Batizi Sándor Kárpátalján született, és a lvivi testnevelési főiskolán ismerkedett meg a vívással, ahol tehetségére azonnal fény derült. A hatvanas évek vége felé már a szovjet válogatott mestereként is dolgozott, de Magyarországra akart települni.

Ez végül 1974-ben sikerült neki, amikor a Vasas kardműhelyébe került, ahol többek között Marót Pétert és Gerevich Pált is tanította, de a fia, Batizi Tamás, Újvári Árpád, Szentiványi Árpád és Bódis Sándor is bajnoki címek sorát nyerte a csoportjában.

A szöuli olimpia után a németországi Dormagenbe került, ahol az erdélyi származású Szabó Vilmossal letette az egyik legjobb kardműhelyének alapjait. Magyarországon ő teremtette meg a kerekesszékes vívást Beliczay Sándorral, és többek között Szekeres Pálnak adott kardleckéket. Végül Gödöllőn telepedett le, ahol a helyi egyesületben dolgozott tovább. 

Gödöllő, a magyar vívás és a Magyar Vívó Szövetség búcsúzik egy nagy egyéniségtől, akinek három nemzet köszönhet szép sikereket. De aki mindeközben mindig magyarnak, csakis magyarnak érezte és vallotta magát – olvasható a Magyar Vívó Szövetség közleményében.