Kisbéren ünnepélyesen megkoszorúzták a 150 éve született Kisbér, az egyetlen olyan magyar ló szobrát, amely megnyerte a híres epsomi derbit, a lósport Wimbledonját. Bemutatjuk a fénykorában verhetetlen és gazdáinak vagyont nyerő csodalovat, a Kincsem előtt egy évvel született négylábú zsenit.
Pénteken ünnepli a magyar lovastársadalom minden idők egyik – Kincsem és Imperiál mellett, de inkább előtt – legsikeresebb és legnagyobb nemzetközi hírnévnek örvendő klasszisa, Kisbér születésének százötvenedik évfordulóját. Kisbér szobra a város főterén áll, szemben az egykori ménesparancsnoki épülettel, a Kiskastéllyal, melyben ma helytörténeti gyűjtemény várja az érdeklődőket. A másfél évszázados évforduló alkalmából Prutkai Zoltán Európa-bajnok akadálylovas is megkoszorúzta az emlékművet. Prutkai úr az Europameisterschaft Für Lendlichen Reiter győztes csapatában egy kisbéri félvér lóval, Galgóczyval öregbítette a fajta hírnevét Salzburgban 1967-ben.
Koszorúzott továbbá Száraz György, a Magyar Lovaregylet elnöke, Nieselberger Róbert, az Angol Magyar Lovastörténeti Egyesület elnöke, Brenyó Tamás a Méneskari lovastisztek leszármazottai nevében, Sinkovits Zoltán, a város polgármestere, valamint Dallos Gyula 25-szörös magyar díjlovaglóbajnok, aki életének első versenyét szintén egy kisbéri félvér lóval, Aranyálommal nyerte. A jeles sportember a honvédelmi miniszter miniszteri biztosaként dolgozik napjainkban.
No de ki is volt Kisbér, a csodaló, akiről korábban az Index már terjedelmes riportban emlékezett meg? Az epsomi derbi bajnokát Brenyó József szakíró, A Kisbéri Ménes története – A kisbéri-félvér ló sorsa című könyv társszerzője mutatja be lapunk olvasóinak.
1873. április 28-án Kisbéren a Magyar Királyi Állami Ménesben Mineral-Colt néven egy pej méncsikó jött a világra. Akkoriban ez mindennapos esetnek számított, tucatjával születtek a jobbnál jobb versenylovak a dunántúli kisvárosban. Egy évvel korábban, 1872-ben elletett ugyanitt, ugyanattól a kancától egy sárga méncsikó, akit még Hadvezérként anyakönyveztek az ellési naplóban, viszont miután új gazdára talált a kisbéri éves csikóárverésen, gazdája átkeresztelte Schwindlerre. Mineral fiaira szerencsét hozott ez a hajók esetében kimondottan tiltott trükk. A későbbiekben Kalandor névre visszamagyarosított versenyló megnyerte Berlinben az Union-Rennent, majd 1875-ben Hamburgban a Norddeutsches Derbyben holtversenyben első lett.
Szóval abban az időben gyakori volt a névváltás a lovaknál. Például Morgan, a híres versenyló fiát egyéves korában Petőfire keresztelte báró Königswarter Hermann, nem kis felháborodást okozva ezzel. Königswarter egy nemes gesztussal nagyobb pénzösszeget ajánlott fel a Petőfi Társaságnak, és a ló nevét Pardonra változtatta. Pardon nagyszerű versenyző lett így is, Király-díjat és Osztrák Derbyt is nyert. Na de ne szaladjunk annyira előre az időben!
A 150 éve született kiscsikót eleinte csak Mineral-Coltnak hívtak, majd új gazdája talál neki valami kedvére való megszólítást. Sejteni lehetett, hogy tülekedni fognak érte a módos vásárlók, mivel apja az a Buccaneer volt, amelyet mérföldes távon korának leggyorsabb versenylovaként jegyeztek Angliában, s akinek egy csikóját, Lady Patronesst pár évvel korábban megvásárolták a Baltazzi fivérek, és e ló kétévesen már igen jó formát mutatott. 1874-ben aztán az Osztrák Derbyt is megnyerte.
Szóval Baltazzi Sándor úr, ahogyan őt a korabeli sajtó nevezte, testvérével, Arisztiddel 1874. május 27-én ellátogatott Kisbérre, és a jónevű Buccaneer után Mineraltól született egyéves méncsikót 5160 forintért megvásárolták. A görög származású világfiakról annyit érdemes megemlíteni, hogy hatalmas vagyon felett rendelkeztek, és a társasági élet közkedvelt figuráiként nagyvilági életet éltek. Baltazzi Arisztid alapította napajedlai birtokán a későbbiekben világhírnévre szert tevő ménest, és hosszú ideig volt az Osztrák Jockey Club elnöke, amely 1866. december 28-án gróf Esterházy Miklós javaslatára alakult meg. Bécsben az első futamot a kiegyezés évében, 1867. május 23-án, az első Osztrák–Magyar Derbyt pedig május 21-én futották.
No de érdemes egy pillanatra megállni és szemügyre venni, mekkora reálértéke volt 5160 forintnak, illetve miért nem kerek számú összeg lett az árverési licit vége. A választ a kor pénzrendszere adja meg. A papírbankók és a váltók helyett az üzleti életben ekkor még preferálták a forgalmi aranyérmeket. A legkisebbek és legkedveltebbek a 10 frank 4 forintos, 3,2 grammos, 900-as tisztaságú körmöci aranyak voltak. Az érme egyik oldalán a fiatal Ferenc József arcképe, míg a másikon a Szent Korona és az egyesített országcímer szerepelt. Ebből az érméből 1290 darabot kellett leszurkolni vételárként. Súlyra sem csekélység, egész pontosan 4128 gramm arany, bő 4 kiló. Összehasonlítási alap, hogy egy hold – 1600 négyszögöl – sovány szántó ára 10 aranykorona – szintén 3,2 gramm arany – volt majd 20 évvel később. Tehát ezért az összegért már földbirtokot lehetett venni.
De térjünk vissza Mineral-Colthoz, akit a Baltazziak Kisbérről angliai tréningbe szállíttattak a jó hírű Hayhoe tréner istállójába. A ló kétéves korára szépen kifejlődött, amit a korabeli angol tudósító így ír le a The Sportsman hasábjain: „A Mineral mén jel nélküli, nemes küllemű, 168 cm magas telivér. Száraz, nemes feje, izmos, de nem túlterhelt nyaka van. A lapockák hosszúak és hibátlan fekvésűek, a felső comb (ma ezt felkarnak hívjuk) hosszú, a térd (ma: lábtő) széles és jól alakult. A szárcsont rövid, erős, az inak szárazak, a csüdök kifogástalanok, a paták jók. A mén kötése korrekt, háta feltűnően erős, csípője széles és fara izmolt. Az egyetlen hiba, melyet küllemén felfedezhetünk: elől kissé szűken áll.”
A kisbéri csikó 1875-ben csak a negyedik startja után veszítette el nyeretlenségét. Ősszel Newmarketben a Dewhurst Plate-ben a kétévesek egyik legjelentősebb futamát igen jó társaságot maga mögött hagyva nyerte meg. Ez volt a jel és a bizonyosság klasszisára. Ezzel a győzelmével a még mindig csak Mineral-Colt nevet viselő mént az angol szakmai közvélemény is a legjobb esélyű lónak ítélte, és nagy összegekkel fogadta a derbire. Sajnos hamar kiderült, hogy csánkjai gondos odafigyelést igényelnek. A mén igen jól telelt, lelkiismeretes trénere külön kijelölte a gyepen azt a részt, ahol a legrugalmasabb, legpuhább volt a talaj. Így a nagy reménység a sérülés kockázata nélkül végezhette a napi galoppmunkát. Ez az alapos és minden részletre odafigyelő felkészítés végül meghozta gyümölcsét.
A Baltazziak a kor egyik legjobb, legmegbízhatóbb lovasát, Maidment kérték fel a versenyre, és minden mozgatható pénzüket feltették lovukra. Elérkezett a várva várt derbinap, 1876. május 31-én az epsomi halmokon futották a jeles versenyt. A tizenöt fős mezőnyben Mineral-Colt már régen nem látott gyönyörű, könnyű stílusban öt hosszal győzött. Lefutási ideje 2 perc 44 másodperc volt.
A lovak lenyergelése után, miközben a lovasokat visszamázsálták, a második helyezett Forerunner tulajdonosa, Mr. A. Peck, valamint a harmadik helyezett Julius Caesar tulajdonosa, Mr. R. Peck óvást emelt, mert a lenyergelésnél észrevették, hogy a mén nyereghelyén a magyar korona és alatta a KB monogram van besütve, a ló a Kisbéri Ménes jelét viseli. Abban reménykedtek, hogy ez a jelzés a mén azonosítását igazoló okmányban nem szerepel. A stewardok az óvás megítélését elhalasztották, mert az eredeti okmányok Londonban, a Jockey Club titkárságán voltak. A bukmékerek erre föl visszatartották a nyeremények kifizetését.
Rous admirális, az angol versenyélet jelentős személyisége viszont igazolta az okmányokat, és a stewardok elutasították az óvást. Alexander Baltazzi a siker után írta meg levelét az angol versenytitkárságnak, hogy győztes ménjét szülőhelyéről Kisbérnek nevezi el.
Ezt írták kissé fanyalogva a versenyről az angol lapok. A The Daily Telegraph és a Times szerint a győzelem nagyszerű volt. Az utóbbi lap írja: „Az idei versenyen sokkal jobb lovak jelentek meg, mint két vagy három év óta. (…) S minő győzelem volt ez, mondja Hotspur, a Daily Telegraph ismeretes szakértő reportere. »Kisbér a távoszlopnál már megverte az egész mezőnyt.« A Times plane két distance-ot emleget, s hozzáteszi: »Pedig Mr. Peck két lova: Forerunner és Julius Caesar úgy futottak, hogy akár öt derbit megnyerjenek.« Petrarchról is azt állítják, hogy ötnegyed mértföldig oly nagyszerűen futott, miszerint ha még tovább ki tudja tartani - akkor nem Kisbér nyer!”
Ezután került sor az újabb világra szóló győzelemre! Kisbér már esélyesként érkezett Párizsba, és a Grand Prix de Paris háromezer méteres távján, kora legmagasabb díjazású versenyében fölényesen utasította maga mögé tíz ellenfelét. Ez a kettős győzelem előtte csak a francia Gladiateurnek sikerült, és utána az azt követő évtizedek során is csak mindössze négy versenylónak. Érdekesség, hogy Gladiateur volt az első, nem Angliában született versenyló, amelynek sikerült az angol derbi kék szalagját elnyernie. Anglia ezután a francia siker után gyászba öltözött. Kisbér az angol derbi történetében másodikként nyert nem szigetországi lóként Epsomban. Az ő győzelme már nem rázta meg annyira a ködös Albiont.
Tulajdonosai nagy reményeket fűztek a ló további versenyeztetéséhez, de gyenge csánkjai nem bírták a további felkészüléssel járó igénybevételt. Ősszel Doncasterben lépett pályára utoljára Kisbér a St. Legerben. Ebben a versenyben a nyerő Petrarch, Wild Tommy és Julius Caesar mögött csak negyedikként ért célba. Mindennek tudatában a Baltazzi testvérek a ló fizikai épségét szem előtt tartva visszaléptették a további versenyekből.
Kisbért a newmarketi Park Paddock ménesben állították fel, itt kezdte meg fedezőméni tevékenységét 1877-ben. Sajnos nem sikerült klasszikus nyerőket nemzenie, talán nem a megfelelő kancákat kapta. Innen Baltazzi Arisztid időközben megalapított napajedlai ménesébe kerül, de itt sem marad sokáig. Tulajdonosa 1888-ban viszonylag alacsony áron, ötvenezer forintért a németeknek adja el, a Harzburgi Ménesben állítják fel. Az itteniek nagyon megbecsülték, ennek megfelelően kiváló kancákat küldenek hozzá, amit Kisbér jó örökítőként meg is hálál, 1892-ben champion apamén lesz Németországban. Sok jó ló született utána Németországban, köztük három hamburgi derbigyőztes is.
A magyar lóversenyzésben és -tenyésztésben ezután sorjázó jobbnál jobb eredmények persze nem csupán a sors kegyéből származtak, hanem két emberöltő kemény versenyszervezői és tenyésztői munka gyümölcse érett be. Ötven évvel azután, hogy Széchenyi 1822. január 14-én Bécsben a lóversenyzés érdekében értekezletet tartott, érkezett Kisbérre Kincsem apja, Cambuscan, illetve ötven évvel az első, Pozsonyban megrendezett lófuttatásunk után, 1876-ban tette világhírűvé Mineral-Colt Kisbért, ezt a kis, dunántúli városkát és annak mára már csak emlékeiben élő ménesét. És ugyanebben az évben lépett Kincsem a lóversenyzés világszínpadára, a zöld gyepre, hogy mindenkit elámítva megkezdhesse szédítő és mindmáig megismételhetetlennek tűnő pályafutását.
(Borítókép: Brenyó József)