A tokiói ezüstérmes egyiptomi Ahmed Elgendytől mindössze két ponttal elmaradva ezüstérmet nyert az öttusázók idei első, Kairóban megrendezett Világkupa-versenyén Bőhm Csaba, aki tavaly ugyanitt egyszer már a dobogó második fokán állt. Akkor még elsőéves felnőtt öttusázó volt, de már junior világbajnok, mára viszont Martinek János szövetségi kapitány válogatottjának egyik olyan tagja, akire építeni lehet.

Nincs a bizonyítási kényszer fogságában

A 23. életévét 2023-ban betöltő Bőhm Csaba az inkább az úszószakosztályáról ismert Kőbánya SC eddig egyetlen saját nevelésű felnőtt öttusázója, mögötte még csak most élesítik az utánpótlás reménységeit. A kétszeres Világkupa-ezüstérmes és tavaly a versenysorozat döntőjében még egy bronzot is kiérdemlő, rokonszenves fiatal sportolónak Geleta Károly volt a nevelőedzője, akitől fia, Balázs vette át a váltóbotot. Az idősebb mesterember még mostanában is istápolja, róla és ifjabb Geletáról is nagy tisztelettel beszél a versenyző.

„Karcsi bácsi házának kertjében élmény a lövészetet gyakorolni, amihez ott sem kell több egy céltáblánál és egy asztalnál. A házilagos edzések után jókat beszélgetünk, ezek a békés és nyugodt pillanatok mindig megérintenek, amire szükségem is van a mai öttusa egyre inkább embert próbáló forgatagának sűrűjében. Balázst ugyanígy tisztelem. Nagyra értékelem a nyitottságát, rá aztán senki sem mondhatja, hogy vaskalapos lenne, aki az újításokra nem vevő. Erénye az is, hogy ad a véleményemre, veszi a jelzéseimet, ha például egy verseny előtt az edzések terhelésének kisebb csökkentését kezdeményezem. Legutóbb nem tudott elkísérni Kairóba, úgy szorított értem és annyira féltett, hogy nem követte a verseny internetes közvetítését, csak akkor tájékozódott, amikor már eredményt hirdettek. Ezt én nagyra értékelem, a szeretet és a tisztelet jelének” – nyilatkozta a kőbányai, amúgy zsámbéki, jelenleg pedig budai albérletben élő Bőhm Csaba az SzPress Hírszolgálatnak.

Nem tartozik azon versenyzők közé, akik állandóan célokat tűznek ki maguk elé, és azokat nyilatkozataikban még világgá is kürtölik, de ez még véletlenül sem a közömbösség vagy a kishitűség jele.

„Soha nem zártam magamat a bizonyítás kényszerének fogságába, csak a munkámmal foglalkozom, abban bízom, de hívő emberként abban is, hogy a pályán nem leszek egyedül. A sikereknek persze mindig örülök, de nem fogok a kardomba dőlni, ha a leközelebbi Világkupán nem sikerül újabb érmes helyezést kiharcolni. Tenni fogom a dolgomat, amíg tudom, aztán a párizsi olimpia után majd elválik, hogy miként tovább.”

Nincs bulizás, éjszakai kimaradás

Az öttusának él, amit az összetettsége miatt is az extrém sportok egyikének nevez. Olyan próbatételnek, ami sok lemondással jár.

„Komolyan veszem azt, amit csinálok, ezért is döntöttem úgy, hogy az edzői tanulmányaimat levelezős hallgatóként folytatom, a szabadidőm pedig a csendes pihenésről szól. Nem bulizok, nem kedvelem az éjszakai kimaradásokat, most is, hogy a kairói verseny után kaptam négy nap pihenőt, többnyire otthon vagyok, hogy feltöltődve folytathassam az edzésmunkámat. Ebbe a napirendbe csak teázások és kávézások férnek bele, majd ha lemegy az utolsó verseny is, elérkezik az ideje egy kis lazításnak. Szóval azért nem élek én amolyan zárdai életet.”

Az idei év egyik legfontosabb erőpróbájának nevezi a Világkupa-versenysorozat április végi budapesti állomását, ahol várhatóan 12 magyar öttusázó mérkőzik meg egymással és a külföldi riválisokkal. Nem sokkal később Szófiában csak azok újráznak, akiknek a legnagyobb szükségük van a világranglistapontokra a Világkupa május 31. és június 4. között esedékes ankarai döntője előtt. A folytatásban Varsó ad otthont az Európa-bajnokságnak, majd az angliai Bath a világbajnokságnak.

Aggodalom és kétség

Sokadmagával együtt Bőhm Csaba is úgy gondolja, hogy a lovas számot még életben tartó idei versenyprogram jól felépített és igazi kihívást jelent, a sportág jövőjével kapcsolatban viszont csak aggodalmának és kétségeinek tudna hangot adni, arra viszont nem vállalkozik.

„Mi sem jellemzőbb a mostani feszült hangulatra és a nemzetközi szövetség, valamint a versenyzők egy része között megromlott kapcsolatra, hogy az elmúlt héten a kairói verseny eredményhirdetésénél a mögöttem harmadik helyen végző cseh Martin Vlach nem volt hajlandó kezet fogni az UIPM német elnökével, aminek üzenete volt a monacói döntéshozóknak. Hasonlóan fejezte ki nemtetszését az ukrán Timosenko is” – mondta befejezésül Bőhm Csaba, aki egyetlen öttusázóra sem akar hasonlítani, de sportolói és emberi nagyságát sokra tartva felnéz Balczó Andrásra, a nemzet sportolójára, a háromszoros olimpiai bajnokra.