Lichtenberger Attila, az előző Kékszalagon harmadik helyezett, idén is a favoritok közé sorolt Prospex-Delta Sailing Team csapatvezetője az Indexnek elmondta: az aktuális verseny után azonnal főszerepet kap az eredményük és a teljesítményük kiértékelése, a hivatalos díjátadón, a banketten pedig már a rákövetkező évről is sokat beszélgetnek. Esetükben a nagy újragondolás azonban a 2021-es Kékszalag után kezdődött meg, akkor döntöttek a komolyabb technikai változtatás mellett.
Bár arról valójában már a több hónapos felkészülés során sorra születtek az ötletek, hiszen az eredménytől függetlenül – a rend kedvéért, 2021-ben ötödikként végeztek – látták, érezték, hogy muszáj lesz fejleszteniük a hajót. Ennek következtében léphettek 2022-ben a dobogó alsó fokára.
„Tavaly a verseny után rövid szabadságot tartottunk, de a versenyen szerzett érzéseket gondolat formájában mindenki elvitte magával. A további fejlesztésekre vonatkozóan augusztus elején kértünk árkalkulációkat, majd a hónap közepén, végén találkozott a csapat, és a beérkezett ajánlatok ismeretében megfogalmaztuk a konkrét feladatokat. Azt kell ilyenkor mérlegre tenni egyrészt, hogy mit bír el a büdzsé a következő szezonra, másrészt arról kell döntést hoznunk, hogy a fejlesztéseket illetően ár-érték arányban melyikből profitálunk a legtöbbet. Ott az ár mellett azt kell figyelembe venni, hogy a hajó mozgását illetően mit nyerünk vele. Aztán szeptemberre meghozzuk a döntést, hogy melyik irányvonalon induljunk el.”
A hajót ilyenkor általában már szétszedik, és az őszi-téli hónapokra hangárba helyezik. Tavaly azonban megcsúszott a terv, így lerövidült a hajó téli álma.
Új-zélandi vitorlafejlesztővel voltunk kapcsolatban, és mindketten preferáltunk egy személyes találkozót, amire viszont csak októberben volt lehetőség.
„Jó dolog az internetes kapcsolat, hogy a világ túlsó felén lévő céggel is meglegyen adott esetben a munkakapcsolatunk, plusz a koronavírus-járvány egy lapáttal fel is gyorsította ezt a folyamatot. De azért ettől függetlenül mi nagyon hiszünk a személyes találkozások és tesztelés erejében. Így lehet igazán egymásra hangolódniuk a partnereknek, a szolgáltatónak és az ügyfélnek, utána egyszerűbb, mégis mélyebb, így gördülékenyebb már a munka. És ilyenkor jöhet egy ötlet akár tőlünk, akár a messziről jött partnertől, amire először nem is gondoltunk, de a teszt és a kommunikáció során felmerül.”
Az új-zélandi cég (Doyle Sails) amúgy sportági elismertségének köszönhetően európai szervizközponttal is rendelkezik, hiszen nemcsak tengeri, hanem tavi versenyekre is terveznek vitorlákat. A Prospex-Delta számára pedig büszkeség, hogy céges anyagaikban már a kiemelt partnereik között említik.
A csapat tagjai az újabb vízre szállásig egyéni edzésterv alapján tartják meg a fizikai kondíciójukat: futnak, kerékpároznak, illetve konditeremben hangolnak a következő szezonra. Miután gyerekkoruk óta vitorláznak, pontosan tudják, hogy mit jelent a szárazföldi felkészülés.
Bár nem jellemző, de volt rá példa, hogy a legénységből valaki mégsem fordított erre kellő energiát, így ezért a szezonban aztán rá már nem is számítottak.
Persze személycserék ettől függetlenül is történnek. Előfordult, hogy valaki munkahelye miatt nem tudta folytatni a csapattal – az Egyesült Államokban jutott álláslehetőséghez –, vagy a felkészülést már nem tudta összeegyeztetni a családi programokkal. A tavalyihoz képest a 2023-as csapatban egy személycsere történt: erről a csapat két vezetője, Lichtenberger Attila és Kaiser Kristóf közösen döntött, utóbbi – egyben a hajó kormányosa – szakmai érvekkel megtámogatott javaslata alapján.
Nagyon szűk körből lehet válogatni ilyenkor, hogy kivel pótoljuk a távozót, akinek megvan ehhez a kellő tapasztalata. Heteket, de inkább hónapokat igényel, hogy megtaláljuk a végső megoldást a tavaszi edzések előtt, amikor az időjárás úgy alakul, hogy már vízre tudunk menni.
„Februárban a kormányosunk összeállítja a versenyprogramunkat, illetve az edzéseinket. Utóbbi alapvetően minden hétvégénket érinti, amikor plusz munkaszüneti nap jön hozzá, akkor azt is. Illetve alkalmanként csinálunk pár napos tábort. Ezt aztán megküldi a legénység tagjainak, így bő egy hónappal korábban már mindenki tudja, hogy március végétől hogyan és miként tervezzen a versenyidényre.”
„Idén előrébb tartottunk a fejlesztésekkel, mint tavaly, így nem kellett annyit várni az új technikákra és azokat aztán vízen tesztelni. Ennek következtében sokkal többet kísérletezhettünk az ötleteinkkel, és tudtunk gyakorolni, utóbbi ugye mindennek az alapja. Mostanra megtaláltuk mindenki és minden technika helyét a hajón, megvannak a beállításaink. Egyértelműen előrébb járunk, mint az előző évben, sőt kormányosunk elmondása szerint 2–3 éve érezte ennyire egységben a csapatot és a hajót. Ettől függetlenül az utolsó edzéseket, azok utolsó óráit is kihasználjuk, mert a maximumra törekszünk.”
A szezon első felének tapasztalata alapján a kis, gyenge szélben érzik igazán jónak a hajót és a technikát, a közepes és erős szeles időjárás esetén azonban még akad tennivalójuk, hogy felvegyék a versenyt nagy riválisaikkal.
Apropó riválisok: a csapatok a parton és a vízen is szemmel tartják ellenfeleiket, ki mit fejleszt, milyen változást eszközöl a legénységben, illetve miként teljesítenek edzéseken és versenyeken.
Nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy megállapítsuk, minden nagy csapat sokat fejlődött. Többen komoly fejlesztésen estek át, mások pedig, mint mi is, a korábbi fejlesztéseik után éreztek rá még inkább a hajójukra. Közeledtek egymáshoz a mezőny tagjai, szűkült a távolság közöttük, éppen ezért a Kékszalagon nagyon szoros küzdelemre van kilátás, hiszen mindenki arra törekszik, hogy kihozza magából és a hajójából a maximumot.
A csapatvezető kiemelte: a Kékszalagon az időjárás is mindig komoly szerephez jut, így természetesen folyamatosan figyelik az ezzel kapcsolatos előrejelzéseket, a rajthoz közeledve egyre komolyabban.
„Egy héttel a Kékszalag előtt már lehet érdemben számolgatni is vele, 2–3 nappal a rajt előtt pedig hiszünk is abban, hogy valóban ilyen időjárásra és szélre számíthatunk. De váratlan még akkor is történhet. Pár éve a rajt előtti éjjel óriási vihar volt, csomó hajót tönkretett, és nem sokkal a start előtt a szervezők azon gondolkodtak, hogy pár órával elhalasztják az indulást. Aztán maradt minden az eredeti terveknek megfelelően, és jött erre egy olyan szélcsend, hogy teljesen beragadt a mezőny a rajtba.”
„Idén a rajthoz közeledve előbb nagyon gyenge, 2–3 csomós szelet jósoltak, ami jó hosszú versenyt sejtetett, mármint az időeredményeket tekintve. Viszont ahogy közeledünk hozzá, az előrejelzések már ennél nagyobbat jeleznek. Bár még mindig nem olyan erősségűt, hogy megdől majd a rekord.
A hajók azonban minden szélre felkészültek, hiszen a táv hosszú, légvonalban 155 kilométer, ilyen távolságban tényleg bármilyen szél lehet, ahogyan lenni is szokott.
Itt jön képbe a csapat taktikusa, aki ugye nem is feltétlen már az adott szélre reagál, hanem különböző jelekből képes 2–3 órára előre tervezni, amire óriási szükség van.”
Lichtenberger Attila kihangsúlyozta: ehhez persze elengedhetetlen a Balaton ismerete, ami nem napok vagy hetek rutinja, sokkal inkább éveké.
„Ez egy olyan csapatjáték, amelyben minden pillanatban mindenkitől a maximális koncentrációra és erőbedobásra van szükség, a kormányostól kezdve a taktikuson át a vitorlakezelőkig. És miközben a feladatukra figyelnek teljes erőbedobással, nem feledkezhetnek meg a hidratálásról. Amikor szomjas vagy éhes az ember, az már késő, hiszen mindez erősen kihat a fókuszra. Márpedig egy ilyen hosszú versenyen ennek akár döntő jelentősége is lehet, egyenlő erők küzdelméből az kerülhet ki jobban, aki a végét jobban bírja erővel és sok órás megfeszített munka után még a hajrában képes meghozni a helyes döntéseket.”
„A cél számunkra is a győzelem, különben ki sem mennénk a vízre. Tisztában vagyunk persze azzal, hogy milyen szélviszonyoknál az erőviszonyok ismeretében hol a helyünk a mezőnyben.
De akkor is megyünk és tesszük a dolgunkat, ha esetleg a széljárás mások számára kedvezőbb, mint nekünk, mert egy Kékszalagon aztán hatványozottan igaz az a sportági állítás, ami bármelyik hosszabb vitorlásversenyre érvényes, hogy bárkivel bármikor bárhol bármi megtörténhet.
Márpedig, ha úgy alakul a verseny, hogy jön egy taktikai vagy technikai hiba a mezőnyben, esetleg egy szélcsendben összejönnek a riválisok és újra indul a számláló, akkor mi ott akarunk lenni abban a körben.”
Volt olyan 18 órás Kékszalag, hogy lényegében háromszor–négyszer indult újra a küzdelem az időjárási körülmények miatt. Az utolsóra már közvetlen a hajrában, a 17. óra után, Tihany közelében került sor. Így ami addig történt, ki vezetett, ki milyen hátránnyal érkezett, semmit nem jelentett. Mindaz, ami addig történt, a lényegét tekintve ment a kukába...”
A csapatvezető arról is beszélt, hogy a háttérmunkát illetően sincs holtidejük.
„Folyamatosan egyeztetünk a támogatókkal, szponzorokkal, keressük az új megoldásokat, amiket mindig sok körös egyeztetés előz meg, és bizony nem könnyű ezeket ősszel lezárni. Márpedig a fejlesztéshez elengedhetetlen, hogy biztos büdzsével tudjunk tervezni.
Gyakran előfordul azonban, hogy ezek a megállapodások egy évre születnek, illetve egy támogatói szerződést csak februárban, márciusban tudunk aláírni. Ami még mindig jobb persze, mintha nem lenne, de az üzleti stratégiánkat megnehezíti.
Márpedig a sportág csúcsán, ahol a hazai viszonyok között mi is vagyunk, csak állandó fejlesztésekkel, innovációval tudjuk megtartani a pozíciónkat, vagy adott esetben előrébb lépni.”
„Csak egy példa. Nagy figyelmet fordítunk a csapat egységes, kulturált kinézetére, illetve, hogy a szponzorfeliratokkal ellátott egyenpólókkal a támogatóinknak is kedveskedjünk. Ők ezeket majd különböző céges kampányaik során használják fel. Igen ám, de egy ilyen egyedi póló megtervezése, a szükséges logók elhelyezése egyedi tervezést is igényel, a legyártását több hónapra és darabszámra pedig közel 1000-re vállalják. A szponzorlógók elhelyezése önmagában sem egyszerű kihívás, hogy jól nézzen ki és közben minden támogató tetszését elnyerje. De a hosszas gyártási folyamat miatt nagyon érzékeny kérdés is lehet, ha a szponzori megállapodás csak tél végére születik meg. Amikor a rendelést már ősszel le kellene adni, a tervekkel pedig még az előtt kell végezni.”
Az Index.hu csütörtökön 9 órától élő szöveges közvetítéssel, majd a verseny végén összefoglalóval és képgalériával is beszámol az 55. Kékszalagon történtekről.
(Ez egy támogatott szerkesztőségi tartalom.)
(Borítókép: A Prospex-Delta csapata a Fehérszalagon. Fotó: Prospex-Delta)