Közösségi oldalán jelentette be, hogy búcsúzik a spanyol válogatottól. Mint bejegyzésében írta:

Eljött az idő. Itt az ideje, hogy elbúcsúzzak a spanyol válogatottól. A La Rojától. Ma reggel kaptam egy hívást a jelenlegi szövetségi kapitánytól, aki közölte velem, hogy nem vagyok, és nem is leszek a tervei között, függetlenül attól, hogy hogyan teljesítek, vagy mit teszek a pályafutásom során.

Bejegyzésében kiemelte, hogy „nehéz szívvel” búcsúzik, de „ez a vége egy olyan útnak, amelyről azt reméltem, hogy tovább nyúlik, és amely jobb szájízzel ér véget”. Elárulta, őszintén remélte, hogy ez az út azért fog majd véget érni, mert ő úgy dönt, vagy azért, mert már nem elég jó ahhoz, hogy pályára álljon. „Nem az életkor vagy más okok miatt, amelyeket, bár közvetlenül nem hallottam, de biztosan éreztem” – tette hozzá.

Mert a kor önmagában nem erény vagy hiba, csak egy szám, ami nem feltétlenül függ össze a teljesítménnyel vagy a képességekkel. Csodálom és irigylem az olyan játékosokat, mint Modric, Messi és Pepe. Ők a hagyományok, az értékek, az érdemek és az igazságosság esszenciája a futballban

– vélekedett. Sajnálatát fejezte ki azonban amiatt, hogy „a futball nem mindig igazságos, és a futball soha nem csak futball”, amit – bár szomorúsággal, de – elfogad.

„Felejthetetlen emlékekkel távozom, mindazokkal a címekkel, amelyekért együtt küzdöttünk és ünnepeltünk, és azzal a hatalmas büszkeséggel, amit minden idők legtöbbször pályára lépő spanyol válogatottjaként érzek” – írta közösségi oldalán Ramos.

Ez a címer, ez a mez és ezek a szurkolók, mindannyian boldoggá tettek. Továbbra is olyan szenvedéllyel fogok szurkolni a hazámnak, mint aki olyan szerencsés, hogy 180-szor büszkén képviselhette azt

– emelte ki végül a világbajnok labdarúgó.

(Borítókép: Sergio Ramos 2020. szeptember 6-án. Fotó: David S. Bustamante / Soccrates / Getty Images)