Az amerikai nagykövetség kezdeményezte azt a szerdai tömegrendezvényt, amelyen hat markos tengerészgyalogos vezényelt közös edzést a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem vállalkozó kedvű hallgatóinak az intézmény aulájában. A nagy sikerű és komoly tömeget megmozgató esemény már-már vérre menő versenybe torkollt, amit egy megyei első osztályban játszó, tizenkilenc éves labdarúgó, illetve az egyetem egy ifjú hölgydolgozója nyert meg. Utóbbi nem is olyan régen maga is az egyetem hallgatója volt.

A rendezvényt bemelegítés vezette fel, ami viszont ezúttal több volt egyszerű bemelegítésnél, mert alaposan próbára tette a fiatalokat. Az első gyakorlat speciális csoportos fekvőtámasz volt, amelynek az a lényege, hogy öt ember lement támaszba, de úgy, hogy a lábfeje nem a talajon nyugszik, hanem a mögötte helyezkedő társa vállán. Utóbbi lába szintén a mögötte lévő társ vállán, és így tovább az utolsóig, akinek már természetesen a földön volt a spicce. Amikor aztán végre mind elhelyezkedtek, jöhetett a húsz karhajlítás.

Mondanunk sem kell, a vendégeknek nem okozott gondot a gyakorlat végrehajtása, a hallgatóknak annál inkább…

A második bemelegítő próba a hasprés volt, amit persze szintén megcifráztak: öten kart karba öltve összekapaszkodtak, és úgy csináltak felüléseket. Nem egyet, nem kettőt, húszat.

Aztán jött a guggolás, szintén összekapaszkodva és szintén húsz darab, majd a cipekedés, amikor az egyik versenyző a vállára vette a másikat, és elszaladt vele a bójáig, majd vissza. És végül a „házépítés”, amikor egymás hasa alatt kellett átbújniuk a hallgatóknak. Ahogyan az eddigiek, ez sem volt éppen habkönnyű.

Aztán a változatosság kedvéért még egyszer megcsináltatták a már ziháló, paprikavörös fiúkkal, lányokkal ezt az öt próbát, hogy végül csattanóként következzen az igazi verseny.

A plank.

Ki tudja magát a legtovább megtartani úgy, hogy csak a két lábujjhegye, valamint a két könyöke és az alkarja érinti a talajt? (Ezt hívják plankingnek, ami manapság a legnépszerűbb statikus erőfejlesztő gyakorlat.)

Körülbelül huszonöt fiú és lány támaszkodott le a gumiszőnyegre, miközben a tengerészgyalogosok éberen jártak-keltek előttük, és árgus szemekkel figyelték, hogy szabályosan csinálják-e az erőmutatványt.

És közben kíméletlenül ketyegett az óra.

Három perc táján adta föl az első lány, aztán már a fiúk is kezdtek felállni a földről, míg végül már csak hárman-négyen maradtak.

Amikor az utolsó előtti hölgy is feladta, önfeledt sikoly szakadt fel Balogh Boglárka torkából, mert ő maradt utolsónak, és ezzel megnyerte a versenyt. Mármint a lányoknál.

Mert a fiúknál egy magas fickó még mindig állta a sarat, őt Horváth Andorásnak hívják, és 6 perc 57 másodpercnél állt fel a szőnyegről büszke győztesként.

Mindketten kaptak egy tengerészgyalogos-trikót és egy oklevelet (Certificate of Appreciation), amit az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége állított ki.

Tuti, hogy ott lesz a vitrinemben a díszhelyen – mondta az Indexnek Balogh Boglárka, aki már végzett a Testnevelési Egyetemen, és most a Campus főigazgatóságán dolgozik. – Korábban röplabdáztam, manapság pedig kondizok. A plankolást ritkán csinálom, egy percnél tovább még sohasem tartottam magam, most a közönség biztatása adott erőt.

Horváth Andorásról (nem elírás, Andorásnak hívják) kiderült, hogy – labdarúgó!

Elsőéves vagyok az egyetemen, amúgy a Ménfőcsanak megye egyes csapatában játszom – mondta a legalább 190 centiméter magas fiatalember. – A focisták becsületéért is küzdöttem, be akartam bizonyítani, hogy mi is komoly sportemberek vagyunk.

Mit mondjunk, sikerült bebizonyítania…

Megszólaltattuk a kis tengerészgyalogos csapat parancsnokát, egy törzsőrmestert Oklahomából:

Fantasztikus a magyar egyetemisták fizikai felkészültsége, csak ámultunk és bámultunk! Hét percig plankolni komoly teljesítmény! – mondta a széles vállú katona.

Olyannyira, hogy saját elmondása alapján korábban még Andorás sem bírta egy percnél tovább. Mit tesz a versenyhangulat!

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)