolta ki az uszodából.
Július óta a szokásosnál kevesebbet edzett, veszített izmaiból és a szívósságából. Nem titkolja, hogy nyolc kiló felesleget szedett fel. Közrejátszott ebben az is, hogy a kalóriadús ételeknek nem igazán tudott ellenállni.
„A súlyfelesleg leadása a kisebb gond, a nagyobb az erőnlétem helyreállításának feladata – folytatta Kenderesi, akiről 2014-ben derült ki, hogy kivételes képességekkel rendelkezik, amikor ifjúsági olimpiát és korosztályos Európa-bajnokságot nyert. – Elfogadhatóan jó állóképesség nélkül nem sokra mehetek, de dolgozom azon, hogy az újabb üldözőversenyem végén újra jól szerepelhessek a jövő tavaszi országos bajnokságon. Ha ez nem sikerül, akkor lemondhatok a világbajnoki szereplésről. Jelenleg nem vagyok még magyar Top 2-es sem, de nem látom kilátástalannak a helyzetemet. Az idő viszont sürget, bele kell húznom a thaiföldi és a tenerifei edzőtáborokban.”
A tokiói olimpia után, ahol Rióhoz képest egy helyet rontva negyedik lett a 200 pillangón – ami továbbra is az egyetlen ütőképes versenyszáma –, hálával köszönt el visszavonuló mesterétől, Tari Imrétől, felkészítését a pécsi klubjánál dolgozó Turós Máté vette át.
A 26. születésnapjához érkezett úszó feltehetően csak tréfálkozik, amikor azt mondja, hogy kezd az idő elszállni felette, de gyorsan hozzáteszi, hogy még nem futott ki az időből.
„Már megint hátrányba kerültem a vetélytársaimmal szemben, de így is célkeresztben maradt előttem a jövő évi fukuokai világbajnokság. Jó lenne végre minden panasztól megszabadulni. Pécsi uszodánk kapuja továbbra is nyitva áll, csak annyi változott, hogy a medence vize takarékossági okokból már nem 27, hanem 25 fokos. Ezért is várom a meleg égövi edzőtáborokat, ahol mindig jól éreztem magam, és a munka is jobban ment. Aztán majd meglátjuk, hogy mit tudok összehozni” – mondta befejezésül Kenderesi Tamás, aki egyelőre csak 2023-as feladataira összpontosít, a párizsi olimpiai játékok kihívása még nem hozza tűzbe.
(Borítókép: Kenderesi Tamás a Duna Arénában a budapesti Fina-világbajnokságon. 2022. június 20-án. Fotó: Papajcsik Péter / Index)