Európa legrégebbi és leghosszabb tókerülő vitorlásversenyén, a Kékszalagon idén az abszolút rekord mellett számos további csúcs is megdőlt, például a 155 kilométeres távot teljesítők aránya a rajthoz állókhoz képest. Miközben a legendás Nemere II elmaradt egyéni csúcsától, a fair play-díjat is begyűjtő Principessa egy órát faragott az egytestűek rekordjából.
Az 55. Kékszalag Raiffeisen Nagydíjon az MLS Raiffeisen Fifty-Fifty (kormányos: Józsa Márton) egyrészt megvédte címét, másrészt tavaly elért 7 óra 13 perc 21 másodperces abszolút rekordját 5 óra 3 perc 56 másodpercre javította. Józsa Márton szerint „ha nem lett volna egy-két leállás, mint például Siófoknál, akkor a korábban jelzett négy és fél órás befutási idő sem lett volna lehetetlen”. Elmondása szerint „van még min javítaniuk”.
A jövőt illetően mindenképpen bizakodásra adhat okot számukra pluszban, hogy hajójukra a további súlycsökkentés érdekében új árbócokat szerelnek fel majd fel. Erre az átszerelésre idén kissé megkésve került sor, és így végül a versenyre nem is kockáztattak. Inkább visszatértek a régihez. Jövőre viszont már azzal terveznek, így aztán még gyorsabbak lehetnek.
Érdekesség, hogy a tavalyi rekord alatt további 11 hajó ért be, a nevezett 13 katamarán közül ez csak egyetlen egységnek nem jött össze.
Az élboly lényegében 28-30 km/órás átlagsebességgel haladt a verseny során, ami a tavi túravitorlás-versenyzésben igen gyors tempónak számít, még a sebességre optimalizált katamaránoknál is.
A szervezők közlése alapján az idei Kékszalagra végül 515 hajó nevezett be, közülük majdnem 500 ért el értékelhető eredményt. A verseny utolsó, 498. befutója a Soleil (kormányos: Juhász László) volt, amely 29 óra 34 perc 55 másodperc alatt tette meg a Balatonfüred – Balatonkenese – Siófok – Keszthely – Balatonfüred távolságot.
Ez egyben azt is jelenti, hogy a befutási arány 97 százalékos volt az idén, ami szinte példa nélküli eredmény!
Legalábbis a Kékszalag hitelesen visszakövethető adatai szerint. 2018 óta például a befutási arány 49–88 százalékos volt. A versenyen idén elinduló 29 hajóosztályban szintén rekordidők születtek, a kiváló széljárásnak köszönhetően így nemcsak az abszolút csúcs dőlt meg tehát.
Jól mutatja az idei kedvező szélviszonyokat, hogy az elmúlt öt év versenyeit nézve például 2019-ben az értékelhető eredménnyel záró hajók több mint fele még a vízen volt, amikor idén a sort záró Soleil ezúttal már áthaladt a balatonfüredi célvonalon.
A sportszerűség jegyében az 500 ezer forintos pénzjutalommal járó KPMG Fair Play Díjat a Principessa (kormányos: Oroszlán Péter) legénysége kapta.
A hajó 8 óra 59 perces eredménnyel nemcsak a klasszikus egytestűek mezőnyében végzett elsőként – összetettben ez a katamaránok mögött a 14. helyhez volt elég –, hanem a verseny első szakaszán, a balatonkenesei bójajel előtt segítséget nyújtott legnagyobb ellenfelének, a Rafficának (kormányos: Király Zsolt). Utóbbi hajó ugyanis felborult, és a Principessa kormányosa úgy döntött, hogy két kísérőmotorosukból az egyiket odaküldi. Azzal, hogy a Principessa azonnal hozzáértő, a Libera hajótípus mentésében gyakorlott segítséget nyújtott a Raffica számára, kiemelkedően sportszerű cselekedetet hajtott végre.
Oroszlán Péter az Indexnek elmondta: a kenesei jelig fej-fej mellett haladtak a hozzájuk hasonló műszaki paraméterekkel bíró, a külső, laikus szemlélő számára velük teljesen egyforma Rafficával, fordulni azonban kicsivel riválisuk előtt tudtak. A kisebb előny nyugtázása mellett éppen újra egyenesbe hozták már a hajójukat, és a vitorláikkal foglalatoskodtak, amikor maguk mögé pillantva azt látták, hogy ellenfelük már beborult a vízbe.
Az egyik kísérő motorosunkat azonnal odaküldtük, és ha tőle olyan visszajelzést kapunk, hogy szükség van ránk is a mentésnél, akkor mi is leállunk, és visszamegyünk. Szerencsére kezelhető volt a dolog, érkezett segítség mástól is, személyi sérülés pedig nem történt. Kritikus rész a kenesei bójajel, sokan a vízről néznek minket, nagyon rá kell készülnünk a fordulóra. A folytatásra kis túlzással vetélytárs nélkül maradtunk, mert a mi kategóriánkban ugyan több hajó indult, de az erőviszonyok ismeretében a győzelmet már mi ketten, egymás között meccseljük le.
A Principessa kormányosa kiemelte: a céljukat, hogy még világosban érjenek be, a rajt kétórás csúsztatása rövid időre kérdőjelessé tette ugyan, ám a kedvező széljárás nemcsak ebben volt a segítségükre.
„Végül meglett a befutónk világosban, és mindezt nemcsak egyéni rekorddal teljesítettük, hanem az egytestűek között is sikerült csúcsot javítanunk! A Raffica még 2014-ből tartotta 9 óra 56 perc 46 másodperccel, ezen majdnem egy órát tudtunk hozni! Fél óra talán még a mi hajónkban is maradt, mert a szél erőssége gyakran változott, márpedig a vitorla megfelelő, pont ideális méretre történő állításának nagy szerepe van. Tíz másodpercenként viszont képtelenség erre reagálni. Azt a beállítást kell ilyenkor megtalálnunk, amellyel egyrészt elérhetünk egy állandó, az adott körülmények között legnagyobb sebességet, másrészt közben nem borulunk be.”
„plusz pár percet aztán igénybe vett a legénység egyik tagjának begyűjtése, miután egy technikai malőr miatt a vízbe esett. elszakadt a trapéza...”
„Nem ez volt az első ilyen esetünk, ami bár nem túl sűrűn, de pár évente azért előfordul. Külön persze nem készülünk, gyakorlunk rá, a hajón éppen elég vitorlástapasztalattal rendelkezik mindenki, hogy rutinmanőverek sorozatával ezt korrigálni tudjuk. Igaz, még így is rendkívül összehangolt és fegyelmezett munkát kíván a tizenhatos legénység minden tagjától. A szabályok szerint ugyanis ilyenkor a mentésnél nem vehetünk igénybe külső segítséget, márpedig a motorossal lényegesen könnyebb lenne a kiemelés, mint hajóval visszamenni érte, és újra nekiindulni a távnak.”
A keszthelyi fordulóhoz érve már nemcsak az fogalmazódott meg bennük, hogy „színvonalasan körbevitorlázzák a tavat” és még világosban érjenek oda a balatonfüredi mólóhoz, hanem a rekorddöntés is elérhetővé vált számukra. Már amennyiben a szélviszonyok és szélerősségek nem változnak döntően a hátralévő távon. Nos, nem változtak, így mostantól övék az egytestűek rekordja!
„Az utóbbi évek sorozatos hányattatásai után ez különösen jól jött számunkra. Főként a tavalyi évünk sikerült rosszul, amikor a hajónk leégett, miután a téli, szárazföldi tárolásra szolgáló helységben elektromos zárlat miatt tűz ütött ki. Az alkatrészeink szinte teljesen megsemmisültek, egy ideig még a csapat léte és folytatása is kérdőjelessé vált... A 2022-es Kékszalagon is csak nagy sportági összefogással, a szövetség, barátok és szponzorok komoly támogatásával, részünkről pedig rengeteg munkával tudtunk elindulni. De így is csak az utolsó pillanatban készültünk el, más versenyen már nem is indulhattunk. Így azonban még nagyon nyers volt az egész, persze, nem is lehetett volna más... Mostanra azonban szerencsére már kellően összeért rajta minden, miként a csapat is a hajóval.”
A mezőnyben ezúttal is ott vitorlázott a balatoni hajók talán legnagyobb legendája, a Nemere. Illetve az eredeti tervekkel megegyező formában felújított, és 2000 nyarán vízre bocsátott, immár Nemere II névre keresztelt utód. Közeledtére és elhaladtára a mai napig felkapják a fejüket úgy a vízen lévő sporttársak, mint a parton szemlélődő, a vitorlázáshoz kevésbé értők.
A Nemere II 1955-ös, 10 óra 40 perces rekordját 57 éven át nem tudták túlszárnyalni, majd jött a katamarán-korszak, és 2012-ben a Fifty-Fifty 10 óra 34 perc 15 másodperccel új dimenziót nyitott az abszolút rekordok számára. Ettől függetlenül az élet nem állt meg, csupán az erőviszonyok rendeződtek át. A Nemere II idén 12 óra 48 perc és 33 másodperc alatt teljesítette a rohanást.
Ezzel kategóriájában a negyedik helyen végzett a 11 óra 29 perc 57 másodperccel győztes Lillafüred (k: Gál András Levente), valamint a Sirocco (k: Cittel Lajos) és a Kishamis (k: Hrehuss György) mögött.
Hogy az 1955-ös rekord milyen komoly eredmény mind a mai napig, azt jól jelzi, hogy az idén 15. helyezett Lisa (k: Nagy Dániel Balázs) már a mostani, kedvező körülmények között sem tudott jobb időt menni (10:42:44 ó), azt az őt követő két rivális, a Szamuráj Jack (k: Takács Péter) és a Gardazzurra (k: Simó Béla) társaságában megközelítette csupán.
Láng Róbert, a Nemere II kormányosa lapunknak elmondta: a közepes, egyszerű és egyenletes szélben jól vitorláztak, de a hajó egyéni rekordjának megdöntéséhez változatlanul arra az erős szélre várnak, ami 1955-ben is fújt.
„Nem kellett cirkálnunk, taktikáznunk, az ilyen szempontból kedvező szélnek köszönhetően mi is direkten tudtunk haladni végig. Talán a reggeli, még erősebb szél volt olyan, ami hasonlított kicsit az 1955-ös viszonyokhoz, de miután a rajtot elcsúsztatták, a szél meg addigra gyengült, ez természetesen kihatott a mi sebességünkre is. A kora reggeli szélviszonyok mellett valószínű tudtunk volna valamit faragni a mostani időnkből, de talán még az a szél sem lett volna elég az egyéni rekordunk megdöntéséhez.”
A rajtnál velünk történt egy kisebb baleset. Mindenki igyekezett az északi parthoz közelebb elfoglalni a pozíciót a kedvezőbb szél miatt, de egy nehezebb testű, inkább az északi tengerre tervezett hajó akadályozott bennünket. Sőt, egy négyes ütközés egyik szenvedői alanyai voltunk... Ezért tízperces késéssel eredhettünk csak a mezőny után, és tudvalévő, hogy a frissített szelet az előrébb haladók kapják jobban, utánuk a többiek a maradékból gazdálkodhatnak...
Láng Róbert elmondta: idén nekik sem kellett taktikázniuk, nem volt szükség oldalváltásra, a futam nem volt bonyolult, lényegében a két fordulóval, Kenesénél és Keszthelynél megoldották a viadalt. Hozzátette: a hajrában volt ugyan két irányváltásuk, aztán nagyjából ezzel meg is voltak a befutóig. A rutinos kormányos ezért lóversenyhez hasonlította inkább az idei viadalt, mintsem vitorláshoz.
„De van ilyen is, és ez most pont egy ilyen volt... A mi hajónk áprilistól októberig vízen van, a szezonban szinten minden hétvégén indulunk valahol versenyen, plusz ismerőseinkkel szervezünk túrákat is. Illetve aki külsősként utóbbihoz hasonló céllal keres meg minket, az megtalál... A hajónk mai szemmel is pompás darab, ahogy találóan elnevezte egyszer az egyik ismerősöm, egy 18 méteres Stradivari. Persze ahhoz, hogy megszólaljon, illetve megmozduljon és haladjon legalább nyolc ember munkájára van szükség a hajón. Az pedig mindig az adott időjárási körülményektől függ elsősorban, hogy nyolc-tíz, de inkább kilenc-tíz fős legénység dolgozik rajta egy versenyen.”
A balatoni turizmus népszerűsítésében is komoly szerepet játszó versenyt rendező magyar szövetség az esemény támogatóival közösen számos vízi és parti programmal szervezte meg az egyhetes Kékszalag Fesztivált, amely július 1-jén, a Fehérszalaggal indult, és múlt szombaton a díjkiosztóval ért véget.
A programsorozatban számos esemény kötődött a Veszprém - Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa rendezvényhez. Az események közül kiemelkedett a balatonfüredi móló végén a tó történetét bemutató Privát Balaton fotókiállítás, amelyet a Lipták Gábor Városi Könyvtár állított össze.
(Borítókép: Nemere II / Láng Róbert)