Azt mondják, minden sikeres férfi mögött ott van egy nő. De a mondás parafrázisa is megállja a helyét: minden sikeres sportoló mögött ott van egy (mester)edző. Sőt Milák Kristóf mögött mindjárt kettő, és mindkettővel úszott már világcsúcsot, nyert világbajnokságot: Selmeci Attilával 2019-ben Kvangdzsuban 1:50,73 perces idővel lett aranyérmes, Virth Balázzsal pedig 2022. június 21-én a Duna Arénában 1:50,34-gyel lett első a FINA-vb-n.
Milák Kristóf rendhagyó, formabontó extraklasszis. Mindenben. Nyilatkozataiban, a világhoz fűződő viszonyában, és abban is, hogy milyen tempóban szakít addigi mesterével.
Az átlagos sportoló akkor vált edzőt, amikor valami kudarc, trauma éri, amikor kiderül, egyértelművé válik, hogy a közös munka eredménytelen, az együttműködés sehová sem vezet, csak a szakadék mélyére.
Ehhez képest Milák sikerei csúcsán, a tokiói olimpiai arany megszerzése után közölte Selmeci Attilával, hogy elhagyja. Azt az edzőt – és pedagógust! –, akinek addig mindent köszönhetett. Olimpiai, világ- és Európa-bajnoki címeket, a mesék birodalmába tartozó, 1:50,73 perces világcsúcsát.
Szakítás a csúcson – nem egy szokványos forgatókönyv.
Sokan nem is helyeselték. Felerősödött a zümmögő kórus hangja: minek kellett letérni a járt útról a járatlanért, miért akarja Kristóf megjavítani azt, ami nem is romlott el? A mindentudók már ki is mondták a verdiktet: Virth Balázzsal nem fog folytatódni a Milák-sikersztori.
Virth valóban nagy fába vágta a fejszéjét, hiszen nem a semmiből kellett felhoznia egy tehetséget, hanem a magyar sport talán legcsillogóbb gyémántját kellett még fényesebbre políroznia. Sokáig nem volt szerencséje. Milákot elkapta a Covid, aztán még egyszer megbetegedett, a novemberi kazanyi rövidpályás Eb-n ki is kapott királyszámában, a 200 pillangón az olasz Alberto Razzettitől.
Igaz, 25 méteres medencében, de kikapott.
Közben februárban Budapest megkapta a világbajnokság rendezési jogát, miután Fukuoka másodszor is visszalépett. Amivel, ha lehet, még jobban felértékelődött a verseny jelentősége, legalábbis Milák és edzője számára. Minden más eredmény, mint a győzelem, kudarcnak számítana a hazai közönség előtt.
Sőt nem is kudarcnak, hanem bukásnak.
És feketén-fehéren bebizonyosodna, hogy súlyos hiba volt edzőt váltani. Hát így vágott neki a Milák-Virth úszó-edző kettős a 19. FINA-világbajnokságnak. Amelyiken az eredeti tervek szerint a 100 és a 200 pillangó mellett Kristóf a 200 gyorson és az 50 pillangón elindult a két váltó mellett.
Volna. Két nappal a rajt előtt ugyanis hihetetlen bölcsességről tanúskodó döntés született: Milák visszalép az 50 pillangótól és a 200 gyorstól.
Megmondtam Kristófnak, nem hülyéskedünk, hazai közönség előtt nem tesszük kockára a 200 – és talán a 100 – pillangó aranyérmét, nem fogod szétforgácsolni magad. Majd augusztusban az Eb-n, Rómában annyi számban indulsz, ahányban csak akarsz, ott végigeheted az egész étlapot – húzta be a vészféket Virth.
Meglehet, minden másképp alakul, ha az edző nem tudatosítja tanítványában, hogy a kevesebb több, és aki sokat markol, az könnyen keveset foghat.
Így viszont semmi sem akadályozta a tökéletes koncentrációt a királyszámra, a 200 pillangóra. Kedd este megvolt a győzelem, a fantasztikus világcsúcs, a közönség szétszedte a Duna Arénát, a közjogi hatalmasságok is ott örvendeztek a díszpáholyban.
Milák Kristóf megdicsőült, fellovagolt a magyar sport Mount Everestjére, egy sorba emelkedett a legendás óriásokkal, Gerevich Aladárral, Balczó Andrással, Puskás Ferenccel, Darnyi Tamással, Egerszegi Krisztinával.
Pláne hogy nagy valószínűséggel ő lesz a Duna Arénában az egyetlen magyar éremszerző, ő tartja a mindenkit megvédő esernyőt a sportág és vezetői feje fölé. Ha másért nem, ezért a bölcs döntésért hálásak lehetünk Virth Balázsnak. Akiről egyébként – ha nem lenne bődületes képzavar – azt mondhatnánk, hogy a feledhetetlen edzőzseni, Széles Sándor emlőin nevelkedett. Tőle tanulta a szakmát, miközben meg is haladta mesterét.
Mert az a módszer, amellyel 2013-ban Barcelonában világbajnoki címre vezette Gyurta Dánielt a 200 mellen, később sem Kapás Boglárkával, sem manapság Milákkal nem lett volna alkalmazható. Gyurta hatalmas mennyiségeket úszott, Kapás úgyszintén, de utóbbinál a minőséggel kombinálva, amikor átnyergelt a 200 pillangóra. Milák pedig eredetileg is a hatalmas intenzitású, szuperrövid pihenőkkel szaggatott tréningeket nyűtte, ezek vezettek el a világcsúcshoz.
És itt megint előjött Virth bölcsessége: nem akarta még egyszer felfedezni a langyos vizet, nem változtatott forradalmi módon elődje, Selmeci Attila módszerein, nem fogott bele egy kétes értékű kalandba, amibe még olyan edzőgigásznak is, mint amilyen Pep Guardiola beletörött a bicskája, amikor a nagy előd, Jupp Heynckes stratégiáját kidobta az ablakon, és merőben új módival akart BL-t nyerni a Bayern München élén.
Hát persze hogy nem sikerült.
De Guardiolát még csak csiszolták, amikor Virth már fényes volt.
Balázs nem akarta megváltani a világot, bölcs önmérséklettel élve harmonikus viszonyt ápol különc tanítványával, és ezzel elérte, hogy lassan a Milák–Virth-kettőst is ugyanarra a polcra helyezi a közvélemény, ahol a Milák–Selmeci-duó tartózkodott 2017 óta.
Amely polcra tényleg csak a legnagyobbak kerülhetnek fel.
(Borítókép: Virth Balázs edző [b] és Milák Kristóf olimpiai, világ- és háromszoros Európa-bajnok válogatott úszó a Duna Arénában 2022. június 16-án, a magyarországi vizes vb kezdete előtt két nappal. Fotó: Kovács Anikó / MTI)