Valentino Dixon még 1991-ben keveredett lövöldözésbe, amelyben egy 17 éves fiatal meghalt. Dixont életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, legkorábban 38 év után szabadulhatott volna. Bár annak idején elismerte, hogy ott volt a helyszínen, állítása szerint a lövöldözés időpontjában éppen sört vett egy közeli üzletben. Az áldozat testvére ezzel szemben azt vallotta: látta, hogy Dixon lőtt. Ez pont elég volt a bíróságnak, hogy rácsok mögé ültesse a kisstílű drogdílerként ügyeskedő vádlottat. Még annak ellenére is, hogy a gyilkosság után pár nappal egy másik férfi, Lamar Scott a helyi médiának elismerte: ő követte el a gyilkosságot.

Egy más ügyben végül börtönbe csukott, jelenleg 46 éves Scott 2018-ban végre hivatalosan is jegyzőkönyvbe mondhatta azt, amit nem hivatalosan már több mint tíz alkalommal elismert: ő a gyilkos. Dixon büntetését így csak illegális fegyverviselésre változtatták, amely legfeljebb 15 évet ér, amit már mindenképpen letöltött. 

Fogsága alatt azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy elkezdett golfpályákat festeni, mindezt egészen különleges látásmóddal és színhasználattal párosította. Miközben soha életében egyetlen golfpályán nem járt! Előfordult, hogy napi tíz órát töltött új hobbijával, és börtönben töltött évei alatt műveire már különböző golfszaklapok is felfigyeltek, és leközölték. Alkotásainak köszönhetően egyre nagyobb visszhangot kapott, korábbi ügye ismét a figyelem középpontjába került. Szenvedélyét aztán a szabadulása után is folytatta, nem is akármilyen szinten.

Mielőtt börtönbe kerültem, soha nem tettem be a lábam golfpályára. Mostanra legalább már húsz alkalommal golfoztam. A golf korábban nem jelentett számomra semmit. Egy kemény, belvárosi környéken nőttem fel, ahol csak az amerikaifutball és a kosárlabda volt ismert mint sportág. A golf mindig is a kiváltságos emberek sportja volt, legalábbis én így gondoltam. Semmi közük nem volt a golfhoz az olyan szegény, afroamerikai gyerekeknek, mint én. Főleg nem olyanoknak, akik hozzám hasonlóan egy droggal fertőzött környéken töltötték fiatal éveiket

– emlékezett vissza a kezdetekre Dixon. Hozzátette: ha nem kezd el újra rajzolni, festeni a börtönben, akkor sosem veszik észre, és alighanem a mai napig a rácsok mögött ülne. Dixon elképesztő adottsága, hogy golfpályákat reprodukáljon vászonra, széles körben nyilvánosságot kapott, így az ügyével is egyre jobban elkezdtek foglalkozni. Végül kiderült, hogy az előélete ugyan nem teljesen tiszta, a gyilkossághoz azonban nem volt köze, így csak törvénytelen fegyverviselésért ítélték el, amely miatt a maximum kiszabható büntetés tizenöt év. Amit már bőven letöltött a rácsok mögött.

Dixon tudása és képessége persze nem a semmiből jött. Börtönben töltött évei előtt már foglalkozott művészettel, és kifejezetten ígéretes növendéknek indult. Miután azonban börtönbe került, teljesen felhagyott a rajzolással, festészettel. Szenvedélyét még a nagybátyjától örökölte, aki fogsága idején azzal a javaslattal állt elő, hogy ha újra elkezd alkotni, visszanyeri a tehetségét, akkor az életét is újra visszakaphatja. A börtönben töltött első hét évében semmilyen szinten nem érintkezett a művészettel, de végül újra elkezdett rajzolni. 

„Ha én leszek az egyik legnagyobb művész, aki valaha alkotott, és megismerik a nevemet, akkor figyelmet kell kapjak, és el kell érnem, hogy kiengedjenek a börtönből” – emlékezett vissza rácsok mögötti gondolataira Dixon. Tehetségére a börtönigazgató is felfigyelt, és megkérte, rajzoljon le egy golfpályát.

Golf? Semmit nem tudok a golfról. Megrajzolom, de kérem, adjon egy kis időt. A cellatársam azt mondta, sokkal több ilyen témájú képet kellene festenem, amire csak annyit mondtam: a pokolba is, dehogy! Aztán odadobott mellém néhány számot a Golf Digest magazinból, én meg elkezdtem a pályákat rajzolni, és ha egyszer elkezdtem, alig tudtam abbahagyni

– mesélt első alkotásai születéséről Dixon a The Guardian nevű lapnak.

Képeinek nagy sikere lett, ügye újra előkerült, és 27 év után bebizonyosodott az ártatlansága. Szabadulása után Dixon kitüntetést kapott a Vatikántól, és az egyik profi golfozó, Jack Nicklaus a személyiségét Nelson Mandela személyiségéhez hasonlította. Dixon folytatta művészetét, festményei golfpályákról kiállítások állandói látványosságai lettek, sőt, Michelle Obama, a korábbi amerikai elnök Barack Obama felesége is vásárolt egy alkotást Dixontól, amelyet a férjének ajándékozott.

Dixon azóta többek mellett találkozott már a sportági legenda Tiger Woodsszal, akinek még a 2019-es Masters-torna előtt mondta, hogy megnyeri a versenyt. Dixon kiemelte: a klasszis golfozó már ismerte a történetét, mielőtt találkoztak volna. Azóta már az 53 éves férfi az Egyesült Államok legtöbb, ikonikus golfpályáját személyesen is bejárta, és vendége volt a World Tour dubaji állomásának is.

Dixon mindössze öt perc sétára lakik az Augusta Nemzeti Golf Klubtól, ahol április elején rendezik az idei US Masters tornát. A megméretésre a sportág legjobbjai érkeznek, de egyiküknek sincs olyan különleges története, mint a több évtizedet a rácsok mögött töltő művésznek. Természetesen nem létezik olyan dolog, ami kárpótolná a 27 elvesztegetett évet Dixon életéből, aki a történtek ellenére életvidám személyiségnek vallja magát.

Soha nem emésztett fel a harag, nem olyan a természetem. Mérges voltam azokra, akik ezt tették velem, de mindvégig olyan emberek között voltam a börtönben, akik még nálam is mérgesebbek voltak. A rácsok mögött töltött évek alatt is tudtam mosolyogni, nem engedtem, hogy a börtönévek megváltoztassák az embert, aki én vagyok. Hová vezetett volna a keserűség és a harag? Akkor csak egy megkeseredett, szerencsétlen ember lennék. Hiszek abban, hogy az élet nehézségeivel fel kell venni a harcot, és motivációként használni

– zárta gondolatait Dixon.

 (Borítókép: Getty Images)