Sikerült a címvédés, a tavalyi sikert követően idén is magyar Európa-bajnoka van a latin táncnak, Váradi Martina és párja, az olasz–magyar Andrea Silvestri ugyanis múlt hétvégén Lipcsében sem talált legyőzőre. A rutinos duó egyébként az életben is egy párt alkot, ami elmondásuk szerint inkább csak előnyükre van, mintsem hátrányt okozna. Az Indexnek az itthon méltatlanul kevés figyelmet kapó táncosok meséltek a sportág hazai megítéléséről, sikerekről és visszavonulásról, de szóba került kettejük kapcsolata, Olaszország és Marco Rossi is.
Profi versenytáncosokról az átlagemberben könnyen kialakulhat az a negatív vélemény, miszerint ez csak „komolytalan táncikálás” vagy „ugrabugrálás”, ám hatalmas hiba azt gondolni, hogy a tánc kevésbé komolyan vehető, mint más sportok. A sikerek mögött ugyanis esetükben is hatalmas munka és temérdek lemondás húzódik.
Emiatt is lehet kicsit fájó az, hogy ha valaki az élete jelentős részét erre áldozza fel, ráadásul a legjobbak között tartják számon abban, amit csinál, eredményeiről és sikereiről a sportot kedvelők többsége mégis alig hall, a róluk szóló hírek csak ritkán, akkor is csupán ideig-óráig jelennek meg a sportsajtóban, amelyet népszerűbbnek mondott vagy gondolt sportágak – a labdarúgás magasan, majd a csapatjátékok, az atlétika, továbbá a vizes sportok és néhány technikai szám – uralnak.
Nem véletlen, hogy talán sokan még nem is hallottak itthon a civil életben is egy párt alkotó Váradi Martina és Andrea Silvestri latintánc-duójáról, annak ellenére sem, hogy a versenytáncosok nem csak hazánk többszörös bajnokai, de a világ legjobbjai közé tartoznak sportágukban. Világbajnoki ezüstérmesek, a világranglista éllovasai, és a tavalyi Európa-bajnoki címüket követően
idén is a kontinens legjobbjainak bizonyultak a múlt szombaton megrendezett lipcsei Eb-n.
A legfrissebb győzelemről az aranyérmes páros az Indexnek nyilatkozott, kitérve a sportág hazai megítélésére, sikerük titkára, a munka és a magánélet szétválasztásának kihívásaira, közel sem mellékesen pedig a visszavonulásukra, de szóba került a magyar labdarúgó-válogatott kapitánya, Marco Rossi is.
Az Európa-bajnoki címvédő páros tagjai annak ellenére, hogy rendkívül nehéz egymást követő kontinensbajnokságon győzni, minden szerénységük mellett is úgy gondolják: a lipcsei viadalon nem volt kérdés, hogy milyen színű érem jár nekik.
Ezzel nehéz lenne vitatkozni, tekintve, hogy minden táncukat megnyerték, szambában, csacsacsában, rumbában, paso dobléban és jive-ban is a legjobbnak bizonyultak.
Négy fordulót kellett letáncolnunk a döntőbe jutásért, ott a legjobb hat páros mérette meg magát. Tavaly sikerült nyernünk, idén pedig megvédtük a címünket, aminek nagyon örülünk, mert ezt most elég egyértelműen tudtuk hozni, magasan a legtöbb pontot sikerült begyűjtenünk
– kezdte lapunknak Váradi Martina, aki hozzátette, mivel Európa-bajnokság minden évben van, nehéz mindig újat mutatni, és megvédeni a címet.
Párja és egyben férje szerint is minden tökéletes volt az Eb-n, aminek örül, mert mindig is az volt a céljuk, hogy megőrizzék pozíciójukat a legjobbak között.
„Nagyon jól éreztük magunkat, semmibe se tudnék belekötni. Vezetjük a világranglistát ebben a kategóriában, ami remek érzés, de amikor nyersz egy vb-t vagy Eb-t, ott van rajtad egy nyomást, hogy meg kell tartani ezt a szintet. Nekünk ez sikerült szerencsére eddig, a fókusz mindig azon volt, hogy jobbak legyünk” – vélekedett a táncos.
Hiába azonban az elképesztő sikerek, a latin tánc nem tartozik a legnépszerűbb és elismertebb sportágak közé, így hiába a világraszóló eredmények, a páros gyakran külföldön sokkal nagyobb elismerésben és médiafigyelemben részesül, mint itthon – még az Eb-címek és a világbajnoki ezüstérem ellenére is. Versenyek után a nem olimpiai sportágak ernyőszervezeteként működő Nemzeti Versenysport Szövetség sajtószolgálatának, név szerint Bányász Árpádnak szoktak egy interjút adni, de „ezen kívül nem kapott nagy figyelmet a győzelem”, emelte ki Váradi.
„Szövetségi szinten, a közösségi médiában meg lett említve a győzelem, és született pár rövid hír is, de a magyar média, vagy általánosságban a média annyira nem foglalkozik a versenytánccal. Ráadásul most hétvégén volt a Dancing With The Stars tévéműsor első adása is, ami szintén tovább osztotta a sportágbeliek figyelmét. Országos szinten annyira nem foglalkoznak velünk általában” – hangsúlyozta a páros hölgytagja.
Félreértés ne essék – tették hozzá –, ezek ellenére sem a keserűség beszél belőlük, hiszen nem a médiafelhajtás miatt vágtak bele, és öltek évtizedeket az egészbe. Éppen emiatt sikerült elfogadniuk és megbékélniük ezzel a helyzettel. Még úgy is, ha ez néha kicsit nehezen ment számukra.
Azért csináljuk ezt az egészet, mert tényleg ez az életünk, és mindent megteszünk azért, hogy eredményesek is legyünk benne. Már hozzászoktunk az évek alatt, hogy annyira nem volt soha kiemelve ez a sportág. Ehhez valahogy szerintem hozzásimul az ember, alkalmazkodik a helyzethez. Persze, jobb lenne, ha sokkal több ember tudna erről, vagy sokkal nagyobb szerepet kapna országos szinten az, hogy Magyarországnak Európa-bajnoki címet hoztunk, de mivel nem vagyunk olyan emberek, akik addig nyomják magukat, amíg szó nem esik róluk, el kell fogadni, hogy ez ilyen
– magyarázta a táncosnő. Váradi Martina elárulta, idén is majdnem szerepelt a Dancing With The Starsban mint vezető koreográfus, azonban egyéb teendői miatt végül nem tudta elvállalni a felkérést.
A páros nem csak eredményei miatt különleges azonban, sikerük egyik titka az lehet, hogy nemcsak a táncparketten, de a magánéletben is egy párt alkotnak. Annak ellenére, hogy kapcsolatuk nem ilyen fajta párkeresésnek indult…
Tizennyolc éve együtt táncolunk, és tizenöt éve vagyunk az életben is egy pár. Igazából egy párkereső oldalon találtuk egymásra, ahol a trénereink szúrták ki egymást. Ezt követően én kimentem Olaszországba, ahol volt egy próbatáncunk, utána két hétre eldöntöttük, hogy együtt szeretnénk táncolni. Ennek már 18 éve, azóta pedig összeházasodtunk, és családot tervezünk
– mesélt megismerkedésükről Váradi Martina.
De mégis hogyan oldják meg, hogy ne okozzon problémát a munka és a magánélet összemosódása?
„Amikor a sporttól függetlenül egy az életcél, akkor könnyű összeegyeztetni a munkát és a magánéletet. Ez csak alkalmazkodás és türelem kérdése. Mint mindenkinél, nálunk is vannak nehezebb időszakok, de személy szerint úgy vagyunk vele, hogy ha ezt együtt csináljuk, azért könnyebb minden. Nálunk ez működik” – mondta a pár.
Ahogyan azt Andrea Silvestri neve hallatán sejteni lehet, a táncos Olaszországban született, ám az elmúlt tizennyolc évet biztosan nem a lazsálással töltötte, ugyanis beszélgetésünkkor közel tökéletes magyarsággal formálta a szavakat, mondatokat – mára pedig már olasz–magyar kettős állampolgár is.
Magyar szemmel talán sokszor irigykedünk a mindig jó kedélyűnek tűnő, az életet élvező olaszokra a gasztronómiájuk vagy éppen a tengerpartjaik miatt, a táncos azonban onnan érkezve is nagyon megszerette Magyarországot, azon belül Budapestet, amit már igazi otthonának tart.
Hiányzik Olaszország, de közel 18 éve élek már Magyarországon, és nagyon jól érzem magam. Itt építettünk bázist a táncban és a magánéletünkben is, itt van a házunk, az autó, a barátok, tényleg minden, így nagyon jól élek itt. Már teljesen kiismertem Budapestet, imádok itt lenni. Nyáron azért kicsit jobban szenvedek, mert Livornóban születtem, és amíg ott éltem, minden délután mentem a strandra egészen októberig. Szeretem a tavakat itt is, de imádom a sós vizet, viszont erről le tudok mondani. Budapest egy nagyon jó város, romantikus, a kultúra, az épületek, a sétálóutcák gyönyörűek, tényleg jól érzem magam itt
– mondta Andrea Silvestri az Indexnek, majd arra is kitért, hogy mi lehet közte és Marco Rossi szövetségi kapitány között a hasonlóság.
Mint az olaszok többsége, én is szeretem a focit, már gyerekkorom óta tudom, ki az a Marco Rossi. Amit én látok belőle, az az, hogy ő is ugyanúgy mindent megtesz ennek az országnak a sikeréért, mint én. Minden, amit ő csinált a csapataival, az elképesztő. Emlékszem az olaszok elleni meccsre, nyilván neki is nehéz volt, mint ahogyan nekem, ha éppen ellenük versenyzem, de én tényleg úgy érzem, hogy félig olasz és félig magyar vagyok. Nagyon erős bennem az a késztetés, hogy mindent megtegyek Magyarország sikeréért versenyzőként és edzőként is
– tette hozzá.
A csúcson kell abbahagyni – szól a sportban sokszor hangoztatott mondás, amit azért némi meglepetésre a táncospár is magáénak vall. Terveik szerint ugyanis
a jövő évi – jó eséllyel Magyarországon megrendezésre kerülő – világbajnokságot követően szögre akasztják a táncoscipőket, azaz visszavonulnak a profi versenyzéstől.
Ráadásul tervük nem hirtelen felindulásból született meg, ugyanis ha nincsen a koronavírus miatti leállás, akkor korábban is elérkezhettek volna erre a pontra.
Terveink szerint ez a vb lesz az utolsó fellépésünk a profi táncosok között. A koronavírus-járvány három versenyévadunkra nyomta rá a bélyegét, emiatt eléggé felborultak az előzetes terveink. Már korábban szerettünk volna komolyabb hangsúlyt fektetni a magánéletünkre, ráadásul azt sem szeretnénk megvárni, hogy a karrierünk és az a szint, amit elértünk, az elinduljon lefelé. A csúcson kell abbahagyni. Szerintem minden sportoló érzi azt, hogy mikor volt elég. Most egy életmódváltás jön majd az életünkben, teljesen mások lesznek a céljaink, például a családtervezés. Ha jövőre tényleg sikerülne a világbajnoki címet megszerezni, úgy tudnánk befejezni, hogy nincs olyan, amit a sportágunkban nem értünk el
– mondta a táncosnő, majd férje hozzátette:
Amit befejezünk, az életünk versenytáncos része lesz, mert bemutatókat továbbra is tervezünk. Mindenképpen Magyarországon maradunk, itt szeretnénk családot alapítani. Nem akarnám elkiabálni a jövő évi vb-t, de nagyon szeretnénk nyerni, és utána talán tényleg elkezdődik a nyugalom.
Visszavonulásukat az észérvek mellett más is indokolhatja, ami sokakat talán meglep, hiszen nem is gondolnák, mekkora munkával és terheléssel jár együtt a versenytánc.
„Heti öt edzésünk van, emellett pedig mindennap járunk konditerembe is. A fizikai alapok nagyon fontosak ebben a sportágban is, mert tényleg minden porcikánkat megmozgatja, emellett pedig az állóképességet tekintve is kimerítő. Nem egy testspecifikus történet tehát, hanem tényleg az egész szervezet és izomzat kell hozzá. A sérülések elkerülése végett muszáj erősítenünk, futnunk, kardiózni, funkcionális edzéseket beiktatni. Az energiapótlásnál pedig kiemeltem kell figyelnünk a súlyunkra, az izomzatunkra és az erőnlétünkre is, mert csak így lehet valaki profi” – mesélte a pár, amely visszavonulása után edzőként maradna közel a latin táncok tüzéhez.