A hangulatra hétfő este, a női pólósok debütálásán sem lehetett panasz, holott akkor még bőven akadtak üres székek a Hajós Alfréd Sportuszoda szabadtéri medencéjénél. A férfiválogatott Montenegró elleni bemutatkozására aztán nemhogy üres széket, talpalatnyi szabad helyet sem lehetett találni az ideiglenes lelátókkal közel 6 ezer fő befogadására alkalmassá tett létesítménybe. S meg kell hagyni, a tucatnyi piros-fehér-zöld trikolór kifejezetten jól állt a medence kékjének.

Ugyan Tokióban nem találkozott a két válogatott, a montenegróiak szereplése így is beszédes: a Szerbiától való önállósodás óta először esett meg velük, hogy nem jutottak négy közé az olimpiai játékokon, egész pontosan a 2008-ban, 2012-ben és 2016-ban is 4. helyezett csapat csupán 8. lett. A későbbi döntős Görögországgal még csak egy súlycsoportban sem tudott lenni: 10–4-re maradt alul az olimpiai negyeddöntőben.

A csapat kerete pedig azóta sem lett acélosabb, sőt, elbúcsúzott a válogatottságtól többek között az előző két idényt a Vasasban töltő Európa-bajnok, Drasko Brguljan, és a Pro Reccóban a mai napig szenzációs teljesítményt nyújtó Alekszandar Ivovics. Nem véletlen, hogy Vladimir Gojkovics szövetségi kapitány sem sorolja a sajátjait az éremesélyesek közé.

Saját élményeink is önbizalomra adhattak okot a kezdés előtt, hiszen a két csapat a világliga csoportkörében már meccselt idén, s oda-vissza a mieink nyertek öt góllal. Ilyen szempontból közel sem tűnt verhetetlen ellenfélnek kedd estére sem Montenegró, még akkor sem, ha az A csoport másik két tagjához, Brazíliához és Grúziához képest jóval közelebb is áll a világelithez.

Märcz Tamás kerete négy helyen változott az olimpiához képest, ezek közül egy adott volt, hiszen a 2010-es évek meghatározó egyénisége, Nagy Viktor már a tokiói bronzérem előtt bejelentette, a játékokat követően befejezi a karrierjét. A kerettagok pedig egy percig nem titkolták, a biztató olimpiai teljesítmény után hazai közönség előtt még feljebb kapaszkodnának a dobogón. A cél realitásáról pedig csak annyit: az elmúlt tíz évben ez a negyedik nagy világesemény (Eb vagy vb) Budapesten, s az előző három alkalommal rendre döntőig jutott a magyar válogatott (2014-ben Eb-, 2017-ben vb-ezüst; 2020 januárjában pedig Európa-bajnoki arany lett a mieink jussa).

A ráúszást Jansik Szilárd nyerte, így az első támadást a magyar válogatott vezethette, nem is kellett sok, Vámos Márton némi lóba után bal kézzel kilőtte a bal alsót. Sikeres védekezés után a 2–0-ért támadhattunk, s megjött a közönség hangja is: „Ria-ria, Hungária!” – zúgta a lelátó. Újabb magyar gól helyett azonban kiállítás és montenegrói kontra következett, így kétpercnyi játék után 1–1 állt az eredményjelzőn. Előnyből mi sem maradtunk adósai a montenegróiaknak, Pohl Zoltán szerezte vissza a vezetést. Hiába védekeztük ki azonban a következő emberhátrányt, megint nem sikerült ellépni kettővel, a centerbejátszások nem ültek. Marko Petkovics ugyancsak fórból egyenlített, majd a negyed végén kétszer is Vogel Soma bravúrja kellett ahhoz, hogy ne kerüljünk hátrányba. A negyed utolsó fél perce újabb két gólt hozott, Zalánki Gergő találatára Vaszilije Radovics válaszolt 8 másodperccel a dudaszó előtt (3–3).

Második nekilódulásra a fehér sapkában játszó Montenegró hozta el a labdát, de lövésig sem jutott az akcióból. A másik oldalon Hárai Balázs brusztolt ki középen egy kiállítást, ám a meccsen először kihagytunk egy fórt. Majdnem bűnhődtünk is érte, de Kansztansztin Averka büntetőjét Vogel védeni tudta. Az öröm így sem tartott sokáig, újabb emberelőnyt puskáztunk el, Averka pedig megúszásból javította a hibáját (4–3). Mielőtt aggódni kellett volna: Jansik fórból szerzett góljával válaszoltunk (4–4), majd folytatódott a Vogel-parádé, Dusan Ranicsevics centerből, Radovics a jobb szélről nem tudott kifogni a magyar kapuson. Csakhogy a kék sapkás magyar válogatottnak sem volt szerencséje, Jansik bombája a kapufáról vágódott ki. Kettő perccel a nagyszünet előtt végre összejött a fordítás, 56 másodperccel a dudaszó előtt a kétgólos különbség is meglett – mindkétszer Zalánki volt eredményes, aki így az első 16 percet három lövésből három találattal hozta le. A medence túlfelébe tartva volt is min pacsizniuk a 64 százalékon védő Vogellel (4–6).

A harmadik negyed Hárai szenzációs félfordulatból eleresztett góljával indulhatott volna – csakhogy a jobb oldali kapufa és a keresztléc találkozása másként gondolta. Ehelyett jó háromperces gólcsend jött – tiszta játékidőben eddig tartott, a valóságban viszont jóval tovább is. Ennek oka, hogy Varga Dénes centerben a kapus felett átemelt labdájáról csak jó két és fél percig tartó videózás után tudta eldönteni a játékvezető, hogy benn volt. Ne legyünk kritikusak, az első ismétlések alapján valóban csak a szurkolói szív miatt vágta rá 5000 magyar a helyszínen, hogy benn kellett lennie (4­–7). Ha nem Vogel, akkor a kapufa mentett, a léc amúgy is adósunk volt a negyedet indító Hárai-lövés óta. Vámos emberelőnyben növelte négyre a különbséget, majd Jansik pattintott lövése kötött ki a jobb felsőben (4–9).

Egyre közelebbinek tűnt sorozatban az ötödik Montenegró elleni győzelem. Az örökmérleg épp a legutóbbi világliga-találkozó óta billent magyar irányba, a 19 korábbi találkozóból tízet nyertek a mieink, kilencet a 2008-as Európa-bajnok.

A magyar válogatott hatgólos sorozatnál járt, amikor Gojkovics az utolsó szalmaszálba kapaszkodva időt kért. Petkovics fél perccel később szépített is – majd 11 perces góltalanság végére tett pontot ezzel a fehér mezes csapat. Szinte a dudaszó pillanatában Marko Mrsics lövése még elcsúszott a blokkolni próbáló kezek alatt, így az utolsó játékrész előtt három gólra zárkóztak a déliek (6–9).

Montenegró ott folytatta a zárónegyedben, ahol a harmadikban abbahagyta: Petkovics emberelőnyből faragta tovább a különbséget (7–9). Ennél közelebb viszont nem tudtak kerülni: most Märcz Tamás kért időt, majd megérkezett Zalánki negyedik találata a meccsen, ezzel visszaállítva a – három és fél perccel a vége előtt már tekintélyesnek számító – háromgólos magyar előnyt.

Lélektanilag megfogtuk Montenegrót, egy jó védekezés után pedig Angyal Dániel előbb kiharcolt egy emberfórt, majd három másodperccel később gólra is váltotta azt (7–11). Perkovics még egyszer szépített, de ez nem osztott, nem szorzott, a mieinknek csak be kellett osztani az időt és a lehető legtovább támadni minden alkalommal, amikor magyar kézre került a labda. Burián Gergely megúszásból túl is teljesítette a feladatot, a jobb szélről kilőve a rövid felső sarkot első ránézésre is magabiztossá tette a győzelmet (8–12).

Bár akadt néhány izgalmas pillanat, a magyar férfi vízilabda-válogatott az első meccsén nagy lépést tett a biztos negyeddöntős szereplés, így pedig a pluszpihenőnap felé. Csütörtökön Brazília következik a kipipálandó ellenfelek listáján.

Aranyos álmokat szövögetni ugyanis csak így lehet…

FINA VIZES VILÁGBAJNOKSÁG
FÉRFI VÍZILABDA
Csoportkör, A csoport, 1. forduló
Montenegró–Magyarország 8–12 (3–3, 1–3, 2–3, 2–3)
Korábban
Brazília–Grúzia 10–14 (2–2, 3–3, 3–6, 2–3)

Az Indexen kiemelt figyelemmel követjük a hazai vizes világbajnokságot, mellékletünkben minden fontos információt megtalál az eseményt illetően!

(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)