A 14-szeres világbajnok, ötszörös Európa-bajnoki aranyérmes, 20-szoros magyar – közel sem mellékesen pedig amerikai, ausztrál, holland, jugoszláv, osztrák, német és spanyol – bajnok az Indexnek elmondta: a versenyre meghívásos alapon nevezett 56 nemzet, a rendezők magyar részről Berecz Zsombor olimpiai ezüstérmes, világbajnok és Európa-bajnok magyar vitorlázót keresték meg, és kérték fel a magyar csapat megszervezésével.

„A projekt két évvel ezelőtt indult, a szövetségi kapitány és a csapatkapitány Zsombor volt egy személyben – mondta el Majthényi Szabolcs, a csapat tagja. – Ő verbuválta a tagokat, elég veretes névsort sikerült kiállítanunk, tényleg igazi válogatottnak érezhettük magunkat. Azért azt tudni kell, hogy a vb-győzelem egy hosszabb folyamat csúcsa lett most, és 13 versenyző van név szerint felsorolva, köztük én is, de azért itt ebben a munkában talán húsznál is több magyar vitorlázó vett részt. Állandó volt a változás, cserélődtek a tagok, edzéseken különösen nagy hangsúlyt kapott, hogy amikor egyikünk nem tudott éppen ott lenni, akkor más beugorjon a helyére, és meglegyen a kellő létszám.”

A vb előtt tesztversenyen, selejtezőn kellett részt venni, mi ezt az akadályt két évvel ezelőtt, Svájcban sikerrel vettük, csak aztán a tavalyra, Bahreinbe tervezett világbajnokság végül szervezési problémák miatt elmaradt. Az időpont csúszott, a helyszín pedig módosult, így kerültünk most a Kanári-szigetekre.

A döntőt egyenes kieséses módon rendezték, a szervezők a lebonyolítást és a körítést illetően próbáltak a labdarúgással párhuzamba kerülni – a versenyzők a futballistákéhoz hasonló egyenfelszerelést kaptak névre szóló, számozott mezzel, valamint a vizes sportágban nem túl otthonos sportszárral –, míg a teniszezőkhöz hasonlóan kiemeltjei is voltak a küzdelemnek.

A Sámánok elnevezésű magyar együttes a legjobb 32 között kapcsolódott be a programba, amelyben négyes csoportokra bontva négy-négy futamot rendeztek, és az első kettő jutott tovább. A magyarok már a nyolccsapatos elődöntőben is egyedüliként mondhatták el azt magukról, hogy országuk nem rendelkezik tengerrel, ettől függetlenül onnan is továbbjutottak: a spanyolok mögött másodikként, de megelőzve az új-zélandiakat és a franciákat. A döntőben pedig, ahol már egyetlen futamot rendeztek, minden riválist maguk mögé utasítottak: a spanyolokon kívül megelőzték az olaszokat és a hollandokat is.

Pedig nem kezdők, nyeretlen kétévesek voltak a hajóban, a döntő résztvevőinél 109 vb-érmet számoltam össze, mármint a mi érmeinken kívül, ebből csak az olaszoknál volt 72... Volt olyan, aki már indult Amerika-kupán, más meg pont olyan versenyről érkezett, ahol ugyanolyan hajón lehettek, amit itt a rendezők biztosítottak a vb-résztvevőknek. Biztos akadt olyan, aki kicsit gálázni jött, hogy majd akkor ő megmutatja, hogyan kell ezt a vitorlázást csinálni ezen a hajón, de az biztos, hogy ezzel a hozzáállással a döntőbe már nem lehetett bejutni

– magyarázta Majthényi Szabolcs, hozzátéve: „Óriási segítségünkre volt , hogy a döntő résztvevői közül mi csatlakoztunk először a küzdelmekbe. Mert lelkesen és lelkiismeretesen edzettünk, készültünk ugyan itthon, akár még pont azzal a hajóval is, amelyiken a vb-n mentünk, de azért döntően más típus jutott nekünk a felkészülés során, és ugye nem a tenger, hanem a Balaton. Ebből kellett kihoznunk a legtöbbet, meg abból, hogy amíg mi a vb-n 13 futamot teljesítettünk összesen, döntőbeli riválisainknak a kiemelésük miatt öt jutott csupán. Így ők valóban frissebbek lehettek nálunk, de csapatmunkával, jól időzített cserékkel és taktikával, plusz a helyszínen nyert tapasztalattal és formával ezt kompenzálni tudtuk.”

A vb-n a kápolnásnyéki hajógyárban készült SSL 47-es hajókkal szálltak vízre a résztvevők – a Kékszalagon rekorder Fifty-Fifty is abból a műhelyből jött ki –, tehát mindenkinek ugyanaz a technika állt a rendelkezésére. Ráadásul a futamok előtt sorsolták a hajókat, amik így lényegében állandóan vízen voltak, csak a legénység cserélődött rajtuk. Egy hajóban 8-10 versenyző dolgozott egy időben, de súlylimitet is figyelembe kellett venniük a résztvevőknek, a magyarok a 9 fős taktika mellett döntöttek a vb-n.

„Jó volt egyenlő félként küzdeni, hogy nem az dönt elsősorban, kinek milyen anyagi források állnak a rendelkezésére, milyen hajót és azon milyen színvonalú felszerelést tud csatasorba állítani. Nevezési díj nem volt, önköltségi sem, tekintve, hogy a szervezők fizették ki az utazásunkat és a szállásunkat. Pénzdíjról pedig nem tudok...” – mondta viccesen Majthényi, aki azt is kiemelte, hogy egyedül a magyar csapat nem állt profi vitorlázókból.

Ami nem a felkészültségükre és a sportági alapismereteikre vonatkozik, hanem arra, hogy mindannyiuknak van civil foglalkozása. Így leginkább azt kellett összhangba hozniuk az edzésekkel, energiájuk mellett pedig a szabadidejükből is bőven szántak rá. Illetve a döntő nem, de a felkészülés azért járt részükről anyagi áldozatokkal is.

De megérte, az első világbajnokságon magyarok nyertek, ezt már senki nem veheti el tőlünk!

A kupa jövője egyelőre kérdéses, a magyar világbajnok úgy tudja: a milliárdos svájci ötletgazda nem hobbiból és kedvtelésből hívta életre, majd finanszírozta meg a kezdő lépéseket, hanem befektetésnek szánja. A jövőben pedig komolyabb gazdasági hátteret, szponzorokat is már fel lehet akár sorakoztatni a vb köré és mögé.

„Tudomásunk szerint ez egy hosszú távra tervezett projekt, amelyben kettő- vagy négyévente rendeznék meg a döntőt, míg a köztes években a kontinentális selejtezőkre kerülne sor, ahogyan az már most is megvolt. A döntő helyszíne is változhat természetesen, ami nyilván ajánlatok, lehetőségek és megállapodás kérdése, mert a hajókat bármikor konténerbe lehet tenni, és a világon bárhová el lehet szállítani.”

(Borítókép:  Gilles Morelle / SSL Gold Cup)