Szokatlan indulatok dúlnak a férfiváltó elődöntője után. Címvédő rövidpályás gyorskorcsolyázóink nem jutottak be a döntőbe Pekingben. A történtek után megszólalt az itthon maradt mesteredző is.
A magyar férfi rövidpályás gyorskorcsolyaváltó címvédőként csak negyedik lett elődöntőjében, és nem jutott be a fináléba Pekingben, a téli olimpia pénteki versenynapján. A balsikerű, elrontott váltással is tarkított futam után kissé szokatlan módon a staféta negyedik tagját hibáztatták, de jutott a kritikából az edzői stábnak is. Az obligát kérdésre, hogy mi is történt valójában, így feleltek az érdekeltek az M4 Sport mikrofonja és kamerája előtt:
Liu Shaolin Sándor: „Szerintem mindnyájan ugyanazt a leszakadást láttuk.
Igazából Bencén (Nógrádi bence – a szerk.) ment el, nem tudta tartani a tempót a többiekkel.
Jó világkupa-sorozatunk volt, örülünk, hogy eljutottunk idáig, hát sajnos most nem sikerül megvédenünk a címünket. Phjongcshangban azért volt nagy szerencsénk, és azért tudtunk jól menni Ádóval, mert Viktor meg Csabi (Knoch Viktor és Burján Csaba – a szerk.) nem maradtak le, most az volt a baj, hogy lemaradtunk. Én nagyon jól éreztem magam a futamban, de nem tudtunk már csodát művelni. Ha ott tudtunk volna maradni, akkor biztosan bele tudunk szólni a végébe, de az a baj, hogy ott maradni sem tudtunk, úgyhogy hiába vártuk a csodát.”
Liu Shaoang: „Ebben sajnos most ennyi volt. Hogy miért ezzel a taktikával álltunk föl, arról az edzői stábot kell megkérdezni. Mi csak követtük az utasításokat.
Hát én nem tudom, hogy miért kellett változtatni, megmondom őszintén, részemről mehettünk volna most is úgy, ahogy eddig is szoktunk.
Azt, hogy az edzők miért így döntöttek, tőlük kell megkérdezni.”
Bánhidi Ákos edző-csapatmenedzser: „Az 1000 és az 1500 méteren mindent kiadtak magukból a srácok, egy kicsit el is fáradtak. Próbáltunk minden eszközzel a rendelkezésünkre álló két napban erőt gyűjteni, tehát mindent, amit el lehet képzelni. És arra gondoltunk, hogy valahogyan bele kell piszkálni ebbe a futamba úgy, hogy a végjátéknál ott lehessünk, és Sanyinak maradjon elég ereje a hajrára ahhoz, hogy ezekkel a korcsolyázókkal felvegye a versenyt. Megjegyzem, ez egy olimpiai döntőnek is bőven elment. Benne volt a rizikó, hogy a többiekre a pluszteher visszaüt, és szegény Bencénél ez vissza is ütött.
Nem gondoltuk volna, hogy ennyire bele fog sülni. De hát belesült, főként ő.
A többiek, úgy gondolom, tudtak volna, de hát folyamatosan visszahozni ekkora hátrányt nem igazán üzemel ezen a szinten. Ha másképp keverjük a kártyákat, és megmaradunk a hagyományos sorrendnél, akkor is ránk tör ez a probléma, és akkor az az esélyünk sem lett volna meg, hogy Sanyi a végén abból az előnyből, amit így próbáltunk neki szerezni, olyan többletet tud kihozni, amivel meg tudjuk tréfálni az ellenfeleinket. A legjobb tudásunk szerint raktuk ezt össze, próbáltuk úgy húzni a kártyákat… Nagyon sajnálom még egyszer, hogy ez így történt.”
Krueger John-Henry: „Elöl akartunk menni, de az elején hátra kerültünk, és ez mindent felborított, elbizonytalanodtunk.
Futam közben kaptam kintről egy edzői utasítást, hogy változtassunk a váltás sorrendjén, itt félreértés történt, nem volt megfelelő a kommunikáció.
Huszonegy éve korcsolyázom versenyszerűen, ez a legszörnyűbb napom. Nagyon sajnálom, hiszen azért jöttem Magyarországra, hogy olimpiai bajnok legyek.”
A futam után beszéltünk Telegdi Attila mesteredzővel, a szakvezetői stáb itthon maradt tagjával.
Láttam és hallottam a tévében adott nyilatkozatokat – mondta Telegdi. – Sanyi Bencét hibáztatja, Ádó a szakvezetést, Bánhidi Ákos ugyancsak Nógrádi Bencét teszi felelőssé, mi tagadás, ez eddig nem volt jellemző a csapatra, kavics került a gépezetbe.
Felvetettük Telegdinek, hogy kívülről nézve úgy tűnt, rosszul határozták meg a váltások koreográfiáját.
Alapvetően az volt a probléma véleményem szerint – anélkül mondom ezt, hogy beszéltem volna a kintiekkel –, hogy nem kellett volna felborítani a megszokott váltási sorrendet a futam első felében – szögezte le a szakember. – Mert annyit nem nyertek ezzel, tudniillik szegény Nógrádi Bencének, ennek az újonc srácnak óriási terhet jelentett, hogy az elvárás az olimpiai döntőbe kerülés volt. Neki éppen elég gondja van azzal, hogy meg kell küzdenie az elemekkel. Mert ha még emellett gondolkoznia, a felforgatott taktikára is fókuszálnia kell, az neki már sok. Ezt a magasságot ő már nem tudta megugrani.
De volt itt még más is, amiről eddig senki sem beszélt.
Menet közben bekiabált a palánkon kívülről Lina, a csapatunk kínai edzőnője, hogy menjen ki John-Henry Bence elé. Ezt John-Henry hallotta, Bence nem hallotta, és ez a fiatal srác annyira nem rutinos, mint Varnyú Alex vagy Burján Csabi lett volna, hogy ha egy magyar eléje korizik a pályán, akkor az azért van ott, mert ő a váltás, és meg kéne lökni. Ehelyett egymás mellett koriztak, éppen hogy csak hozzáért. Amúgy is volt már egy tetemes lemaradásunk, plusz ez a belökés nélküli váltás, ezt már nem bírtuk el.
Telegdi szerint Liu Shaolin Sándorban óriási feszültség van, de képes lesz arra, hogy 500 méteren maradandót alkosson.
A váltót most már el lehet engedni, és marad az 500 méter, ahol már nem kell tartalékolni. Biztos, hogy Sanyiban van egy óriási feszültség, hiszen neki még nincs egyéni olimpiai érme, ellentétben az öccsével. Ezt a feszültséget ki kell koriznia magából, és ki is fogja korizni, ebben biztos vagyok. Ő ugyanis mentálisan fantasztikusan erős, ahogy az öccse és John-Henry Krueger is. Sok múlik azon, hogyan kelnek fel azon a reggelen.
Burján Csaba az Eurosportnak elemezte a történteket:
(Borítókép: Nógrádi Bence, Krueger John-Henry, Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang (b-j) a férfi rövidpályás gyorskorcsolyázók 5000 méteres váltóversenyének elődöntője előtt a pekingi téli olimpián a Fővárosi Fedett Stadionban 2022. február 11-én. A magyar váltó a B döntőbe jutott. Fotó: Kovács Tamás / MTI)