A német sajtó a jelenleg eszkalálódó orosz–ukrán konfliktussal hozza párhuzamba a pekingi játékokat. A Frankfurter Allgemeine Zeitung így jellemzi az eseményt:

A hideg játékok. Bach békefelhívással zárta a politikailag rendkívül problémás sporteseményt. Ez kissé üresen hatott annak fényében, hogy a két héttel ezelőtti megnyitón Vlagyimir Putyin orosz elnök díszvendég volt.

A Süddeutsche Zeitung elnyomó rendszerről beszél, és üdvözli a tényt, hogy 2026-ban Olaszország rendezi a téli olimpiát: „A téli játékok utolsó eseménye megmutatta, hogy az olimpiai ceremóniamesterek hogyan rejtenek el minden kritikus kérdést. Thomas Bach NOB-elnök záróbeszédében a szolidaritásról prédikált, és úgy fogalmazott, hogy egymás mellett kell állnunk – ez jól ismert, hidegen tálalt cinizmus, tekintettel arra, hogy a kínai rezsim sokakat zaklat és elnyom. A téli olimpia most Milánóba és Cortina d’Ampezzóba költözik, a világ szabad részébe.”

A sváci Neue Zürcher Zeitung a hidegháborús szituációhoz hasonlítja a történteket, és azonnali változást sürget:

Az ötkarikás játékokat a hidegháború csúcsa óta nem támadták ilyen mértékben. A reformok elkerülhetetlenek.

Az olasz sajtóban is a saját rendezés került elő, az aktuális helyzettel kevésbé foglalkoznak a szalagcímek. A Dolomiten például így ír az eseményről: 

Viszlát, Peking, szervusz, Milánó, Cortina… és Antholz.

Az angolszász orgánumok közül a Guardian finoman fogalmazott a játékokról. „Téli olimpia, amely abszurd, felkavaró és gyakran kivételes volt. A fiatal orosz műkorcsolyázó, Kamila Valijeva lélekölő története emlékezetes marad” – látható a Guardian hasábjain.

Ám a Telegraph már nem finomkodott:

A soha viszont nem látásra, minden idők legnyomorúságosabb olimpiája! Kína, ujgurok, Kamila Valijeva és Putyin: a téli sportok show-ja helyett botrányok sorozatát láttuk.

A Washington Post a német sajtóhoz hasonlóan Kínával foglalkozott leginkább: „Az olimpia véget ért, anélkül hogy a kínai rendszer megdőlt volna. A sportszakmai és technikai hozzáértés mellett kontrollálták az információt és elutasították a kritikát.”

Az ausztrál Age szintén a NOB politikai felelősségét feszegeti:

Az olimpiai mozgalom vezetőinek meg kell tanulniuk, hogy ha semmit nem tesznek, az nem semlegesség. Az beletörődés. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság kimaradt a kínai politikából. Van egy ország, amelyet súlyos emberi jogi visszaélésekkel vádolnak, de kényelmesen élvezi a hazai pálya előnyét: egy platformot, amelyen azt mond és azt csinál, amit akar.

A nagy múltú francia sportlap, a L’Equipe címében nem érinti a politikát: „Az idő megállt. A Covid-játékokat tökéletesen megszervezték és sportszakmailag eredményes volt. De mindig a Valijeva-ügyről lesz emlékezetes.”

A Le Monde igyekszik hasonlóan objektív maradni: „A XXIV. téli olimpia, melyet egyes országok diplomáciailag bojkottáltak és a pandémia sújtotta, nagyon kontrolláltan és simán lezajlott.”

A Le Figaro abszolút tárgyilagos címmel él, amelybe nem lehet belekötni:

A pekingi örökké egyedülálló lesz az olimpiák történetében.

A spanyol Marca egyértelműen a Valijeva-ügyre húzza fel hasábjait: „A Valijeva-játékok. A téli olimpia kapui bezárultak, egy nagy főszereplője volt, róla szóltak a szalagcímek. A 15 éves Kamila Valijeváról, egy régebbi pozitív doppingtesztjéről és a természetes követelésről, hogy emeljék fel az alsó korhatárt.”

(Index / MTI)

(Borítókép: A 2022-es pekingi téli olimpia záróünnepsége a pekingi Nemzeti Stadionban 2022. február 20-án. Fotó: Jerome Favre / MTI / EPA)