A gyászhírről vasárnap számolt be a Magyar Ökölvívó Szövetség a Facebookon egy rövid közleményben. „Nyugodjon békében, Gyugyó bácsi” – írták a posztban. 

A gyászhírről lánya még szombaton írt a saját oldalán a Facebookon. Ő úgy fogalmazott, hogy édesapja „hosszan tartó betegség után” távozott. 

Papp Lászlóval dolgozott együtt, Kokóék edzője is volt 

Szabó Nagy Gyula 1943. december 29-én született Újpesten. 

A Profibox magazinnak még egy sok évvel ezelőtti interjúban beszélt arról, hogy édesapja, id. Szabó Gyula 1930-ban maga is Európa-bajnok lett ökölvívásban. „Amikor 1954-ben elkezdtem az edzéseket, kicsit teher volt számomra, hogy édesapám korábban nagyon eredményes, mindenki által elismert ökölvívó volt. Becsülettel tettem a dolgomat, de nem sikerült túlszárnyalnom az eredményeit” – mondta. 

A cikkben arról is szó esett, hogy többször is magyar bajnok volt, és hogy a sportnak köszönhetően bejárta a földet, számos nagy nemzetközi torna aranyérmét hozta haza, de az igazi élmény az olimpiai részvétel volt számára. Mint mondta, akkor még nem volt kvalifikáció, 46-an indultak súlycsoportjában, és kétszer győzött a ringben, mielőtt távoznia kellett a versenyről.   

Ökölvívói karrierjét 1972-ben zárta le, amikor országos bajnoki ezüstéremmel búcsúzott az aktív pályafutástól. Később edzőként folytatta, először az Óbuda TSZ SK-nál dolgozott, ahol akkor a háromszoros olimpiai bajnok Papp László volt a szakmai főnök.

Laci bácsi egy csoda volt! Ha egy szóval kellene jellemeznem, a precíz lenne a megfelelő kifejezés. Az edzéstől kezdve az étkezésig mindenre odafigyelt, abszolút profi volt. A humora is hozzátartozott a mindennapokhoz, és a legkisebb sráchoz is volt egy-egy kedves szava. Nagy ajándéknak tekintem, hogy vele dolgozhattam

– mondta erről utóbb Szabó Nagy Gyula.

Később a válogatott ökölvívók felkészítésében is szerepet kapott edzőként, például az 1992-es (barcelonai) olimpián is, ahol Szántó Imrével együtt edzették a magyar bokszolókat. Az olimpián Kovács (Kokó) István, Mizsei György és Béres Zoltán teljesítményének köszönhetően három bronzérmet is szereztek. Az olimpiát követően Szabó Nagy György a Vasasnál is edzősködött, egészen 2004-ig. 

Amíg csak erővel bírom, addig szeretnék ennek a gyönyörű sportágnak a közelében maradni. Az ökölvívást soha nem tekintettem munkának, az eltelt több mint ötven év alatt rengeteg örömben volt részem. Szerencsés vagyok, hiszen egész életemben azzal foglalkozhattam, amit a legjobban szeretek. Kívánhat ennél többet egy ember?

– fogalmazott a korábbi interjúban a most távozott ökölvívó.