A múlt héten rendezték meg a második Hungarian Surf Festet, az egyhetes fesztiválon pedig nem csupán a sportággal régóta kapcsolatban állók hódolhattak a szörfözésnek, hanem az olyan „nulla kilométeres” kezdők is, mint az Index egyik sportújságírója.
A terv az volt: nézzük meg, hogy a sportágra teljesen alkalmatlan személyemnek gondolt emberből (lévén, hogy a síelés sem igen ment anno, a hódeszkázás pedig elvileg még nehezebb, márpedig elsőre ehhez hasonlítottam magamban a szörfözés nehézségi szintjét)
egy hét alatt ki lehet-e hozni annyit, hogy a vízben legalább öt-tíz métert eltöltsön a deszka és a hullám(ocska) tetején.
A reggel hétkor, pirkadatkor tartott első órán persze gyorsan ismertették velünk az alapokat, hogyan készülsz fel, amikor jön a hullám, mikor kezdesz el evezni, hogyan állsz fel a deszkára (három lépésben, két kézzel kobrapózban kinyom, húz fel a hátsó láb, amit a gördeszka hajtására használna az ember, esetemben a jobbot, majd a másikkal elé belépni, miközben a szem a partot kémleli, mert ha lenéz, már borul is), hogyan legyen a lábon a biztosítókötél, mit kell tenni, ha beborultál vagy végeztél egy hullámmal (végül is fő a biztonság). A felkészítés első lépése nem tartott örökkévalóságig, csupán úgy uszkve három percig, mert utána már „és akkor irány a víz” volt a jelszó.
Ha már a biztonság szóba jött: nem mindig jár szerencsésen az ember, hiszen bármennyire is igyekszik, a deszka (vagy más deszkája) azért tud sérüléseket okozni. Akadt egy német nő, akinek olyan szerencsétlenül találta el az arcát, hogy a szemkörnyéki részeken úgy felszakadt a bőr, hogy az orvos elmondása szerint még a csont is látszott…
Kifejezetten kellemes, 19 Celsius-fokos volt az Atlanti-óceán Costa da Caparica partjainál, ami persze csak az általam várt 16 fokhoz képest volt így, nem pedig a lelkemnek, ami az itthoni, 23 fok körüli vízhőmérséklethez szokott. Persze a neoprén ruhában azért hamar elmúlnak az ilyen jellegű problémák. Természetesen akkor, ha sikerült az embernek rendeltetésszerűen felvennie, mert ezt a magasságot én csak másodjára ugrottam meg. Nem koromsötétben végül már a helyes iránynak megfelelően, és nem kifordítva sikerült magamra applikálni...
Annyit azért még hozzáfűznék, hogy eléggé kimerítő tud lenni folyamatosan az áramlással szemben haladgatni befelé, hogy újabb hullámokat tudjunk meglovagolni, szóval egy alaperőnlét nem árt hozzá. És célszerűbb az elején nagyobb méretű (és főleg szélességű) softboardot kipróbálni, mert egy 7' 6”-os (kb. 229 centi) méretű deszkával akár már tíz percen belül elérhetünk sikerélményeket, miközben egy profi, kisebb méretű deszkával még fekve sem mindig könnyű egyensúlyozni, és ugye akkor még hol vagyunk attól, hogy sikeresen felpattanjunk az eszköz tetejére.
Hozzáteszem, ennek ellenére is sikerült akkorákat esni időnként, hogy arccal fejeltem meg a tengert, mindezt tarkóig felcsapódó sósvíz-beáramlással. De olyan is előfordult nem egyszer, hogy túlságosan hátul helyezkedve vitte ki alólam úgy az óceán a deszkát, hogy mindkét lábam a levegőben előre repült, miközben én meg hátra. Jó, ez mondjuk legalább vicces volt, és kívülről mások számára egészen biztosan jól, látványosan nézhetett ki, és kellően szórakoztató lehetett.
Persze, könnyen lehet, hogy az enyémnél kicsit jobb egyensúlyérzékkel ez is hamarabb megtanulható, ezen a ponton egzakt módszert nem tudok mondani a sportággal ismerkedőknek. Az viszont mindenképpen biztató lehet bárki számára, hogy még engem is sikerült olyan szinten megtanítani, hogy a „sünikecsoport” (értsd, akik tényleg Portugáliában láttak először nagy deszkát egyáltalán, és csak ezen a héten vettek részt oktatásokon) hét végi versenyén a legmagasabb pontszámot érjem el...
A Hungarian Surf Festről szóló helyszíni riportunkat itt nézheti vissza, a fő eseménynek számító versenyekről pedig itt olvashat!