A Feyenoord és a Tatabánya klasszisa csúnya balesetet szenvedett néhány hónapja, de köszöni szépen, már sokkal jobban van. Sokat segít a pirosozás a haverokkal, a rajongók kitartó szeretete és hogy újra visszatérhet a futball világába.
„Most már elvagyok, köszönöm! Még szükség van a mindennapokban a botra, de most már a körülményekhez képest jól érzem magam, a tolószékből már rég fölálltam, el is felejtettem” – kezdte a tatabányai futball-legenda a Mandinernek adott interjújában.
A család sokat segít, meg a sok pihenés, de ami igazán kikapcsolja, az a kártyázás – pirosozás – a haverokkal. Természetesen nem tud úgy beszélgetni Kiprich Józsival senki, hogy ne kerüljön elő a '86-os mexikói világbajnokság és a feyenoordos évek. Míg előbbivel kapcsolatban
továbbra is tartja, hogy megmérgezték a magyar csapatot,
utóbbi mindig boldogsággal tölti el a szívét. Főleg, hogy még mindig csoportok indulnak minden évben Hollandiából Tatabányára csak azért, hogy „Kipuval” találkozhassanak. Ráadásul Kiprich-napokat tartanak Rotterdamban a hétvégén, úgyhogy családostul meglátogatja újra második otthonát a legenda.
Ami pedig az új munkát illeti: a Jövő Csillagai Program mentora és szakmai vezetője lesz nyártól Vértesszőlősön, ahol az utánpótlás-nevelés lesz a fő feladata 6–14 éves gyerekekkel, ráadásul nem is egyedül.
Minden valószínűség szerint újra összeáll a Kiprich–Plotár duó, Vincze Pilu nem tarthat velünk, mert jelenleg a szlovákiai Komárno szakmai igazgatójaként dolgozik
– fűzte hozzá Kiprich.