Sorozatunkban olyan tizenéves vagy a huszadik születésnapjukon éppen túljutott magyar sportreménységeket mutatunk be az Index olvasóinak, akik esetleg már a párizsi olimpián meghódíthatják a világot, de legalábbis letehetik névjegyüket. Vagy ha ez még túl korai lenne, akkor négy évvel később, Los Angelesben akár sokkal nagyobb sikerrel végezhetnek. Pelle Domonkos ugyan még csak 17 éves, de fiatal kora ellenére már most a magyar vívás egyik legnagyobb tehetsége.
A 17 éves Pelle Domonkos korosztályában kiemelkedő eredményeket ér el, az idei év pedig abszolút áttörést jelentett karrierjében.
A tallinni kadét Európa-bajnokságon egyéniben bronz-, csapatban pedig aranyérmet szerzett, de még ezeket is túlszárnyalta a korosztályos világbajnokságon, ahol egyéniben nyert világbajnoki aranyérmet.
A sikereket azonban komoly kihívások, nehézségek előzték meg.
Volt olyan időszak, amikor a Budapest Honvéd párbajtőrözőjének egymás után hét(!) versenyhétvégén kellett pástra lépnie, teljesítménye pedig egyre jobban romlott. De kihúzta magát a gödörből, néhány hétre eltávolodott a sportágtól, aztán erősebben tért vissza, mint valaha. Most pedig arról számolhatunk be, hogy immár kadétvilágbajnokként eljött az idő a szintváltásra: miután sportága egyik legnagyobb reménységeként korosztályában kimagasló eredményeket ért el, a jövőben már a juniorok között szerepel, idősebb ellenfelekkel vív majd a páston, és erősödik, fejlődik tovább.
De hogyan ismerkedett meg a párbajtőrrel? És mik jelentették számára az eddigi legnagyobb nehézségeket? Mekkora a különbség a kadét és junior világbajnokság között? Meg egyáltalán hogyan ismerkedett a párbajtőrrel? És hogyan tudja egyeztetni a középiskolát, az érettségire készülést és az élsportot?
Kérdéseinkre a válaszokat első kézből, magától az érintett fiatal sportolótól kaptuk meg.
Éppen egyik edzése előtt ültünk le beszélgetni Domonkossal, stílszerűen a Budapest Honvéd vívótermének egyik sarkában, miközben néhány méterre tőlünk – az egyébként csordultig megtelt teremben – már zajlottak az edzések. Nem meglepő, mivel a párbajtőröző reménység életének szerves részét jelenleg két dolog teszi ki: egyrészt az élsport, másrészt pedig a tanulás. A most végzős gimnazista jövő tavasszal érettségizik majd. Adódik rögtön a kérdés, hogyan tudja megtartani az egyensúlyt a sport és tanulás között, főleg annak tükrében, hogy mindkettőben jól teljesítsen. De mielőtt rátértünk volna erre a napi aktualitást adó témára, Domonkos elmesélte nagy találkozását a sportágával.
„Az én történetem elég érdekes, mivel esetemben közel sem arról volt szó, hogy gyermekkorom óta vívó szerettem volna lenni, és mindent ennek rendeltem volna alá, sőt. Természetesen mindig fontos volt, hogy sportoljak valamit, aktívan mozogjak, ahogyan időm engedi, mivel egészségem megőrzésén túl kikapcsolódási formát is jelent számomra a sport. Elsőként kézilabdáztam az alsó tagozatban, ez volt az első sportág, amely megfogott, de aztán az edzőm elhagyta a pályát, így én is eltávolodtam a kézitől.” Pelle csak ezek után, 8-9 évesen ismerkedett meg közelebbről a vívással, egyik barátja hívó szavára. Az MTK vívószakosztályán nyert először betekintést a sportág rejtelmeibe, és annyira megtetszett neki, hogy végül e mellett tette le a voksát, és elkezdett járni edzésekre.
Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy rátaláltam a vívásra. Rendkívül jó alapokat kaptam a kezdeteknél, aztán ahogyan telt-múlt az idő, realizálódott bennem, hogy lehet jövőm a sportágban. Nagyjából másfél év után már versenyekre is jártam, igaz, akkor még nem olyan magas szinten, de már ez is hatalmas dolog volt. Aztán életem harmadik versenyét megnyertem, amelyet hatalmas sikerként éltem meg, és egyre több edző, szakmabeli mondta nekem, hogy mindenképpen folytassam, tehetséges vagyok, van jövőm a vívásban
– emlékezett vissza Pelle. A 17 éves élsportoló elmondta, ekkoriban már külső vélemények alapján is nagyon gyors volt a fejlődése, így belépett a kadétkorosztályba.
Elkezdtünk utazni, külföldre járni versenyekre, ezek mind hatalmas dolgok voltak számomra. Élményeket gyűjtöttem a sikerek mellett, élveztem az egészet, így eldöntöttem, hogy tényleg komolyan szeretnék foglalkozni a vívással.
Pelle Domokos két és fél évvel ezelőtt vált élsportolóvá, ami hatalmas változás volt az életében, jelentős hatással volt a tanulmányaira nézve. Onnantól kezdve ugyanis már össze kellett egyeztetni a dolgait annak fényében, hogy a tanulás és az élsport kiegészítse egymást, és ne menjen egyik a másik rovására.
„Amióta élsportolóként űzöm a vívást, a napirendem összeállítása, tennivalóim, feladataim rendszerezése már sokkal komolyabb tényező, de úgy érzem, viszonylag jól tudom ezeket menedzselni, megfelelően osztom be az időmet, és sportolóhoz képest jó tanuló vagyok. Hamarosan jön az érettségi, végzős vagyok a gimnáziumban, így a következő hónapok az átlagosnál is nehezebbek lesznek.”
Érettségire készülő élsportolóként a fiatal vívó elmondta: élete, mindennapjai ugyanolyanok, mint bármely más korabelinek, aki komolyan veszi a tanulást és a sportolást. Reggeltől egészen délután 2-3 óráig az iskolapadban ül, utána otthon pihen néhány órát, majd következik az edzés, egészen este 8-9 óráig.
Nagyon sűrűek a napok, de élvezem
– tette hozzá. Pelle Domonkos most lépett a kadétkorosztályból a juniorok közé, ami komoly lépcsőfok a karrierjében. Elmondása szerint a junior mezőnyben való versenyzés és az arra felkészülés nem igényel lényegesen több edzésmunkát, de nem riad vissza az extra munkától sem, mivel nem tartja magát lustának.
Igyekszem mindig az egészségemnek megengedett, egyben megfelelő edzésmunkát elvégezni, de természetesen szükségem van pihenésre is. Egyébként a kadét- és a juniormezőny között komoly tudásbeli különbség van, egyrészt azért, mert előbbi szinten két éven keresztül vívnak a sportolók, a juniorok között viszont már három évig, így leginkább a korosztályomnál idősebbekkel fogok vívni, ami főleg ebben a korban azért meghatározó szempont. Nehéz volt feldolgozni a váltást és a szintlépést, de úgy érzem, már beilleszkedtem a korosztályomba, és egyértelmű célom, hogy beverekedjen magam a juniorválogatott négy tagja közé.
Domonkos említette, hogy nehezen dolgozta fel a váltást, ezáltal a sikereket is, így arról kérdeztük, hogy mint élsportoló, hogyan birkózik meg a vívás mentális kihívásaival. Ahogyan elmesélte, a kadétvilágbajnokságon aratott győzelmeit és megszerzett érmeit nehezebb volt feldolgozni, kellett hozzá néhány nap, de helyén kezeli a dolgokat, és tudja, hogy a földön kell maradnia.
„Nem szabad azt gondolnom, hogy ha kadétvilágbajnok lettem, akkor ezentúl minden sikerülni fog, és az összes versenyt megnyerem. Ez nem így működik, főleg a vívásban nem. A sikerek csak további motivációt jelentenek arra, hogy minél többet dolgozzak, folytassam a munkát, mert minden versenynap egy külön nap, ahol bármi megtörténhet. Egyébként olyan típus vagyok, aki nagyjából egy évre előre tervez. Tavaly azt tűztem ki magam elé, hogy világversenyen érmet szerezzek, ez összejött, most pedig az a célom, hogy juniorválogatott legyek. Tudom, hogy ez már más szint, nagyon erős a mezőny, de nem gondolnám, hogy megugorhatatlan dolog lenne” – részletezte esélyeit és célkitűzéseit Pelle.
A fiatal párbajtőröző arról is mesélt, hogy a közelgő világkupaversenyeken fog eldőlni, ki vehet részt a világbajnokságon. De az esélyeket nagyon nehéz megjósolni, mivel az is könnyen előfordulhat, hogy a világranglista jelenlegi első helyezettje hamar búcsúzik a versenytől. Hozzátette:
a párbajtőr közel sem papírformán alakuló dolog, sok függ attól, hogy kinek milyen napja van, mentálisan mennyire készült fel a versenyre. leginkább ezek a tényezők befolyásolják döntően egy mérkőzés és egy nap alakulását.
Ezen a téren egyébként Pelle igen jól áll, rendszeresen jár sportpszichológushoz, ami nagyon sokat tesz hozzá felkészüléséhez. Többek között megtanulja, hogyan kell mentálisan felállni vert helyzetből, vagy előnyt megtartani a mérkőzés végéig.
Külön praktikáim ezen kívül nincsenek, úgy érzem, fejben egyre erősebb vagyok
– szögezte le a fiatal vívó, aki elmondta, korábban voltak problémái abból adódóan a páston, hogy mentálisan nem jól kezelte a helyzetet. Egy kisebb kudarc után már felmerült benne, hogy abba akarja hagyni a vívást, de ez mindössze egy napig tartott, utána újra felállt, és folytatta az edzéseket. Ennek ellenére tavaly egy komolyabb hullámvölgybe került, egy kudarcsorozattal kellett szembenéznie, egymás után hét versenyhétvégén vívott, amely meglátszott a teljesítményén.
Ekkor úgy döntöttem, hogy ebből egy kicsit elég volt, tartottam nagyjából két hét szünetet, és nem foglalkoztam a vívással. Ez annyira feltöltött mentálisan, hogy erősebben tértem vissza, mint korábban, aztán rögtön következett az Európa-bajnokság, amelyen végül bronzérmet szereztem. Nem riadok vissza a kudarctól, ez a sport velejárója, de meg kellett tanulnom kezelni a kudarcot, és építkezni belőle. Hogyha ennek birtokában vagyok, akkor lehetek csak igazán jó vívó
– mesélt Pelle sportága mentális kihívásairól. A Budapest Honvéd vívóját arról is faggattuk: ilyen fiatalon eljátszott-e már azzal a gondolattal, hogy ötkarikás játékokon vegyen részt? Véleménye szerint a jövő nyári, párizsi olimpia még hatalmas lépés lenne, de négy évvel később, a Los Angeles-i ötkarikás játékokat már reális célkitűzésnek látja. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy mivel nagyjából egy évre előre tervez, még nem az olimpiai szereplés lebeg a szeme előtt, hiszen rengeteg idő van hátra addig, ezalatt pedig nagyon sok dolog történhet a karrierjében.
Úgy látja, szerencsére nem annyira sérülékeny típus, a súlyosabb, hosszabb kihagyást igénylő sérülések egyelőre elkerülték. Viszont előfordult, hogy kisebb izomhúzódások miatt 1-2 hétig nem léphetett pástra, ezek után nehéz volt a visszatérés. Hogyha már a sérülésekről beszélgettünk, Pelle elmondta: véleménye szerint mindig kell egy B terv az ember, a sportoló életében, így nem kizárólag az élsportban gondolkodik a jövőben, mert azt akár egy rossz mozdulat keresztülhúzhatja.
Nem kizárólag a vívásra koncentrálok, a közgazdaság is érdekel, ezen az úton szeretnék majd továbbtanulni, mert hogyha súlyosabban megsérülök, akkor nem akarom azon kapni magam, hogy kizárólag a víváshoz értek, semmi máshoz. Edző nem szeretnék lenni, és valószínű nem is lenne olyan jó tréner belőlem, mint annak az edzőpárosnak a tagjaiból, akikkel most dolgozhatok
– utalt ezzel arra Pelle, hogy Peterdi András és László István kezeli alatt kiválóan érzi magát, fejlődése pedig folyamatos. A fiatal vívó elmondta: megtalálta kedvenc edzőpárosát, rendkívül jó közöttük a kommunikáció, hatékony a munka, ameddig Peterdiékkel készülhet, addig egészen biztos ki fog tartani lelkesedése a sportág iránt.
Végezetül rákérdeztünk arra, Pelle Domonkos szülei, családja hogyan viszonyul a rendkívül fiatal korban elért jelentős sikerekhez. Elmondta, édesanyja nagyon büszke rá, és számára a legfontosabb, hogy fia azt csinálja, amitől igazán boldog lesz. Édesapja – mivel korábban szintén élsportoló volt –, egy fokkal eredménycentrikusabban közelíti meg fia teljesítményét, így boldogabb, hogyha Domonkos eredményt ér el. De ezt nem teherként éli meg, inkább további motivációként szolgál számára, a páston pedig ki tudja zárni, nem eredménykényszerként tekint az elvárásokra.
Nos, Pelle Domonkos beszélgetésünk óta is szállítja az eredményeket, a Tbiliszben rendezett párbajtőrözők junior világkupaversenyét megnyerte, a végső győzelemért pedig a korosztály sztárját, az idei junior-világbajnok egyiptomi Jasszeent győzte le, 15:13-ra. Soha rosszabb folytatást a magyar vívás legújabb reménységének!
Biológiai csoda az új Egerszegi, a magyar úszósport legnagyobb ígérete – Jackl Vivien
Még az apukája kísérgeti a 17 éves világ- és Európa-bajnokot – Hajdú Kata (vízilabda)
Edzője, klubtársa a világ legjobbja, talán egyszer ő is az lesz – Sárkány Zalán (úszás)
A magyar legenda gyermekei a garázsban találkoztak sportörökségükkel – Kropkó Márta és Kropkó Márton (triatlon)
(Borítókép: Pelle Domonkos. Fotó: Németh Kata / Index)