Szenzáció és világrekord – többek között ezen jelzők használatával számolt be a nemzetközi sajtó a hírről, miszerint Kristin Harila és segítője, Tenjen serpa július végén felmásztak a világ második legmagasabb csúcsára, ezzel rekordidőt jelentő bő három hónap alatt feljutottak a világ mind a 14 nyolcezres hegycsúcsára. Természetesen egy laikus számára ez hatalmas teljesítmény, főleg annak ismeretében, hogy a köztudatban a hegymászás közel elérhetetlen, felfoghatatlan, szinte emberfeletti dolognak számít. A norvég korábbi élsportoló viszont pótlólagos oxigén és hegyi vezető serpák segítségével mászott, melynek tudatában rekordja sportszakmai értéke a nullával vetekszik. Elmagyarázzuk, miért.
Kristin Harila története igen érdekes, mivel július végén ő lett az első nő a hegymászás történetében, aki egy szezon alatt mind a 14 nyolcezres hegycsúcsot megmászta, méghozzá világrekordot jelentő idő alatt. A norvég hegymászó – aki igazából nem is hegymászó – korábban versenysportoló, egészen pontosan sífutó volt, de pályafutása során különösebb eredményeket nem ért el, nagyobb világversenyre sem sikerült kvalifikálnia. Így gondolta, inkább a hegymászásnak szenteli az életét, és fejébe vette, hogy rekordidő alatt teljesítse a 14 nyolcezres hegycsúcs megmászását.
Természetesen már az hatalmas dolog, hogy egyetlen nyolcezer méter feletti csúcsot elérjen az ember, nemhogy egy szezon alatt mind a 14-et – vélekedik a közvélemény. Ezt kihasználva kerekített Kristin Harila hatalmas szenzációt abból, hogy 92 nap alatt megmászta segítőjével az összes nyolcezer méter feletti hegycsúcsot. De ha utánanézünk, hogy milyen körülmények mellett, mekkora segítséggel és milyen stratégiával teljesítette elképesztő idővel ezen rekordot, úgy már teljesen más megvilágításban helyezhetjük el sportérték szempontjából tettét.
A norvég sífutó már tavaly is nekiveselkedett a rekorddöntésnek, de akkor még útját állta a bürokrácia, és az utolsó két csúcs megmászásának már nem kezdhetett hozzá a koronavírus-járvánnyal összefüggő beutazási szabályok miatt. Ezúttal viszont már semmi sem hátráltatta vagy lehetetlenítette el a küldetését, így 92 nap alatt – világrekordot jelentő gyorsasággal – mászta meg hegyi vezetőjével a világ 14 legmagasabb csúcsát. Tenjen „Lama” serpa tehát ugyanúgy teljesítette a rekordot.
Kristin Haril tettével arra szeretett volna rávilágítani, hogy a nők is képesek a legmagasabb csúcsok megmászására, és immár nem csak a férfiak sportága a hegymászás. Igen ám, viszont a norvég sportoló egyfolytában pótlólagos oxigénnel – és ami még ennél is fontosabb –, legalább két serpa segítségével mászott, de előfordult olyan is, hogy egyszerre nyolc férfi segítette őt útján. És akkor még a helikopterről nem is beszéltünk…
Pintér László a hegyek megszállottja. A Mozgásvilág magazin hegymászás rovatának szerkesztője, a húszezer feletti tagot számláló Hóhatár Facebook-csoport szerzője és az Eurosport kommentátora segít olvasóinknak eligazodni abban, hogyan helyezzük el a Kristin Harila által elért teljesítményt a hegymászás értékrendjébe.
„Rögtön az elején le kell szögeznünk, hogy Kristin Harila nem rendelkezik önálló hegymászó szakmai tudással és előélettel. Nyolc évig volt sífutó, de különösebb eredményt nem ért el, tehát nem volt sportága kiemelkedő szereplője, még országos szinten sem sikerült a legjobb 30 mezőnyébe beverekednie magát, egyetlen világkupaversenyen sem indulhatott pályafutása során. Figyelme csak ezután fordult a terepfutás, majd a hegymászás felé, de kizárólag vezetett túrákon vett részt.
Nem rendelkezik azokkal a saját hegymászóképességekkel, amelyek az önálló mászáshoz, döntéshozatalhoz, eszközkezeléshez, rizikómenedzsmenthez szükségesek – amelyek a valódi hegymászót megkülönböztetik a magashegyi turistától.
A Mount Everest volt élete első nyolcezres hegye, ahol rögtön egy gyorsasági Guinness-rekordot állított fel, miután hegyi vezető kíséretében közvetlenül az Everest után 12 óra alatt átmászott a 8516 méteres Lhocére is” – kezdte ismertetni Pintér László a világrekorder norvég nő „előéletét”.
A szakíró kiemelte, hogy a hegymászás még mindig úgy van jelen a köztudatban, mint egy átlagember számára abszolút elérhetetlen dolog, és a sportágban elért eredmények a csodával határosnak tűnnek. Kristin Harila rekorddöntése futótűzként terjedt a nemzetközi sajtóban, hatalmas szenzációként emlegetve tettét, de ez kizárólag azért volt így, mert a közvéleménynek semmilyen rálátása nincs arra, hogyan zajlott pontosan a norvég sportoló mászása.
Természetesen minden portálon megjegyezték, hogy Harila pótlólagos oxigénnel és serpák segítségével mászta a csúcsokat, de azt már csak kevesen tudják, hogy ezen segítő körülmények milyen szinten megkönnyítik az ember dolgát, ha csúcsra tör.
A jelenleg rendelkezésre álló kereskedelmi hegyi vezetős expedíciós asszisztencia segítségével egy-egy nyolcezer méter feletti csúcs megmászása ma már némi felkészüléssel az átlagember számára is elérhető, mondta a szakértő, feltéve, hogy elő tudja rá teremteni a szükséges pénzt.
Elértünk a hegymászásban arra a pontra, hogy az előbb említett segítségekkel már közel sem számít akkora teljesítménynek megmászni még a nyolcezres csúcsokat sem, hogy a szenzáció jelzőt használjuk rá. Természetesen le kell szögezni, hogy így is szép teljesítmény – és cseppet sem könnyű –, de mivel Kristin Harila korábban élsportoló volt, az átlagosnál jobb a fizikai állapota, amely bőven elegendő volt ahhoz, hogy rekordidő alatt teljesítse a küldetést. Esetében nagyon fontos megjegyezni, hogy olyan segítségek mellett mászta meg mind a 14 nyolcezrest, amellyel tettének hegymászó-történelmi jelentőségét a nullával tette egyenlővé.
„Kezdjük azzal, hogy pótlólagos oxigénnel és hegyi vezető serpák segítségével mászta a hegyeket, mely sokkal könnyebbé teszi a mozgást. És akkor még nem is említettük a helikoptert, mellyel az alaptáborok között repkedett, megspórolva ezzel többnapnyi gyaloglást” – folytatta Pintér László. A Mozgásvilág szakírója arra is rávilágított, mégis mekkora jelentősége van, hogyha valaki oxigénpalackkal vagy anélkül próbálkozik nyolcezres hegyek mászásával.
A szakértő elmondta, nagyjából hétezer méteren kezdenek a hegymászók pótlólagos oxigént használni, mert ezen magasságban kezd nagyon ritka lenni a levegő. Egy konkrét mentési eset példáján keresztül szemléltetve az oxigénpótlás fizikai hatását úgy néz ki, hogy ha egy ember oxigén nélkül, félig öntudatlan állapotban magatehetetlenül fekszik nyolcezer méteres magasságban, és gyakorlatilag mozdulni sem tud, de miután oxigénhez jutott, nagyjából 15 perc elteltével saját lábán lehet lekísérni a hegyről. Ezért különösen nagy segítség, hogyha pótlólagos oxigénnel együtt mássza az ember a hegyeket, hiszen ezzel törvényszerűen csökkenti a teljesítmény sportértékét.
Érdekesség, hogy a rekordkísérlet elején Harila azt kommunikálta, hogy oxigénpalack nélkül szándékozik mászni, ennek ellenére már az első, legalacsonyabb hegyen oxigénhez nyúlt, míg a későbbiekben egyetlen hegy kivételével mindegyiken használta a pótlólagos oxigént.
„Egyszerűen rájött, hogy erős szélben oxigén nélkül sokkal kockázatosabb a mászás, továbbá sokkal lassabb tempóban is tudna haladni” – magyarázta Pintér. Majd úgy folytatta: „azok a hegymászók, akik számára fontos a szakmai sportérték és a mászóközösség elismerése, autonóm stílusban másszák a hegyeket.
Ez annyit jelent, hogy mindenféle segítség, pótlólagos oxigén és serpák nélkül törnek csúcsra. Abszolút önmagukra vannak utalva, saját maguknak kell felmérni a helyzetet, elvégezni az összes munkát, kiválasztani a megfelelő stratégiát, és eldönteni, mennyi az esélye a lavinaveszélynek. Kristin Harilának semmilyen korábbi sportszakmai ismerete nem volt a hegymászással kapcsolatban, lényegében egy vezetett túrán, serpák kíséretében mászta a hegyeket.
Pintér László kiemelte: már rengeteg hegyi túrákra szakosodott cég szervez kereskedelmi expedíciókat a nyolcezres csúcsokra, amelyeken rendkívül magas költségek ellenében ugyan,
de gyakorlatilag bárkit felvisznek a legmagasabb hegyekre.
Természetesen az igényesebb, kompetensebb és felelősségtudatosabb, ezáltal magasabb árszínvonalon dolgozó turisztikai cégek végeznek egy szűrést a jelentkezők közül, hogy kik azok, akik teljesíteni tudják a túrát, de vannak olyan vállalkozások is, amelyek gyakorlatilag bárkinek engedélyezik, hogy útnak induljon. A pénzük beszél a szűrési eredményük helyett…
Annak ellenére, hogy lényegében a szaktudástól kezdve a felszereléseken át a serpák által nyújtott segítségig mindent megvesznek azon jelentkezők, akik útnak indulnak például a Mount Everesten, közel sem biztosított sikeres hegymászásuk. Sőt, több olyan eset is előfordul a mai napig, hogy halállal végződik egyes turisták kalandja, mert vannak olyan helyzetek, amikor a serpák sem tudnak már segíteni az ügyfeleken.
„Kristin Harila átlagosnál sokkal szívósabb és fittebb szervezetének köszönhetően teljesíteni tudta a küldetést, de…”
„A pótlólagos oxigénen és a serpák szakszerű segítségén kívül a helikopter használata egy olyan tényező, mely tovább csökkenti, gyakorlatilag semmisé teszi a szakmai értékét. Történt ugyanis, hogy a norvég sportolónő az alaptáborok között helikopterrel közlekedett – ami alapjáraton bevett szokás –, viszont előfordult két olyan eset is, mikor a helikoptert arra használta, hogy felgyorsítsa az útvonalak kiépítését. A serpákat felreptették egy magaslati táborba, ahonnan egyszerre két irányba, lefelé és felfelé haladva taposták ki a nyomot és rögzítették a biztosítóköteleket, amivel napokat spórolhattak. A felszerelés helikopterrel magaslati táborba történő szállítása sem új keletű jelenség már a kereskedelmi expedíciós gyakorlatban, de egy gyorsasági rekord esetében ez egy döntő technológiai segítség, amely sokak szerint túlmegy az elfogadható határon.”
„Ez már teljesen nem fér bele a képbe, hogy szakmailag elismerjük a rekordot” – tette hozzá Pintér László.
A szakíró leszögezte: ezek ismeretében teljesen értelmezhetetlen, hogy rekorddöntésként emlegetjük a 92 napos eredményt, ami természetesen önmagában rekord, de ez nagyjából olyan, mintha biciklivel tekernénk le a maratont, és az így elért időeredményt mondanánk új maratoni rekordnak.
Külön érdekesség, hogy Harila többször leszögezte, teljesítményével nem az igazi hegymászókhoz akarja hasonlítani magát, de egy rekorddöntés kapcsán ez megkerülhetetlen a sportág berkein belül.
„Egyszerűen nincs olyan, hogy világrekordot döntök valamiben, de nem célom utána, hogy a sportág nagyjaihoz hasonlítsanak. Ez totális ellentmondás. A norvég sportoló úgy fogalmazott ezzel kapcsolatban, hogy a küldetéssel annyi célja volt, hogy bebizonyítsa: a nők is képesek megmászni a világ nyolcezreseit, és nem csak a férfiaké a hegymászás. Ez természetesen egy szép gondolat, de Harila nem a saját hegymászótudására alapozva mászta meg a csúcsokat.”
„Négy-hat férfi serpa segítette őt a túrán, biztosítva minden olyan körülményt, amellyel létrejöhetett a rekorddöntés. Így lényegében mondhatjuk, hogy a férfiak mászták meg neki a csúcsokat, amit azonban azzal mindenképpen ki kell egészíteni, hogy Harila kimagasló fizikai felkészültsége nélkül nem tudta volna őket követni sem, de tevékenyen nem járult hozzá a rekordhoz, a büdzsé előteremtését leszámítva” – fejtette ki álláspontját Pintér.
A szakértő azt is megjegyezte a norvég korábbi sífutóval kapcsolatban, hogy azok közé tartozik a téli sportok világában, akik a klímaváltozás elleni harcban és a fenntarthatóság mellett is felszólalnak. Ennek ellenére különösen fura képet fest róla, hogy miközben ezen dolgok mellett kampányol, öncélú helikopteres utazásai nem feltétlen támasztják alá kommunikációját, sőt.
Pintér László arról is mesélt, hogy indokolatlanul nagy felhajtást kerített rekordja köré a norvég sportoló, ami értelmezhetetlen szakmai szempontok alapján, így természetesen a hegymászó szakma sem tanúsít jelentőséget a rekordnak.
Ez a pénz meg a logisztika rekordja volt.
Továbbá az is érdekes Harilával kapcsolatban, hogy a botrányok sem kerülték el az utóbbi időben. Történt ugyanis, hogy a vádak szerint az egyik csúcstámadás közben magára hagytak egy balesetet szenvedett, haldokló hordárt – kizárólag a rekorddöntés miatt. A vádak szerint Harila és csapata nagyjából 8200 méteres magasságban egyszerűen elhaladt az ismeretlen körülmények között balesetet szenvedő hordárt, sorsára hagyva. A norvég sportolónő állítása szerint mindent megtettek, hogy megmentsék a férfit, de olyan helyen és olyan módon történt a baleset, hogy nem lehetett rajta segíteni.
Ezzel ellentmondva szemtanúk egy osztrák lapnak azt nyilatkozták, hogy mindössze egyvalaki próbált a szerencsétlenül járt emberen segíteni, miközben Hariláék egyszerűen elsétáltak mellette, és folytatták a csúcstámadást. Meg sem próbáltak szervezetten a hordár segítségére sietni. Harila természetesen visszautasította a vádakat.
Egyébként Harila elsődleges motivációjaként szolgált az is, hogy egy másik hegymászó, Nirmal Purja rekordját megdöntse, aki 2019-ben hat hónap és hat nap alatt mászta meg a 14 nyolcezres csúcsát. Érdekesség, hogy később kiderült, több helyen is vérzett a nepáli születésű, de brit állampolgár rekordja, mivel szakértők a csúcsfotók elemzése után megállapították, hogy két hegynél csak az előcsúcsokat érte el. Más kérdés persze, hogy nem sokkal később felmászott a két főcsúcsra, így két és fél év lett a sebességi rekord, melyet most Harila megdöntött.
Nirmal Purja volt az, aki saját rekordjánál külön kiemelte, mennyivel gyorsabb volt az elődeinél. Arról ugyanakkor mélyen hallgat a mai napig, hogy a korábbi rekorderek világklasszis mászók voltak, nem volt céljuk a gyorsaság, továbbá a legnehezebb útvonalakon, gyakran szólóban vagy télen, és szinte kivétel nélkül oxigénpalack nélkül érték el a nyolcezres sikereiket.
Purja is csak azért tudott ennyire gyors lenni, mert a rendelkezésre álló teljes logisztikai arzenált latba vetette a hegyi vezetőktől az oxigénen át a helikopterig – mindent, amiről a sportszakmai értéket prioritásként kezelő hegymászók tudatosan lemondanak. Érthetetlen módon ő ezért a mászóstílusért a hegymászóközösség részéről alig kapott kritikát, szemben Harilával.
Az előbb már említett turisztikai cégek már teljesen ellepték a Mount Everest és a többi nyolcezres hegyet, mivel rendkívül jövedelmező iparággá nőtte ki magát a hegyi vezetőkkel történő hegymászás. Ennek ismeretében szinte már lépni sem lehet a túravonalakon, annyi a turista, így a profi hegymászók már inkább a hat-hétezer méteres csúcsokat részesítik előnyben, melyek megmászása technikailag is sokkal nagyobb kihívással bírnak.
Pintér László elmondta, természetesen vannak a nyolcezres hegyeken alternatív útvonalak is, de ezek annyival nehezebbek a tömegek által is járt legkönnyebb, normál útnál, hogy ezeken keresztül a csúcs elérésének esélye minimális. Kristin Harila saját számításai szerint a 2022-es évben a sikertelen rekordkísérlet során több mint 500 ezer amerikai dollárt költött, az idei évben ez az összeg egészen biztosan magasabb volt ennél. Konkrétan mindent erre tett fel, elmondása szerint még a lakását is eladta, hogy véghez vigye tervét. Természetesen szponzorokra és egyéni adakozókra is szüksége volt, de mivel kiválóan volt marketingelve és kommunikálva az expedíció, összejött rá a szükséges keret.
És hogy mennyibe kerül, ha valaki szeretné megmászni a Mount Everestet?
Az ügynökségek rendkívül változó árral dolgoznak a világ legmagasabb hegyein, vannak már olyan cégek, amelyek személyenként nagyjából 30 ezer dollárért is biztosítják a mászáshoz szükséges fizikai és emberi segítséget a Mount Everesten, de ez az összeg akár a tízszeresét is elérheti, szolgáltatástól függően.
Pintér László hozzátette, ismer olyan ügynökséget, amelynek nagyjából 50 százalékos a visszafordítási aránya, tehát a jelentkezők nagyjából felének nem engedélyezi a mászást, de van olyan nepáli hegyi vezető cég, amely szinte válogatás nélkül bárkit felenged a hegyre. Felelősséget viszont nem vállalnak, azzal számolni kell, hogy bárki ottmaradhat. Idén már 17 halálesetről tudunk a Mount Everesten, de ez csak a hivatalosan közölt szám, ennél többen is odaveszhettek az elmúlt hónapokban,
ugyanis az üzletre való negatív hatása miatt a nepáli ügynökségek nem reklámozzák, ha a személyzetből valaki életét veszti.
A Mount Everest csúcsára már több mint 12 ezer sikeres mászást jegyeztek fel, ezek közül viszont mindössze 211 alkalommal érték el a világ legmagasabb pontját pótlólagos oxigén és hegyi vezető serpák nélkül.
(Borítókép: Getty Images)