Hároméves tervet rakott össze, ennyi időt ad magának Székely Penge Pál, hogy bekerüljön a nemzetközi elitmezőnybe, azaz PDC Pro Tour-kártyát szerezzen. Ha ez nem sikerül neki, akkor visszavonul az egyik legjobb magyar dartsjátékos. Beszélgettünk vele többek között a koronavírus-világjárvány sportágra gyakorolt hatásairól, műtétekről, újrakezdésről és mentális erőről. Megkerestük Zsédely Péter sportmarketing-szakembert is, aki együtt dolgozik Székely Pállal.
Mi volt az ősélménye a sportággal kapcsolatban?
Gyerekkoromban szovjet szivacstáblákra dobáltunk, édesapám hozta valamelyik szocialista országból. Spárgával volt fellógatva, mögötte sötétítő függöny. Az egyik oldala úgy nézett ki, mint a mostani dartstáblák, a másik oldala íjásztáblához hasonlított. Vérre menő csatákat vívtunk, de ez az időszak nem tartott túl sokáig. Inkább a szabadtéri sportokat szerettem, fociztunk, kerékpároztunk, télen korcsolyáztunk.
Milyen sportágakat próbált ki?
Először édesanyám atletizálni íratott be a MAFC-ba, de azt hamar abbahagytam, mert nem voltam hajlandó szintidőt futni, ezért nem tudtak elindítani versenyeken. Az edző noszogatott, hogy a szintidőt meg kéne csinálni, de én replikáztam, hogy minek, ha úgyis nyerek?! Kipróbáltam a távolugrást, magasugrást is, de egyik sem fogott meg igazán. Az általános iskolám futballközpontú volt, lábbal nem voltam a legügyesebb, de nem féltem a labdától, így bekerültem a kapuba. Ott is ragadtam, Budapest-bajnokok lettünk nyolcadikosként, de a foci sem tudott megfogni. Kipróbáltam az asztaliteniszt és a kardvívást is. A középiskolai évek alatt a BHG kézilabdacsapatánál kötöttem ki, előbb jobbkezes jobbszélső voltam, majd itt is a kapuba kerültem.
A sóhajából ítélve ez nem volt egy egyszerű történet. Vagy tévedek?
A szombathelyi tanárképző főiskolára felvételiztem, jól meg is írtam, ráadásul a helyi kézilabdacsapat kapusgondokkal küzdött. Amikor odakerültem, még NB II-es, rá egy évre már NB I/B-s csapatunk volt. Én voltam az egyetlen a csapatban, aki nem testnevelés szakos volt, ugyanis számítástechnika–technika szakon tanultam. Konkoly Csaba volt az edző, tőle és Vártok Ákostól is nagyon sokat tanultam. A második csapatnál védtem folyamatosan, de az első csapatnál is második számú kapus voltam. Kölcsönadtak Szentgotthárdra fél évre, ahol olyan jól ment a védés, hogy vissza is hívtak, és azt ígérték, több játékidőt kapok az első csapatban. Két évet védtem a főiskolás bajnokságban, ahol a második évben országos bajnokok lettünk, a főiskolai világbajnokságra készülő bő válogatott keretbe is bekerültem, de a szűkítettbe már nem. Ekkor döntöttem el, hogy sportoló akarok lenni. Ezután igazoltak egy kapust Veszprémből, kispadra szorultam. Tökölről kaptam egy ajánlatot, hogy még egy évet védek, amíg befejezem a főiskolát, profi szerződést, tanári állást és szolgálati lakást kapok. Oda szerettem volna igazolni, és úgy volt, addig első számú kapus leszek, mégsem védtem egy percet sem. Na ezután hagytam abba az élsportot.
Pedig eldöntötte, hogy sportoló akar lenni. Feladta ekkor ezt az álmot?
Óriási szerencsém volt, mert az öcsém, Levente ifjúsági Európa-bajnok lett soft szakágban abban az évben. Szeptemberben küldött nekem egy dartskészletet és egy címet, hogy hol van Szombathelyen dartsklub, menjek le és próbáljam ki. Így is tettem, Hideg Imre volt a klubvezető, és ottragadtam. Eldobtam az első három nyilat és végem volt, tudtam, hogy ez az én utam. A soft hibáit nem szeretem, nincs vele bajom, de alkalmatlan arra, hogy valaki rendesen megtanuljon dartsozni.
Önnek mégis egész jól sikerült, hiszen egyéni és csapatbajnok is lett soft szakágban, és később steelben is.
Igen, az már akkor volt, amikor felköltöztem Budapestre. Sok minden történt abban az időszakban. A Sarok Sörbár – ami az ország egyik legjobb klubja volt akkoriban – játékosa lettem, Meszes Norberttől rengeteget tanultam, minden tanácsát megfogadtam, de alkohollal nem akartam játszani, ő pedig mondta, hogy ez az én döntésem.
Honnan jött a Penge becenév?
A Penge című film nyitójelenete egy diszkóban játszódik, ahol egyszer csak elhalkul a zene, elfogy a vér, és a boltíves bejáratban megjelenik Penge, azaz Wesley Snipes, a főszereplő. Ő mindkét irányba ropogtatja a nyakát, és azt mondja, „Kezdhetjük!”. Én ezt minden egyes meccsem előtt megteszem, így rajtam maradt a Penge név.
Melyek voltak a legfontosabb mérföldkövek a pályafutásában? Természetesen a steel dartsra gondolok.
Kezdetben jártam soft és steel versenyekre is, minden áldott hétvégén. Csapatban és egyéniben is játszottam, Magyarországon valamiért a csapat a legfontosabb versenyszám még mindig. Az első steel válogatottságom egy dániai viadal volt, ahol semmit sem tudtam csinálni, egy nagyon jó meccsem volt, amiért megdicsértek többen, de nem volt pozitív élmény. Elhatároztam, hogy többet is ki tudok hozni az egyéni versenyzésből, de tudtam, hogy valamit változtatnom kell. Elengedtem a softot és a csapatversenyt is. A rá következő évben harmadik lettem az országos bajnokságon, és elkezdtem komolyabban foglalkozni vele. Videókat néztem, imidzset építettem, saját mezem, dartstollam és blogom is lett rövid idő alatt.
Az elmúlt 25 évben nem sok olyan nap volt, amikor nem edzettem.
2012 óta álltam bele komolyan az egészbe, 2015-ben jött ki először igazán a lépés. Félévkor még nyolcadik voltam a ranglistán, de a feleségem kiszámolta, ha a második félévben minden versenyt megnyerek, akkor országos bajnok lehetek. A nappalinkban edzettem, úgy, hogy a feleségem közben a Barátok köztöt nézte a televízióban. Gyűlöltem azt a sorozatot, de arra használtam ezt, hogy ha azt kizárva tudok 180-at dobni a nappaliban, akkor a versenyeken is ki tudom majd zárni a külső körülményeket. Meg is lett az eredménye: behúztam az összes versenyt, Takács Gábor pedig hibázott, így bajnok lettem.
Mi törte meg a meredeken felfelé ívelő karrierjét?
A pandémia. Elindult a profi pályafutásom 2018–2019-ben, csak a dartsból éltem, irdatlan mennyiségű külföldi versenyre utaztam. 2019-ben a magyar rendszerben már nem is versenyeztem. Túl sok versenyre mentem az akkor még létező BDO égisze alatt, ami hiba volt. A 2020-as évet már máshogy terveztük. Miután az akkori főszponzorommal aláírtuk a következő három évre szóló megállapodást, elmentem a PDC Q Schoolra, hazajöttem, megjelent a koronavírus-járvány, és erre hivatkozva felbontották a szerződést.
Ott kezdődött a mélyrepülés, nagyon nehezen éltem meg ezt. Próbáltam talpon maradni, játszani, de hirtelen minden szponzor eltűnt.
Ez az időszak az imidzsépítésről szólt. Oktatóvideókat csináltam, online bemutatómeccseket játszottam. Havi százezer embert értem el, de szponzort nem tudtam szerezni. Ekkor jöttek a sérülések is, előbb a sérvemet kellett megműteni, majd jött a csípőprotézis. A járástól a testtartásig mindent újra kellett tanulnom.
Tehát gyakorlatilag megnyomta a reset gombot? A dartsot is elölről kellett kezdenie?
Kielemeztem magam, és elhatároztam, hogy megtanulok újra jól játszani. Már a kórházban elkezdtem árnyékdartsozni, tehát a technikát gyakoroltam, mellette rengeteget gyalogoltam. Két nappal utánam műtöttek egy állományban lévő TEK-dolgozót, akinél jóval előbb kerültem ki a kórházból. Ez az időszak meggyőzött arról, hogy munkával bármit el lehet érni. Januárban még bottal mentem az ob-ra, végül második lettem úgy, hogy egész évben csak Kovács Patrik és én tudtunk fordulót nyerni. Ez a munka. A mai napig mindennap tornázom, hetente kétszer nordic walkingozom, és járok úszni is. Csípőprotézissel nyolcszáz métert úszom mellúszásban. Én vagyok a példa rá, hogy meg lehet csinálni.
Itthon mindent megnyert már, amit csak lehet, volt, amit többször is. Nemzetközi versenyeken viszont csak részsikereket ért el. Ha itthon megy, külföldön miért nem annyira?
Teljesen más a mostani versenyrendszer ahhoz képest, amikor én jártam külföldi viadalokra. A WDF korábban nem volt sehol, a már megszűnt BDO versenyeinek jelentős része Nagy-Britanniában volt, rengeteg pénzbe került az utazás. Most a WDF kelet-európai ranglistájához négy magyar verseny is lesz, a környező országok közül Szlovákiában és Romániában 2-2, Szerbiában is. Emiatt a legnagyobbak nem mennek el mindenhova.
Korábban például egy hollandiai versenyen háromezren indultunk, és 33. lettem. A mostani rendszerben könnyebb ranglistapontokat szerezni.
Nem nagyon lehet összehasonlítani a két korszakot. Idehaza voltak szép sikereim, de nem megkerülve a kérdést azt kell mondanom, hogy valóban nem nyertem WDF-versenyt. A BDO-nál viszont az első magyar játékos voltam, aki bekerült a legjobb 64 közé. Van olyan magyar játékos, aki nyert WDF-fordulót. Amikor egy helyen játszunk, akkor kell megnézni, hogy ki végez előbb. Prágában ott volt az összes magyar topjátékos, ötödik lettem, Kovács Patrik második legjobbként 17. Ezt most munka mellett hozom, meglátjuk, mi lehet, ha csak a dartsra koncentrálok.
Jól veszem ki a szavaiból, hogy nem célja már a WDF rendszerében versenyezni?
A WDF-nél talán nagyobb eredményeket érhetnék el, de szakmailag ahhoz nem kell több, mint amit most tudok. Én viszont fejlődni akarok, ahhoz a PDC-be kell mennem. Az ottani játékosok sokkal magasabb szinten és kiegyensúlyozottabban játszanak. Az imént említett prágai versenyen az első meccset úgy nyertem 4:0-ra, hogy igazából magammal küzdöttem. Egész nap játszottunk, úgy, hogy reggel nyolckor már táblánál voltam. A PDC vb-kvalifikáció három meccs volt, néhány óra alatt lezajlott, de úgy elfáradtam, mint még soha. Egészen más a szint. Ezt napról napra gyakorolni kell.
A Belgiumban élő Zsédely Péter, a sportsmarketing.hu alapítója szerint marketingszempontból külön kell kezelni Magyarországot és a nemzetközi dartséletet, hiszen a legtöbb országban piaci alapon működik a finanszírozás, idehaza viszont sajátságos a helyzet. A Székely Pállal együtt dolgozó sportmarketing-szakember szerint „nem egészséges” a szponzoráció állapota Magyarországon, mert taopénz áramlik az üzleti alapú szponzorpénz helyett, emiatt a rendszer kedvezményezettjei, a látványcsapatsportágak és az olimpiai sportágak elkülönülnek minden mástól. „A darts hiába vonz sok nézőt, nehéz helyzetben van. Kevés pénz áramlik bele, nincs annyira a cégek látókörében, a versenyzőknek sem könnyű. Bár külföldön vonzó sportág, megvan a széles célcsoportja, kapcsolódni tudnak a vállalatok, Magyarországon viszont az előbb említett tényezők miatt ez nem igazán működik.” Zsédely Péter szerint nehéz ezt a burkot áttörni, viszont a televíziós jelenlét egy kitörési pont lehet, hiszen a magyar csatornák is sok versenyt közvetítenek, különleges célcsoportot lehet elérni vele. „Ez vonzó lehet az egyediséget kereső cégek számára. Székely Pál edukációs programjával meg tudja mutatni, hogy egyrészt a versenypályán kívül is nagyon jól működik a darts, másrészt CSR-eszközként is használható, ami jelentősen kibővíti a megszólítható vállalatok körét”. A sportmarketing-szakember szerint a jó eredmények mellett egy egyéni sportolónál az is fontos, hogy milyen személyiség, foglalkozik-e a saját márkájával. Ez azért is fontos, mert az egyéni sportolók a csapatsportokkal szemben jobban kitettek a formaingadozásnak vagy sérülésnek, betegségnek – olyankor rögtön eltűnik az érdeklődés. Az sem elhanyagolható, hogy egy élsportoló tudja jól kezelni a médiát.
Miért ilyen nehéz szponzorokat találni ebben a sportágban? Miért nem látnak a cégek potenciált a dartsban?
Magyarországon a sportszponzoráció nem eredményalapú, hanem „szeretemalapú”. Valaki szereti a focit, valakinek a gyereke kosárlabdázik – ezek érzelmi alapok. Hiába van marketingértéked, ha nem vagy benne a „szeretem” kategóriában, nem nagyon foglalkoznak veled. Legfeljebb ha celeb vagy. Pedig egy rendkívül széles réteget tudunk megszólítani a kétkezi munkástól a nagymamán át az orvosdoktorig. Az angolszász modell arról szól, hogy egy adott versenyző milyen eredményes, mekkora a marketingértéke. A magyar sportfinanszírozás arról szól, hogy szeretik-e vagy sem.
Mostanában egyre több szó esik a sportágban az alkoholfogyasztásról. Nem lehet, hogy ez a gátja a finanszírozásnak?
Az alkoholfogyasztás csak egy dologban lehetne szempont, az olimpiánál. Az alkohol egy legális doppingszer. Ugyanilyen a kávé is, csak annak rövidebb a hatása, az alkoholnak hosszabb. Mind a kettő engedélyezve van, mégsem beszélünk a kávéról. Itt nem arról van szó, hogy a játékosok halálra isszák magukat. Van, aki használja, és van, aki – hozzám hasonlóan – nem.
Miért ilyen nehéz érvényesülni profi játékosként Magyarországon?
Csak a pénz az oka. Hároméves tervet építettem fel, aminek az elkezdéséhez 2024-ben 4,5 millió forintra van szükség – úgy, hogy mellette dolgozol. Ebből 700–800 ezer forintot elvisz a PDC Q School első hete januárban.
Ahhoz, hogy profiként lehessen végigcsinálni egy évet, 12–14 millió, ideális esetben 14–16 millió forint kell.
Ebben minden benne van, az utazásoktól kezdve az uszodabérleten át a kísérő – akire nagy szükség van – költségéig. Nagyon sok magyar dartsjátékosnál ehhez még a beletett munka is hiányzik, versenyről versenyre járnak, de közte keveset gyakorolnak.
Mennyi munkát kell beletenni a versenyzés mellett, hogy valaki odakerülhessen a legjobbak közé?
A minimum a napi két óra, és ebbe beletartozik a hétvége is, amikor nincs verseny. Csak sérülés vagy betegség esetén nem szabad, mert olyankor inkább ront vele az ember. Egy évben 355 napot biztosan dartsozással kell tölteni. Nyaralni is csak olyan helyre megyek, amiről tudom, hogy ott fel lehet tenni a dartstáblát, és tudok gyakorolni.
Nagyon aktív a közösségi oldalakon, a Facebookon több mint hatezren követik, szinte mindennap posztol, a versenyeit élőben közvetíti. Milyen visszajelzéseket kap a követőitől, és mennyire foglalkozik ezekkel?
Ha versenyzek, akkor aznap nem olvasok semmit, de igazából már utána sem annyira. Szokták mondani, hogy tízmillió futballszakértő országa vagyunk, legalább ugyanennyi dartsszakértő is van. Mindenkinek szíve joga kritizálni, hozzászólni, ezzel nincs bajom. Azzal viszont igen, amikor megkérdőjelezik, hogy miért én kapok támogatást egy szponzortól, és nem más játékos. Erre az a válaszom, hogy amíg mögöttem vannak a ranglistán, addig ne beszélgessünk erről.
A színpad mennyire tudja kibillenteni? Mikor lehet hozzászokni?
Most még kibillent, mert nagy színpadon keveset voltam. De leszek, ebben is biztos vagyok.
A darts technikája tanulható, egy-egy mérkőzés inkább fejben dől el. Ön mennyire érzi magát erősnek mentálisan?
Nagyon! Az elmúlt időszak rettentően megerősített. Meccsen belül is képes vagyok építkezni, sokat tanultam és változtam.
Az előbb említett hároméves periódusnak úgy vág neki, hogy ha most nem sikerül eljutni a PDC Pro Tour-kártyáig, akkor soha. Már az alapfelvetésben szerepel a nem szó. Nem érzi, hogy kódolva van benne, hogy nem sikerül?
Ez egy döntés. Ötvenegy éves vagyok, három évet minimum bele kell rakni, hogy Pro Tour-kártya legyen. Ha valaki azt mondja, hogy 2024 elején elindulok a PDC Challenge Touron, és év végére meglesz a Pro Tour-kártya, az hazudik. De három év alatt el lehet érni, és én képes vagyok rá, ebben biztos vagyok.
Még egy évet már nem akarok várni arra, hogy belevágjak. Mert mi lesz akkor, egy esztendő múlva talán? Ebből már annyi volt... Többet nem akarok, akkor befejezem.
A család is fontos, nekik is megterhelő ez. Ha nem jön össze, legalább velük lehetek minden hétvégén. Kellett húzni egy határt, és ez most jött el.
Számítástechnika–technika szakos tanárként végzett, de nem tanított, hiszen rögtön a piacon talált munkát. Létrehozta viszont a Darts Matek nevű szoftvert, amit több iskolában használnak már sikeresen. A magyar diákok alkalmazott matematikai műveltsége a legfrissebb PISA-felmérés szerint nem túl fényes, negatív rekordot döntött a legutóbbi eredmény. Amikor járta az iskolákat, mit tapasztalt, tényleg ennyire nagy a lemaradás matematikában? Hogyan segít ebben a Darts Matek?
Pont a 2014-es PISA-felmérés hatására hoztam létre a szoftvert, mert akkor azt láttam, hogy nincs olyan eszköz, ami jó a matematikai alapokra. A mai gyerekek interaktív világban nőttek fel, mobiltelefonnal a kézben. A mobil, a tablet vagy a számítógép sem rossz dolog, ha jól használjuk. Angliában és Hollandiában már használtak korábban is dartstáblát matematikaórán, én digitalizáltam ezt, ez lett a Darts Matek. A gyerekek alapkészségével nincs gond, viszont nem szeretnek számolni, mert papírral és ceruzával tanítjuk őket. Ez nem foglalja le őket, nincs benne játék vagy versenyeztetés. A számolást gyakorolni kell, mert a matematika minden része ezen alapszik. A Darts Matek a számolás mellett a szövegértést is fejleszti. Készült egy beválási vizsgálat azon osztályokban, amelyek használták a Darts Matekot, és 17,5 százalékkal javultak az eredményeik. Azóta a tankerületek is keresik a lehetőséget, már több mint százezer diák használja a programot.
Mit tanácsol azoknak a fiataloknak, akik a darts felé veszik az irányt?
Folytatva az előző gondolatmenetet, gyakoroljanak sokat.
Én vagyok a legrosszabbul számoló magyar bajnok, diszkalkuliás és diszlexiás vagyok, egyszerűen nem megy.
De az átlaghoz képest még mindig kimagaslóan jól számolok, mert rengeteget gyakorlok, ez is az edzés része. Fejben játszom 301-et vagy bármi mást, a lényeg, hogy fejben számoljak.
Egyébként vegyen nyilat és táblát, aki el akarja kezdeni ezt a sportágat. Kezdjen el dobni, számolja és gyakoroljon. Ez döntés kérdése, ha valaki kellő időt és energiát fektet bele, akkor menni fog neki. Mellesleg az egyik legolcsóbb sportág is, egy készlet nyíl és egy tábla annyiba kerül, mint egy jó minőségű focilabda. Fontos a türelem is: alsó hangon három év, mire kiforr a technika, öt év, mire jön egy kis versenyrutin. A regnáló PDC-világbajnok Michael Smith nemrég épp az Indexen nyilatkozta azt, hogy 15 évig napi 6–7 órát gyakorolt. Erről beszélek, munka és idő kell hozzá.
(Borítókép: Székely Pál. Fotó: Szollár Zsófi / Index)