December 20-án, jövő kedden ülésezik a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség elnöksége. Lapunk információi – amelyet már bő egy héttel ezelőtt meg is osztottunk az olvasókkal – továbbra is abba az irányba mutatnak, hogy Liu Shaolin Sándort és Liu Shaoangot, a két olimpiai és világbajnok fivért úgy engedik kilépni magyar állampolgárságukból, továbbá úgy hagyják más ország színeiben versenyezni őket (azt egyelőre sehol sem írták le, hogy kínai színekben folytatnák a kettős identitású, apai ágon kínai fiúk), hogy nem kötelezik őket az előző olimpiai ciklusban élvezett felkészülési támogatás (mintegy 710 millió forint) visszafizetésére. Ahogy az Index ezt is megírta, arról egy pillanatig sem volt szó, hogy az elmúlt időszakban felvett fizetésüket és az eredményességi prémiumokat vissza kellene téríteniük, ám eredetileg az volt a szövetség álláspontja, hogy a felkészülési támogatást, ami szigorúan költségvetési forrásból, tehát állami pénzből történt, a törvény értelmében vissza kell fizetni, magyarán annak elengedésére nincs hatásköre az MOKSZ-nak.

Csakhogy a fivérek időközben tettek egy látogatást Orbán Viktor miniszterelnöknél a Karmelita kolostorban, és a vizit befejeztével a kormányfő barátságos Facebook-posztban kívánt sok szerencsét Liuéknak az „új kalandhoz”. (A két fiú jelenleg is Budapesten tartózkodik, de már nem sokáig.)

Mindezt nehéz lett volna másként értelmezni, mint egy kedves miniszterelnöki gesztust, amely után furán vette volna ki magát a bő hétszázmillió forint visszakövetelése.

Igen ám, csakhogy a közösségi platformok népe erősen megosztott ebben a kérdésben, és miközben a többség nagylelkűen útjára bocsátaná Sanyit és Ádót, vannak olyanok, akik hálátlansággal, anyagiassággal vádolják a fivéreket, és szemükre vetik, hogy horribilis pénzeket vettek fel az utóbbi két olimpiai ciklusban. Nehezményezik, hogy egyedül Ádó a pekingi téli olimpia után több mint 190 millió forint eredményességi juttatásban részesült, és a srácok havi fizetése fejenként kétmillió forint körül mozgott. 

A hét végén megrendezték Almatiban, Kazahsztán régi fővárosában a Világkupa-futamot, amelyet a Magyar Televízió élő egyenes adásban közvetített. Feketén-fehéren bebizonyosodott, hogy Liuék nélkül bizony meztelen a király. Ízelítőül az eredmények:

Női 500 m

Jászapáti Petra 13., Kónya Zsófia 25.

Női 1000 m

Kónya Zsófia 13., Bácskai Sára 25.

Női 1500 m (1)

Sziliczei-Német Rebeka 11., Somodi Maja 28.

Női 1500 m (2)

Somodi Maja 18., Bácskai Sára 20., Sziliczei-Német Rebeka 31.

Férfi 500 m

Nógrádi Bence 19., Tiborcz Dániel 22., Talabos Attila 43.

Férfi 1000 m

Nógrádi Bence 20., Tiborcz Dániel 32., Bontovics Balázs 45.

Férfi 1500 m (1)

Varnyú Alex 29., Szigeti Ádám 31., Talabos Attila 45.

Férfi 1500 m (2)

Varnyú Alex 29., Szigeti Ádám 32.

Női váltó

Team Hungary 5. (Jászapáti Petra, Kónya Zsófia, Somodi Maja, Sziliczei-Német Rebeka)

Férfi váltó

Team Hungary 7. (Nógrádi Bence, Talabos Attila, Tiborcz Dániel, Varnyú Alex)

Vegyes váltó

Team Hungary 4. (Jászapáti Petra, Kónya Zsófia, Nógrádi Bence, Talabos Attila)

Szóval ha a váltókat leszámítjuk – ahol nyilván nem indult húsz-harminc staféta – legjobbjaink a vert mezőny alsó fertályán végeztek, reménytelenül leszakadva még a középmezőnytől is. Különösebb kockázat nélkül borítékolható, hogy még egy-két ilyen szereplés, és aligha fogja közvetíteni a televízió ezeket a futamokat, mint ahogy egyéb periferikus sportágak eseményeit sem közvetíti, hiszen miért is tenné, ha nincs magyar éremesély.

Ilyenkor az ember felteszi magának a kérdést: mit profitált a sportág idehaza abból, hogy jó évtizeden keresztül a világ alighanem legjobb short track edzőjének tevékenységét és a sportág két extraklasszisának edzéseit figyelhette karnyújtásnyi távolságból? Jól tudjuk, Lina megpróbált a női válogatottal is olyan magaslatokra jutni, ahová a két Liu testvér elért. Az eredmény ismert. A lányok a drákói szigorral vezetett, megerőltető edzések elől elmenekültek, egyszerűen kijelentették, hogy erre nem alkalmasak, ezt a tempót nem bírják. (Nota bene, Liuék sem rázták ki az eredményeket a kisujjukból, minden edzésen megfeszültek, állítólag a jeges tréningek után menetrendszerűen mentek a mosdóba hányni…)

Szóval megvolt a lehetőség az olimpiai aranyérmeket eredményező know-how elsajátítására mind a versenyzők, mind a magyar edzők részéről.

De sajnos a lehetőség csak lehetőség maradt.

Arról is hallottunk, hogy a magyar edzői kar manapság már a sportág Linához hasonló szakértőinek gondolja magát, amire elvileg van is jogalapjuk, hiszen ők is részesei voltak az olimpiai és világbajnoki érmek megszerzésének, és erről papírjuk is van, hiszen részesültek az eredményességi juttatásokból.

Oké, legyünk jóhiszeműek, tételezzük fel, hogy nekik is szerepük volt a korábban elképzelhetetlen sikersorozatban.

Akkor viszont most itt az esély, hogy bizonyítsák, Liuék nélkül is fut a szekér.

Almatiban azonban az a bizonyos szekér kátyúba ragadt.

Ja, és még egy apróság. A múlt heti almati szereplőink között két olimpiai bronzérmes hölgy is volt Jászapáti Petra és Kónya Zsófia személyében. Eredményeiket fentebb felsoroltuk. A pekingi olimpiai bronzéremért járó eredményességi juttatást, a fejenként 28,5 millió forintot ők is felvették. Teljes joggal, hiszen megszolgálták, nincs is ezzel semmi baj.

Viszont ilyenkor mindenki elgondolkodhatna azon – versenyző, edző, sportvezető –, hogy a Lina–Sanyi–Ádó hármas fogat vajon mennyi pénzt is tett mindazok zsebébe, akik ott tüsténkedtek az elmúlt időszakban a honi short track szakág környékén.

(Borítókép: A győztes Liu Shaolin Sándor [j] és testvére, a második helyezett Liu Shaoang a férfi 500 méteres verseny döntője után a rövidpályás gyorskorcsolyázók debreceni világkupaversenyén a Főnix Arénában 2021. november 20-án. Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI)